Az igazán boldog párok a legjobbat hozzák ki egymásból

Írta: Király Eszter
2019 január 31

Meddig tart a kapcsolatunk? Ameddig megértjük egymás szavát, ameddig azok nem végszavak, szeretetlen, éles, felszólító mondatok, vagy véget nem érő egyoldalú szónoklatok. Ameddig a múlt kudarcait, sérelmeit nem rójuk fel, nem használjuk fel egymás ellen, nem élünk vissza egymás gyengeségeivel.

Nő vagyok. Számomra addig él a kapcsolatunk, amíg női kisugárzásom ráragyog és megrészegíti őt. Ameddig meglepem, megnevettetem, rám csodálkozik, és megilletődik. Ameddig fenntartom kíváncsiságát, mert hiszen a kíváncsiság fenntartásán áll vagy bukik minden párkapcsolat működőképessége és sikere. Ameddig a szíve a jöttömre még mindig kissé kalapál, és jól ismert, unásig hallott lépteim nem a komfortzóna magától értetődő, alanyi jogon járó részét képezik csupán, - addig tart a kapcsolatunk. Amikor finom mozdulatokkal ujjaim még mindig ugyanoda helyezik a parfümöt, ha őt várom. Amikor sok év után is jólesőn borzong bele az érintésembe. Amikor ezer baj, krízis és zátony után még mindig képesek vagyunk az utat egymás felé megtalálni és levetni, eldobni a múlt kígyóbőrét, megújulni, megfiatalodni, ezer színben ragyogni, és mindig meglepetéseket tartogatni. Amikor nem szűnik meg a kíváncsiság, az éhség, a rácsodálkozás, a figyelem, a folyamatos felfedező vágy egymás iránt, nem érezzük úgy, hogy az a másik ember úgyis ott marad, mindig elérhető, mindig kiszámítható, mindig jelen van. Meddig él a kapcsolatunk? Ameddig nem áll be a közöny, a semlegesség csendje kettőnk között, ameddig megvallatom, és megnyitom őt. Ameddig érzelmeket váltok ki belőle, és ő vakon megbízik mindenben, ami tőlem származik, amit felé nyújtok, nincs benne gyanakvás, vagy félelem. Egy kapcsolat addig tart, ameddig fejlődünk benne, ameddig tartunk valahonnan valahova, írja Popper Péter. Valójában minden emberi kapcsolódás lényege ez, a haladás, a növekedés, a valahonnan valahová tartás, az emelkedés. A bizonytalan, riadt, egy helyben álldogálás, a stagnálás, a folytonos, csendes, passzív kátyúban rekedés nem visz előre.

Mélyen legbelül mindannyian közelségre vágyunk, hogy otthonra találjunk valakiben, mert az otthon nem falakat, vagy közös névtáblát jelent, hanem meghitt, fontos és igazi emberi szeretetkapcsolatokat, melyekben önmagad lehetsz. Vele otthonosan érzem magam. Vele minden olyan magától értetődő. Vele szavak nélkül is egymásra hangolódunk. Valóban, csak akkor lehet harmonikus és szép a közös táncunk, ha egységben vagyunk, ha képesek vagyunk ráhangolódni egymás mozdulataira.

Lehet, hogy külön-külön remek emberek vagyunk, ám együtt valahogy nem megy, rezgéseink nincsenek jó ütemben, valami megmagyarázhatatlan mindig hiányzik, és folyton megrekedünk. Így történnek a nagybetűs, igazi Találkozások, amikor egymás közelében biztonságot, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot élünk meg: otthon vagyunk. Biztosan tudjuk, hogy együtt emelkedünk, fejlődünk, kreatív energiáink szárnyalnak, mert a mi kettősünk építi és emeli egymást. És így történnek a nagy zuhanások is, amikor kicsúszik a lábunk alól a talaj, és a tükörbe nézve már egyáltalán nem látjuk egykori önmagunkat. Vannak emberek, akik megbetegítenek, lehúznak, nyugtalanná, vibrálóvá tesznek, és vannak, akikkel fejlődünk, felfelé élünk. Tudunk-e együtt emelkedni? Képesek vagyunk-e sokáig menetelni együtt a hosszú emelkedőn felfelé? Kell hozzá döntés, kitartás és alázat. Nincs lekötve a szemünk, pontosan látjuk egymás hibáit és gyengeségeit. Maradéktalanul így fogadjuk el egymást, nem szakítjuk meg az utat fölfelé. Most nem zuhanunk, nem zúzzuk össze magunkat, nem törünk darabokra, nem sérülünk.

Lehet szerelembe esni és szerelembe emelkedni, és nem szerethet jobban az, mint aki képes együtt emelkedni, fejlődni valakivel.

Senki nem tökéletes, mégis vannak, akik tökéletessé válnak egymás számára. A boldog párok nem azt várják egymástól, hogy a másik legyen tökéletes, legyen vele minden olyan, mint a romantikus filmeken, és teljesítse be minden álmukat, hanem úgy próbálják közös életüket élni, hogy együtt többek legyenek, feljebb léphessenek önmaguknál, és így a legjobbat tudják kihozni egymásból. Támogató megjegyzésekkel, dicséretekkel, konstruktív kritikákkal és tanácsokkal, pozitív visszacsatolásokkal, együtt fejlődve, kölcsönösen segítik egymást abban, hogy rátaláljanak ideális énjükre, ahelyett, hogy a képzeletükben élő idealizált társat próbálnák erővel, kétségbeesetten kifaragni a másikból.

A megfelelő ember engedi önmagát Igazivá tenni. Ő jelen van melletted, és mély, elkötelezett szeretettel, tiszta lélekkel, türelemmel, megértéssel, kompromisszummal, lemondással, vagy háttérben maradással, engedi, hogy belecsiszolódjon abba a szerelembe. Nem áll meg, nem adja fel, pedig bármikor találhat valaki mást, akivel belezuhanhatna a pogány életérzésbe, amit szerelemként értelmezhet, és akivel végül össze-vissza zúzza magát. De szerelembe emelkedni sokkal magasztosabb, több ennél: annyi, mint úton lenni, és haladni, együtt tartani valahonnan valahová.  Azt jelenti társra találni.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás