Egy érzelmileg elérhetetlen férfivel kár terveket szövögetni

Írta: Király Eszter
2020 augusztus 01

A fizikailag elérhetetlen férfinek nincs különösebb ismertetőjegye. Lehet, hogy álomférfi, lehet, hogy lehozná a csillagokat, lehet, hogy a tenyerén hordozna, lehet, hogy gyertyafényes vacsorára hívna, és lehet, hogy előtted lépne be az étterembe, mert lehet, hogy tudja, ezt így kell. Lehet, lehet… A lehetőség, a tétova remény szavai.

A fizikailag elérhetetlen férfi azonban nem hús-vér, nem tapintható, csak egy arc a kijelzőn, egy pixelpasi, akit soha nem érintettél, nem érezted a testének melegét, soha nem láttad, és nem tervezett veled randit. A háromezer mérföldre élő férfi másik időzónában él, te pedig a párnát öleled, és ujjaiddal a hideg lepedőre rajzolod elképzelt, ismeretlen, szép fantáziatestének körvonalait. Melletted fekvő körberajzolt élettelen test, egy soha virágba nem boruló, távkapcsolat elejtett holtteste. Egy stagnáló, fejlődésképtelen távkapcsolatba jobb nem beleragadni. Egy érzelmileg elérhetetlen férfi nagyon is jelen van, milyen kár, hogy ő meg csak fizikailag. A csábítás mestere, arcodba búgja édes-mézes szavait, ellene minden tudatos, okos, nagylányos érv hasznavehetetlen, és működésképtelen, hipnotizál, szuggerál, elbűvöl, varázsol, és kápráztat. Ezzel a típussal azonban ne kezdjünk párkapcsolati építkezésbe, vagyis ne rajzoljunk terveket, ne ássuk ki az alapot, és ne kezdjük el az építőköveket sem rakni, úgyis egyedül maradunk, ránk hárul a felelősség, az építés, a fejlesztés, az invesztálás vágya.

Aztán ott állunk elhagyatva egy papírházzal, ami minden reggelre összeomlik. Egy érzelmileg elérhetetlen férfi nem biztos, hogy szándékosan szórakozik, és rángatja női önbecsülésünk vékony szálait damil szálakon. Néha kifejezetten szeretne már tartozni valakihez, valahová, feladná már a nyughatatlan életmódot, otthont akar, bázist, elkötelezett kapcsolati státuszt, és állandó lakcímet. Csak éppen nem képes rá. Mert, ahogy egyet lépünk előre, hogy végre kinyújtott kezünkkel elérjük a jéghegy tetején tétován álldogáló, zárt, távoli férfit, ő kettőt lép hátra. És újra ráébredünk a rég kőbe vésett igazságra, hogy egy érzelmileg elérhetetlen emberi lény valójában egy szív nélkül született bádogember.

Egy ilyen kapcsolatban minden pozitív megnyilvánulásba úgy kapaszkodunk, mint háborgó, viharos tengeren a Titanic romjaiba, talán bízhatunk benne, talán ő más, aztán ő maga rúgja ki a kezünkből az utolsó szalmaszálat, mert megint csak üres frázisokkal, ígéretekkel, mézzel bekent, lejárt szavatosságú hazug szavakkal, junk food dumával etetett. Bekajáltuk, finom volt, különleges, egyedi, aztán másnap jön a rosszullét, és öklendezve, kínlódva, fájdalmak közt próbálunk megszabadulni az emlékétől. Egy ilyen kapcsolatban soha nem mi irányítunk. Lehetünk mi erős, emancipált, önálló, független nők, egy ilyen liezonban kontrollt veszítünk, nem állunk a tűsarkunkra, hagyjuk, hogy ő határozza meg, mikor találkozzunk, és mennyit legyünk együtt. Ha a hétvégénk közösen telik, akkor ő igyekszik ezt követően néhány napot távol maradni, mintha egyszemélyes feltöltődésre lenne szüksége, mert ki kell pihennie valahogy a szerelmi társasjátékot, az együtt-létet, az együtt-létezést. Minden alkalommal, amikor közelebb kerülnénk egymáshoz, ő hátrálni kezd.

Ha szerencsénk van, már a legelső randin sem jelenik meg. Persze fáj, összezavarodva, értetlenül üldögélünk a kávézóban, akkor mire volt ez a fene nagy verbális randi-előjáték, a pasinak se híre, se hamva, köd előtte, köd mögötte. Legjobb, ha vállat vonunk, ennyi volt, mese volt. Még mindig jobb, mintha az oltárnál várakoztatna.  Mindig tele van kifogással. Bocsi, hogy nem hívtalak, teljesen be voltam havazva, magyarázkodik csibészes mosolyával, négy nap és három éjszaka teljes hírzárlat után. Most nem keresek semmi komolyat, ezt meg tapintatosan a szemünkbe nézve suttogja érzékin. Jobb tisztában lenni azonban azzal, aminek ő sincs tudatában: sem most, sem máskor nem keres semmit, és senkit. Egy érzelmileg elérhetetlen ember néha egy igazi, modortalan, ignoráns érzelembarbár. Telefont nyomkod, és hírfolyamot pörget az étteremben, a kétszemélyes vacsora asztalnál, a lobogó, izzó gyertyafényben, olyan, mintha egy messzi, messzi galaxisban létezne izoláltan, és öntörvényűen. Nem tervez, nem beszél többes számban, nem ér rá találkozni, aztán mégis. Aztán mégsem, mert közbejött valami. Pórázon rángat, nem vitás. Kinek a hibája, hogy egy ilyen kapcsolat kelepcéjében gyötrődünk?

Egy érzelmileg elérhetetlen férfi lehet bármilyen távoli, ő is csak a tartást, a méltóságot, az erőt, a nehezen megkaphatóságot kutatja. Ha egy nő teljesen kifordította a lelkét, akkor az már túl sok, akkor menekülőre fogja. Az erőt, a tartást, a gerincet keresi. És ha egy nő mindenét feláldozva, és figyelmét kizárólag rá fókuszálva a karjaiba zuhan, akkor kibújik az ölelésből, köd előtte, köd mögötte. Vele nincs fejlődés, vele nem vagy úton és nem tartasz sehová sem. Nincsenek fázisok, és nincs happyend, csak szomorú körbe-körbenjárás, és sehová nem vezető zsákutcák.  

Aki férfi, az nem menekül, nem csal, nem árul el, nem hagy faképnél, hanem felelősséget vállal. Érzelmi biztonságban csakis egy ilyen, felnőtt oldalán lehetsz.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás