Amit egy érett személyiség már nem követ el a párkapcsolataiban

Írta: Király Eszter
2020 szeptember 07

Az éretlen személyiség éretlen szerelemképet dédelget, olyat, amelyet gyermekként elképzelt. Éretlen, megrekedő kapcsolatokba sodródik, laza kötelékekbe, ahonnan folyton menekül, mintha mindig csak egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látna, és amikor a szerelemhormon elillanni készül, szomorúan állapítja meg, már nem működik a kémia. Egy éretlen személyiség így kapcsolatról, kapcsolatra vándorol, mert szerinte azok mindig kihűlnek valamiért, és elvesztik varázsukat.

Egy érett személyiség képes megállapodni. Nem csak úgy elvan a kapcsolatok langyos állóvizében, hanem egyetlen ember mellett képes elsajátítani a MI-tudatot, tud döntést hozni, felelősséget vállalni, többes számban beszélni, és hosszú távra tervezni. Tudja, megértette, hogy egy párkapcsolat megéréséhez idő kell, és a boldogság nem egy stagnáló állapot, nem érkezik ingyen, hanem idő, és hosszú, közös fejlődési út eredménye.

Nem sérti meg társa személyes terét. Nem törekszik állandó, amőbapárként együtt lélegző, összefonódó szimbiózisra, nem akarja a másik lényét eggyé gyúrni a sajátjával, nem kebelez be, és telepszik rá elvárásai súlyával, nem kutakodik, vagy ellenőrizget, nem vergődik a folytonos bizalmatlanság, és gyanakvás vasmarkában, nem ül a másik lelkére, és nem nyomorítja meg érzelmileg. Egy önmagával állandó harcban álló, nyughatatlan társsal soha nem születik boldog szerelem.

Képes leválni a szüleiről érzelmileg, fizikailag, döntésben, értékrendben, szokásrendszerben, életformában. Ez az elszakadás nem azt jelenti, hogy végleg meg kellene szakítani a kapcsolatot a szülőkkel. Sokkal inkább annak a fontos dolognak a felismeréséről szól, hogy az az egymás választásával, az egymás mellett meghozott döntéssel új család született, érzelmileg és anyagilag is kialakul független, felnőtt identitásunk. Az egymáshoz való ragaszkodás pedig nem amőbapárként létező örök szimbiózist jelent, hanem egy bensőséges egységélményt. A ragaszkodás, a döntés kulcs ahhoz, hogy a kapcsolat a vészterhes időket, a kríziseket is kiállja.

Már nem keveri össze a vágyat a szerelemmel. Féktelen, eszeveszett szenvedélyre nem lehet építeni a tartós párkapcsolat, vagy a házasság biztonságos kötődésen alapuló várát. A vágy ugyanis könnyen elhomályosít minden intuíciót, az ösztön és a hormonok játszanak velünk kegyetlenül édes játékot, egy ideált látunk, aki megrészegít, józan ítélőképességünket kint hagyjuk a küszöbön kívül. Időnként hajlamosak vagyunk a testi vágyat összetéveszteni komolyabb, mélyebb érzelmekkel. De egy éretlen ember az intenzív testi vonzódást mindig összemossa a szerelemmel, pedig ez messze van a valódi intimitástól.

Mer hinni, bízni, komolyan venni a szerelmet, megtanul biztonságosan kötődni, és nem önmagából indul ki, hiszen ha az ő érzelmei törékenyek és illékonyak, akkor biztosan a másik ember ugyanilyen. Nem őrlődik a folytonos bizalmatlanság, gyanakvás és féltékenység vasmarkában, a birtoklási vágy, a patológiás féltékenység kikezdi a valódi szövetséget.

Képessé válik az indulatok kontrollálására. Az érési folyamat része, hogy valaki megtanulja a dühét, feszültségét, frusztrációit nem indulatkitörésekkel levezetni. Aki felnőtt, annak már nincs mentsége, ha képtelen kontrollálni az indulatait. Az érett viselkedés egyik fokmérője, hogyan viselkedünk stresszhelyzetben, vagy amikor sérelem ért.

Felvállalja a konfliktushelyzeteket, megtanulni nemet mondani. A határok meghúzása minden kapcsolatban, és így szeretetkapcsolatban is a „lelki magánterületem” barikádja, hogy eddig és nem tovább. A határok meghúzásának képtelensége ma alattomosan begyűrűzik párkapcsolatainkba, nagyon sokan küzdenek megfelelési kényszerrel, félnek a visszautasítástól, szeretetmegvonástól, a másik haragjától, érzelmi eltávolodásától. Eltökélten hiszik, kapcsolataikat csak konfliktuskerülő magatartással tudják fenntartani, megőrizni, így küzdenek a szeretetért, az elfogadásért, a figyelemért. Hiszen a csendet nem kell megmagyarázni, kifejteni, alátámasztani. Aki nem tudja meghúzni a határait, a lelke legmélyén folyton tipródik, saját igényeinek megtagadása, az egészséges önszeretet, a nyílt önérvényesítés hiánya miatt. Mert a határok meghúzása minden kapcsolatban valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja, hogy eddig és nem tovább. Jogod, lehetőséged van a nemre, mert lehetetlen, hiábavaló, meddő próbálkozás mindenkinek megfelelni.

Kordában tartja az egot. Az ego okoskodik, gyűlöl, fél, szorong, irigykedik, és saját érdekei szerint hazudik. Az ego nem tudja, mi fán terem az alázat, az ego egyes szám első személyben ismételgeti, hogy ő tökéletes és hibátlan, az ego folyamatosan résen van, figyel, és önmagához méricskéli a többieket. Az ego soha nem tesz semmit csak úgy, a szeretet jegyében. Mindenkinek van egoja, ami gyorsan tud dagadni, de egy érett ember képes arra, hogy visszaszorítsa az egoja túlkapásait. Egy felnőtt ember irányadója azonban a szív, és nem az ego.

Felelősségteljesen, érett lélekkel szeretni, sebezhetőnek lenni, megtanulni a szeretet-alapú kommunikációt, értőn figyelni, válaszkésznek lenni, határokat húzni, nemet mondani mindez a felnőtt kapcsolatok fokmérője.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás