5 igazság a házasságról, amit minden párnak tudni kell(ene)

Írta: Király Eszter
2019 február 18

A lányregényes ideák tévesek, miszerint a boldogan éltek, míg meg nem haltak után minden szépen kiszámítható és konfliktusmentes. Még csak ezután jön a java: közeledések, távolodások, mosolyszünetek, hatalmi harcok, nagy kibékülések, a jó és kevésbé jó körforgása, ezek mind a kapcsolatunk dinamikáját adják, ettől parázslik a szerelmünk akár egy életen át. Ne félj az őszinteségtől, az építő vitáktól. Egy érzelmileg érett ember szembenéz a különbözőségeket, és elfogadja, hogy a másik másmilyen és pontosan ezért is lehet őt annyira szeretni.

Tévedés azt hinni, hogy álomutazásra fizetünk be, ahol együtt csak a csodákat fényképezzük, és szerelmes szelfiket készítünk. Néha inkább kalandtúra, hosszú, keserves munka, egyeztetés, tervezés, huzakodás, engedés, kipróbálás, gyakorlás. Sírás, nevetés, veszteség, nyereség. Idő és rengeteg türelem jól beleadni a közösbe ami helyes, ami érték, ami hasznos. A sikeres konfliktuskezelés megtanulása önmagában még nem elég, mert mindig vannak konfliktusok, amelyek nem kezelhetők, és ellentétek, amelyek kibékíthetetlenek. Ezeket vagy elengedjük és megtanulunk velük együtt élni, vagy nem. A hosszú ideje monogámiában élők jól tudják, milyen kevésen múlik, hogy egy fedél alatt élő, közös ágyban alvó emberek érzelmileg különálló szigetekre sodródjanak egymástól, és a napi kommunikáció költői kérdésekben merüljön ki, mert a választ már nincs is kedvük megvárni. A boldogság nem egy stagnáló állapot, és nem érkezik ingyen, hanem hosszú, közös fejlődési út eredménye. A párkapcsolatunk sikere kettőnkön múlik, akik nem félünk megnyitni a szívünket egymás felé, és nem félünk minden tőlünk telhetőt invesztálni. Energiát, figyelmet, minőségi időt, bókot, elismerő szót, meglepetést, gyöngédséget, spontaneitást, szerelmet, összetartó szeretetet, szexet, vágyat. Mert mindenkinek jár egy örökké. Persze csak úgy, ha mindketten akarjuk.

A házastársam nem tökéletes. Tökéletes párkapcsolat szintén nem létezik, csak olyan, ami megfelelő, ami hiteles, életszerű, valamint elég jó, elég komfortos ahhoz, hogy mindketten boldognak érezzük magunkat benne. A tökéletesség hajszolása boldogtalanná tesz, és fájón mérgezi a kapcsolatot, sokkal inkább a mély, elkötelezett szeretet, a tisztelet, a megbocsátásra való képesség, az összeillőség, a kiegyensúlyozottság, az egymás közelében megélt biztonság a fontos. És a tény, hogy pontosan látjuk egymás hibáit, gyengeségeit, mégis a szeretet szemével egymásra tekintve nem a hibákra koncentrálunk, hanem olyan szintű erősségeket, pozitívumokat vagyunk képesek meglátni egymásban, melyeket a környezetünk talán nem is vesz észre. A társam iránti pozitív attitűd, az, hogy hiszünk egymásban, meglátjuk a rejtett értékeket és nem a rossz dolgokra koncentrálunk, végül egyfajta  önbeteljesítő jóslatként kezd működni, és elkezdünk eszerint is élni. Így tudunk fejlődni, úton lenni, egymást folyamatosan emelni.

A házastársam nem fogja beteljesíteni az életemet. Nem lesznek funkciói, nem az a feladata, hogy minden kívánalmamat lesse, és szükségleteimet teljesítse. Nem lesz a tanácsadóm, motivációs trénerem, önbizalomedzőm, hiányzó anya-, vagy apapótlékom. Ő nem a másik felem. Ha a másik felemet kutatom, akkor törött darabjaimba illeszkedő, passzoló embertársamat keresem, aki éppen ott van részeire hullva, ahol én, ezért pontosan illeszkedünk. Talán nem vagyok önálló, kiteljesedett személyiség? Csonka vagyok, és kiegészítést keresek? Nem is lennék képes nélküle élni? Ha azt mondom, nem tudok a társam nélkül élni, akkor ő létfenntartásomhoz nélkülözhetetlen tartozékom lett. A nem tudok nélküle élni azt sejteti, nélküle nem létezem. Támaszkodó kapcsolatunkban a jóllétem, a közérzetem, a kedélyállapotom, a boldogságra való hajlandóságom mind rajta áll és őt veszi alapul. Mindent tőle várok el. Egy ilyen nyomást lehetetlen hosszú távon elviselni.

Annyit adni amennyit a másik még képes visszaadni. Egy párkapcsolat két ember lehetősége, hogy fejlődjenek, érjenek, tapasztaljanak, hogy megtanuljanak érzelmileg éretten szeretni, adni, szórni a szerelem bőségét, mert akkor mindketten ugyanannyit kapnak is. Aki keveset ad bele, az nem adja át igazán önmagát, az nem vágyik szövetségre, fejlődésre, egyensúlyra, harmóniára, nem vágyik tartalmas kapcsolatra. Mozdulnia sem kell, csak befogadni, amit kap. Annyit adni, amennyit a másik még képes visszaadni, ezt az életszabályt kellene mindannyiunknak elsajátítanunk. Nem belezavarodni a folyó és a part szerepegyensúlyába, mert nem lehetek mindig folyó, nem áraszthatom el őt folyton a szeretetemmel, gondoskodásommal. Akkor idővel elveszítem a lendületem, erőm, lelkesedésem, elfogy az energiám, kapcsolatunk egyoldalúvá válik, végül kiüresedik.

A házasság kissé olyan, mint egy befektetési számla. Minél többet invesztálok a szövetségünk megerősítésébe, a kedvességem, támogatásom, odaadásom és tiszteletem kinyilatkoztatásával, annál intenzívebben növekszik közös „érzelmi bankszámlánk”, ahol így mindig elegendő érzelmi alap marad, hogy fedezze a kapcsolatunk által elszenvedett veszteségeket. Így tudjuk folyamatosan kapcsolatunk sérüléseit gyógyítani és az utat egymás felé újra és megtalálni.

A szeretet a házasságban inkább ige, nem pedig főnév.  A szenvedélykapcsolatot idővel felváltja a társszerelem, ellátjuk feladatainkat, gyerekeket nevelünk, és a saját épülésünkre is időt fordítunk. A társszerelem ugyanúgy magában foglalja a szenvedélyt és az intimitást. Amikor ide eljutunk, már nem a szerelembe és egy idealizált képbe vagyunk szerelmesek, hanem egy igazi, valóban jóban-rosszban mellettünk álló társba. Az érzés időnként szelídül, és lesz idő amikor úgy érezzük, egészen meggyengült, szinte csak pislákol, mégis amikor visszatér, sokkal érettebb lesz és mélyebbre gyökerezik a kapcsolatunkban. Mert a szeretet sokkal inkább annyi, mint jelen lenni, figyelmet ajándékozni, elköteleződni, a támogatni, emelni, megerősíteni, biztonságot adni és biztonságban lenni, inspirálni, a legjobbat tenni.

 

 

 

 

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás