Az egészséges kapcsolatok legfőbb ismérve az emberi kapcsolatok érzelmi egyensúlyában jelen lévő fontos szabály: a kölcsönösség és a viszonosság elve. Elsősorban erről ismerszik meg egy egészséges kapcsolat. Ha egyikünk túl sokat ad, egy ideig valóban nem vár kölcsönösséget, elég, ha látja a másik rendben van és boldog. Elég a másik jelenléte, és testi-lelki elköteleződése. De egyszer csak eljön az a pont, amikor saját áldozatkészsége, önalávetése, és társa igényeinek önmaga elé helyezése teher lesz, kiüresedik, elfárad, már nem tud miből adni. Ő is vágyja a kiegyenlítődést, a kölcsönösséget. Ha ez nem történik meg, ha továbbra is ő invesztál több érzelmi energiát a kapcsolatba, ha nem kapja meg a válaszkészséget, a törődést, a figyelmet, és a megbecsülést, akkor kihasználtnak, zaklatottnak, és boldogtalannak érezheti magát. Mi jellemez még egy egészséges párkapcsolatot?
Megtartják autonómiájukat és énhatáraikat függetlenül a párkapcsolattól
Az autonómia azt jelenti, hogy kiállok a saját igényeim, szükségleteim mellett, és azért is, hogy saját lelki magánterületet kaphassak a kapcsolatban. Énhatáraink a saját lelki magánterületünk, védelmi rendszerünk, amire szükség van minden emberi kapcsolatban is. Ha nem elég szilárdak, vagy képlékenyek az énhatáraink, akkor nagy valószínűséggel nem lesz bátorságunk kinyilvánítani az érzelmeinket, mivel félünk a másik reakciójától, vagy azt gondoljuk kapcsolatainkat csak így, önérvényesítés nélkül tudjuk működtetni. Az énhatár az egyetlen eszköz arra, hogy mindketten autonóm, önálló személyként létezzünk. Egy egészséges kapcsolatban tiszteljük egymás szexuális határait is.
Tisztelik egymás egyéniségét, és támogatják is egymást az önérvényesítésben
Csak egy egészséges kapcsolatban van bátorságunk konfrontálódni, ott, ahol biztonságban vagyunk. A konfrontáció jelzi tehát a biztonságot, hogy ki tudjuk és ki merjük fejezni érzelmi igényeinket és szükségleteinket, meg merjük mutatni „tökéletlenségünket”, a másiktól eltérő véleményünket, anélkül, hogy attól félnénk, megbántjuk a másikat, vagy elveszítjük elfogadását és szeretetét.
Konfliktusaikat feloldják
A sikeres konfliktuskezelés megtanulása önmagában még nem elég, mert mindig vannak és lesznek konfliktusok, melyek nem kezelhetők, és ellentétek, melyek kibékíthetetlenek. Lesznek problémák, amit nem lehet megoldani, csak túllépni rajta. Ezeket vagy elengedjük, és megtanulunk ezekkel együtt élni, vagy gyűjtögethetjük sérelmeinket, melyeket mindig a kellő pillanatban, személyeskedéssel, a múlt felemlegetésével megtűzdelve húzhatunk elő a sérelemraktárból.
Én, Te, Mi
A kapcsolat falain kívüli baráti kötődések iránti vágy megjelenése, vagy a magányigény idővel természetes folyamat. A magányigény nem a kapcsolat elutasítását jelenti. A kapcsolat fejlődése során természetes a kifelé fordulás, a kívülről érkező megerősítések, sikerek ugyanúgy fontossá válhatnak, de ezek nem hoznak tartós megelégedettséget, ha nem oszthatjuk meg azzal, akit szeretünk, aki a legfontosabb. Idővel létrejön a párok között egy hallgatólagos megegyezés, ami lehetővé teszi az autonómiával rendelkező Én, valamint a gondoskodást, figyelmet és érzelmi biztonságot adni tudó Mi közötti megnyugtató egyensúlyt, ami valójában a közelség és távolság egyensúlyán alapul.
Kölcsönös értő, megtartó figyelem
Az értő figyelem hozza el leginkább az érzelmi biztonságot, melyre kapcsolatainkban olyannyira vágyunk. Mert akire figyelnek, az tudja, hogy ő fontos, szerethető, alkalmas, törődnek vele, és tudja, hogy a társa megérti, elfogadja, és jöhet bármi, érzelmileg támogatja. Magasszintű tudatosság, érzelmi érettség és rengeteg szeretet kell ahhoz, hogy saját sérelmeinkre, nézőpontunkra görcsösön fókuszáló, egocentrikus, „közbevágó” hallgatástól eljussunk az értő, empatikus hallgatásig, amikor a másik ember igazán képes megnyitni a szívét felénk.
Érzelmileg elérhetők egymás számára, érzelmi válaszkészséget mutatnak
Két ember között a kötődést, a biztonságérzetet az érzelmi elérhetőség és válaszkészség építi fel. Mit jelent a válaszkészség és miért olyan fontos? A válaszkészség a figyelmet, a jelenlétet, az érzelmi bevonódást jelenti, hogy érzékenyen reagálunk egymás érzelmi állapotára, igényeire, hogy hajlandók vagyunk energiát invesztálni abba, hogy meghallgassuk egymást, hogy foglalkozzunk a problémáinkkal, mert fontos számunkra a másik jólléte. Ha ez megvan mindkettőnkben, megteremti a bizalmat, a lehetőségét annak, hogy igazán közel érezzük magunkat a másikhoz, hogy képesek legyünk együtt fejlődni, változni, emelkedni, és hogy átsegítsen minket a kapcsolati kríziseken.
Bíznak és hisznek egymásban
A bizalom az az érzés, hogy megtaláltuk a helyet, ahol biztonságban vagyunk, és a személyt, akire rábízhatjuk magunkat. Akkor tudunk valamibe beleereszkedni igazán érzelmileg, ha azt érezzük, hogy a másik fél biztonsággal megtart. A bizalom érzelmi biztonságot jelent. Valaki ott van mellettem és neki megnyithatom a szívem, vele levehetem álarcaimat, lebonthatom falaimat. Kinyilatkoztatja és érezteti: „velem biztonságban vagy”.
Tisztelik egymás magányigényét
Egy érett felnőtt nem törekszik állandó, amőbapárként együtt lélegző, összefonódó együttlétre, és nem telepszik a másikra elvárásai súlyával. Nem küzd figyelemért, szeretetért, elismerésért. Nem rendeli alá önmagát a másik igényeinek, testi-lelki jóllétének. A gyakorlatban ezt általában érzelmi diszkomfort, fuldoklás kiséri. Egy kapcsolat nem attól válik szorossá, hogy két ember örök szimbiózisban, soha le nem váló közösségben él, hanem attól, hogy feltétel nélkül megbízunk egymás hűségében és döntésében.
Építő módon függnek egymástól és ezt elfogadják
Csak az tud mélyen önátadó lenni, aki elért már egyfajta önállóságot és érzelmi függetlenséget. Csak az tud építő módon függő viszonyba kerülni a társával, aki a saját életét egyedül is irányítani tudja. Egy boldog kapcsolat először saját magad fejlesztésében, lelked, önismereted tisztogatásában, gazdagításában rejlik. Csak rendben lévő emberek tudnak rendben lévő párt alkotni.