“Olyan vagy, mint az anyám” – Maradjunk meg nőnek és férfinak a párkapcsolatban!

Párkapcsolat
2021.09.19.

Méltón és lelkileg egészségesen csak úgy tudunk egymás mellett állni, ha egyenrangú társak vagyunk, akik önmagukban is életképesek. Mit jelent a lelki életképesség?

Egy érzelmileg érett személy már nem várja el, hogy „lelki köldökzsinórón” át áramoljon számára az éltető erő és életenergia, érzelmi fizikai komfortjának biztosítása, hanem lelkileg is megáll a saját lábán, támaszték nélkül sem veszít talajt, pszichológiailag is életképes. A döntéseiért maga vállalja a felelősséget, felvállalja konfliktushelyzeteket, képes nemet mondani, nem hibáztat másokat vagy a körülményeket a tetteiért vagy az állapotáért, hanem felelősségteljes felnőttként él. Kialakult saját énhatárai vannak, és saját morális értékrendszere, melyek mellett képes kiállni, kitartani. Egy lelkileg is életképes ember nemcsak kapcsolatok részeként, hanem különálló lényként is értelmezi magát, az önmagával is fel tudja venni a kapcsolatot, tudatosan definiálja saját érzéseit és képes érzelmi állapotát megfelelően a másik elé tárni. Egy érzelmileg érett személy megéli a saját autonómiáját, függetlenségét a párkapcsolaton belül is, miközben elköteleződését, ragaszkodását, szeretetét a társa felé nyilvánvalóvá teszi. Mindkettőnknek van levegője, autonóm birodalma, saját tere, örömöt jelentő tevékenysége, a magányigényünk teljesen természetes.

Csak az tud mélyen önátadó lenni, aki elért már egyfajta önállóságot és érzelmi függetlenséget. Csak az tud építő módon függő viszonyba kerülni a társával, aki a saját életét egyedül is irányítani tudja. Egy boldog kapcsolat először saját magad fejlesztésében, lelked, önismereted tisztogatásában, gazdagításában rejlik. A mai párkapcsolatokból leginkább az értelmes, szeretet alapú emberi beszéd, a nemet mondás képessége, határaink meghúzása, a konfliktusok felvállalása hiányzik. Sokan terelnek, egészen ártalmatlan dolgokat elhallgatnak, csak a felét vallják be, utólag vallják be, félnek konfrontálódni. Pedig beszélgetni, kimondani, ami fáj, okosan, konstruktívan vitázni, érvelni kötelező, a másikat érzelmi bizonytalanságban tartani nem tisztességes.

Mi történik, ha egy kapcsolat dinamikája inkább szülő-gyerek kapcsolatra emlékeztet? Ha egy férfi passzívvá válik a párkapcsolatban, akkor a nőnek nincs más választása, mint erősnek lenni, dominánssá válni. Ha egy férfi nem foglal állást, nincs saját véleménye, éppen ezért mindig mindenben a nő hozza meg a döntéseket, az ő vállát nyomja a felelősség súlya, az fárasztóvá válik, egy ilyen kapcsolatban jogosan érzi a nő, hogy egyedül van, nincs mellette férfi. Megváltozik a kapcsolat dinamikája, mintha lenne még egy gyereke, a férfi pedig nagyra nőt gyerekként kezd létezni, és ezzel a viselkedéssel a szexuális életben is megjelennek a problémák, hiszen nem két egyenrangú, autonóm személyiség él együtt párkapcsolati kötelékben. „Olyan vagy, mint az anyám!” – hangzik el a tanácsadásokon, oly gyakran. A nő egy ilyen dinamikájú kapcsolatban valóban szülőként nyilvánul meg, aki egyre inkább megerősödik, miközben rendkívül kényelmetlenül érzi magát: hiányzik mellőle a férfienergia.

A másik oldalon ez szintén megjelenik: a nő nem kompetens, nem képes felnőni, és szintén passzívvá válik a kapcsolatban, ha családi mintáiban az apa, a férfi az irányító, a terelgető, a mindent kézben tartó. Ha mindent megoldottak helyette, akkor nem kellett meglépnie a felnőtt felelősségvállalás szintjet, ha az apa a domináns, mindent megoldó fél, az anya pedig csak „elvan”, akkor a női szerep egy így felnővő lánygyermek számára egy tehetetlen, kiszolgáltatott, passzív áldozatszerep, akit terelgetni, mentorálni és megmenteni kell. Ez a tanult viselkedésminta szintén veszélyezteti az egészséges nő-férfi dinamikát, így a szexuális életet is.

Mi segíthet? Az autonómia azt jelenti, hogy kiállok a saját igényeim, szükségleteim mellett, és azért is, hogy saját lelki magánterületet kaphassak a kapcsolatban. Énhatáraink a saját lelki magánterületünk, védelmi rendszerünk, amire szükség van minden emberi kapcsolatban is. Ha nem elég szilárdak, vagy képlékenyek az énhatáraink, akkor nagy valószínűséggel nem lesz bátorságunk kinyilvánítani az érzelmeinket, mivel félünk a másik reakciójától, vagy azt gondoljuk kapcsolatainkat csak így, önérvényesítés nélkül tudjuk működtetni. Az énhatár az egyetlen eszköz arra, hogy mindketten autonóm, önálló személyként létezzünk. Ez ahhoz is hozzásegít, hogy kapcsolatunk dinamikája ne sérüljön, ne terelgetésre, gyámolításra szoruló kisgyerekként, hanem nőként és férfiként tudjunk egymásre tekinteni.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás