Mikor számít valaki felnőttnek? – Út az érett párkapcsolatok felé

Írta: Király Eszter
2018 december 11

Az érzelmi érettség felé nem az idő cipel a hátán. Hitelessé, érett emberi kapcsolatokra érdemessé válni bonyolult és egyáltalán nem fájdalommentes önismereti út. Van, hogy egyedül kell lenned, és befelé kell figyelned, de az egyedülléted mégsem azt jelenti, hogy látványosan nem kellesz senkinek. Vagy éppen messzire kell szöknöd, ahol nem zúdul rád egyenként a külvilág lármás, villódzó ingeráradata, és ahol a csendet érdemesebbnek tartod minden zenénél. Ahhoz, hogy éretten szeress, nem kell, hogy az idő barázdákat rajzoljon rád. Tudni kell elengedni, és nem kell félni egyedül állni, lemondani felszínes, filléres kincsekről. Tudni kell elengedni, és meg kell tanulni renoválni magad és igen, újra széppé, befogadóvá, méltóságteljessé kell varázsolódni. Gerincet, tartást növeszteni van, éretté válni sokszor fájdalmas és hosszadalmas folyamat, kegyetlen szívleckék, csalódások, arculcsapások, ugyanakkor csakazértis talpra állások, korona igazítások sorozata.

Képessé válni az indulatok kontrollálására. Az érési folyamat része, hogy valaki megtanulja a dühét, feszültségét, frusztrációit nem indulatkitörésekkel levezetni. Aki felnőtt, annak már nincs mentsége, ha képtelen kontrollálni az indulatait. Az érett viselkedés egyik fokmérője, hogyan viselkedünk stresszhelyzetben, vagy amikor sérelem ért. Reagálni muszáj a helyzetekre, de előtte várj néhány másodpercet, gondolkodj, szavaidnak, vagy tetteidnek milyen súlya lehet másokra, és milyen következményük lehet rád nézve.

Megmutatni a sebezhető énedet, komolyan venni a szerelmet, merni kötődni, elköteleződni. Ha óvatosan szeretsz, az nem bensőséges szerelem. Az csak rejtőzködés. Önvédelem. Túl sok szívtöréses baleseten estünk át, és még ki sem gyógyultunk belőlük teljesen. Húzzuk, vonszoljuk magunk után a múlt sleppjét, pedig a miértek keresése már fölösleges, mihaszna időtöltés, a romok között csak az átkelni képtelen múlt szelleme járkál. Kockáztatás nélkül pedig nincsenek igazi találkozások. Egyetlen ölelés, őszinte beszélgetés meghúzza a vészharangokat a fejben. Mit akar tőlem? Mit kezdjek vele? És ő mit kezd majd velem? Ha őszintén kiadom magam, az veszélyes, kockázatos művelet, sérülök, és sérteni fogok, mert sebezhető leszek, és megsebzek. Beengedni valakit, megmutatni igazi, kitakart, retusálatlan arcomat, vállalni, megadni magam, kockáztatni. Később felelősségteljesen, érett lélekkel szeretni, kommunikálni, a szeretet nyelvén beszélni, megtanulni a szeretet-alapú kommunikációt, mindez szintén a felnőtt kapcsolatok fokmérője. Sebezhetőnek és őszintének lenni, határokat húzni csak a bátrak képesek, akik tudnak érett lélekkel, felelősséggel szeretni.

Nem hazudni. Sem önmagadnak, sem másoknak. Gyerekként fantáziavilágban élünk és boldogan elhisszük saját kitalációinkat, lebegünk az általunk kreált fantáziavilágban. Felnőttként azonban a megtévesztéssel, hazugsággal, csalással megrekedsz, nem fejlődsz, és ami a legfontosabb, értékes emberi kapcsolatokat, szeretetkapcsolatokat veszíthetsz el. Aki hazudik, lélekben még egy rémült, büntetéstől rettegő gyermek. Egy felnőtt ember megőrzi tartását, tenni, teremteni, fejlődni akar, nem támaszkodik, másoknak és önmagának tett ígéreteit betartja.

Teljes felelősségvállalás a tetteidért és azért, ahol tartasz az életben. Vannak és lesznek veszteségek, vannak fájdalmak. Semmi sem biztos, amit ma felépítünk, az leomolhat reggelre, de nem sétálhatunk sokáig a romokon, nem húzhatjuk, vonszolhatjuk magunk után a múlt kudarcainak mérgező sleppjét. Csak az lesz képes felépíteni valami újat, vagy újjáépíteni, ami összeomlott, aki felnőtt módon felelősséget vállal az életéért. Az áldozat szerepébe mindig könnyebb belehelyezkedni, de aki ezt teszi, az csak passzív, cselekvőképtelen, az időt húzza, sajnálja önmagát. Ha elfogadjuk, hogy a dolgok nem csak megtörténnek velünk, hanem minden történésnek igenis köze van hozzánk, akkor máris a cselekvő pozícióba helyezzük magunkat, aki kész változni, változtatni. Az áldozatszerep csak börtönbe zár, gúzsba köt, mindez lehetetlenné teszi, hogy bárki továbblépjen. Ha valóban új lappal akarod kezdeni, akkor kénytelen vagy farkasszemet nézni a múlttal, és egyúttal nem maradt más út: kénytelen vagy feldolgozni azt. Nem kitörölni, nem semmissé tenni, hanem feldolgozni, és felelősséget vállalni érte.

A problémákkal szembenézni és egyedül megoldani. Az érzelmi „izmosodás”, érés miért várat magára? Az érzelmi éretlenségre utaló viselkedésminták a gyerekkorunkból származnak, ott a szüleinkkel való kapcsolatunkban kellett törést átélnünk, ami máig tartó hiányt okoz. Szenvedünk a szeretet, a figyelem, vagy a gondoskodás hiányától, és most titokban abban reménykedünk, hogy talán valaki odakint „megment”, tőle megkaphatjuk az alkalmasság, a szerethetőség érzését, az érzelmi, anyagi komfort lehetőségét, és az új kapcsolat majd emocionális űröket tapaszt be. Éretlen viselkedésre vall, ha valaki folyton másokra hárítja problémáinak megoldását.

Felvállalni a konfliktushelyzetet, megtanulni nemet mondani. A ghosting, a köddé válás furcsa képessége alattomosan begyűrűzik emberi kapcsolatainkba. Némán beszédes kommunikációs forma lett a párkapcsolatokban, és érezze magát nyugodtan furcsán, aki nem érti a néma csendet, a megválaszolatlan üzeneteket, a kikapcsolt telefont, a lebeszélt, és soha sorra nem kerülő találkozásokat, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakat, ígéreteket, melyek azonban könnyedén, gyorsan pukkannak el, és vesznek a semmibe, akár a szappanbuborék. Valamit korrektül lezárni, és pontot tenni a végére mindig kényelmetlen, macerás, konfliktusokkal tarkított dolog, ami különösen a mai modern időkben nem dívik.  Ma nehéz lett tisztességesen istenhozzádot mondani, a szakításnak nincs illemtana, ma gyakran tudunk lezárni egészen semmit, félbehagyjuk, elsétálunk onnan, és egy életen át menekülünk a kellemetlen szituációk elől, inkább lelépünk, kislisszolunk a helyzetből. Egy felnőtt ember felvállalja a konfliktushelyzetet, és megtanult nemet mondani.

Kordában tartani az egot. Az ego okoskodik, gyűlöl, fél, szorong, irigykedik, és saját érdekei szerint hazudik. Az egonak kételyei vannak, és csüggesztő, kétségbeejtő gondolatokat ébreszt. Az ego földhözragadt, kérkedő zsebhuszár, az egonak csak a szája jár, és üres fejét magasra emeli az ég felé, mint ahogyan az üres kalász fent hordja a fejét a semmiért, a maggal teli meg lehajtja. Az ego nem tudja, mi fán terem az alázat, az ego egyes szám első személyben ismételgeti, hogy ő tökéletes és hibátlan, az ego folyamatosan résen van, figyel, és önmagához méricskéli a többieket. Az ego sosem figyel befelé, soha nem nagylelkű, és soha nem tesz semmit csak úgy, a szeretet jegyében. Mindenkinek van egoja, ami gyorsan tud dagadni, de egy érett ember képes arra, hogy visszaszorítsa az egoja túlkapásait. Egy felnőtt ember irányadója azonban a szív, és nem az ego.

Hálásnak lenni azért, ami megadatott. A hiánykoncentrálás megkeseríti az életet, fáj, bosszant és aggodalmaskodó, zsémbes, folyton panaszkodó, rosszkedvű vészmadárrá tesz. Arra kellene figyelnünk inkább, hogy mégis milyen sok minden megadatott. Minden istenhozzáddal, fájdalommal, kudarccal csiszolódik, acélosodik a személyiség, fejlődik az önismeret, és mindig megtanulunk egy leckét önmagunk határairól, a kompromisszumkészségről, a konfliktuskezelésről, a tűrőképességről, a büszkeségről, vagy a hűségről. Minden találkozás egy életlecke, könnyebb, vagy nehezebb, és mindig tanulnivalót, feladatot, megválaszolatlan kérdést hordoz. Sokszor ott rontjuk el, hogy a meg nem oldott feladatot, befejezetlenül hagyott önismereti munkát tovább cipeljük a következő kapcsolatba, ahol aztán rendre ugyanarra a sémára, ugyanazokat a hibákat elkövetjük. Gyakorold a hálát. Mondj köszönetet mindazért, amid van, még a zaklatottságért és fájdalmakért is. Adj hálát a szívleckékért, hiszen azok tettek azzá, aki ma vagy.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás