Elzárkózunk tulajdon érzelmi életünktől, mert túl nagy a sérülés kockázata. Azt gondoljuk, a lelkünket kell kifordítani, mégis felismerni és kifejezni érzelmeinket nem egyenlő azzal, hogy valakinek átnyújtod a győzelem poharát. A férfiak számára különösen nehéz az érzelmek kinyilatkoztatása, nem szeretik sebezhetőnek érezni magukat, éppen ezért gyakran inkább dühvel, frusztrációval, vagy csenddel, kivonódással reagálnak.
A sebezhetőség felismerése a legtöbb ember számára zavarba ejtő és ijesztő. Sebezhetőnek lenni ugyanannyi, mint érezni, és ha sebezhető vagyok, akkor mélyen, intenzíven élem érzéseimet. A sebezhetőség ma mégis valamiféle leplezni, titkolni való gyengeség, bizonytalanság, és érzelmi kiszolgáltatottság. Pedig ez nem gyengeség, hanem a sebezhetőség felismerése pontosan az erő, és a magas érzelmi intelligencia ismertetőjegye. Szeretünk mások veséjébe látni, megpillantani igazi arcát, teljes, lemeztelenített valóját, de félünk láttatni mindezt önmagunkban, rettegünk, hogy valódi énünk, amit fel tudunk ajánlani – nem elég. Ha tiszta érzelmekre vágyunk a sebezhetőség, a fedetlen, retusálatlan, igazi arcunk, és a kipakolt múltcsomagunk az egyetlen út.
Az érzelmi intelligencia fontosságát ma már senki nem vitatja, alapvetően meghatározza boldogulásunkat az élet minden területén. Párkapcsolati elégedettséget mérő kérdőívek szerint az érzelmileg intelligens emberek nagyobb eséllyel élnek bensőséges, jól működő kapcsolatban. „Minél intelligensebb egy pár érzelmileg, annál jobban megértik, tisztelik és becsülik egymást, és annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy boldogan élnek együtt, amíg meg nem halnak.” – írja John M. Gottman párkapcsolat kutató és terapeuta. Valójában minden nő olyan társra vágyik, aki empatikus, érzékeny, képes felismerni, és szavakba önteni az érzéseit. Aki a tenyerén hordoz, de mégsem kívánságainkat leső férfiatlan papucs. Aki szelíd, de mégis van férfias ereje, tartása, egy védelmező bástya, egy körbe ölelő diófa, akivel egybenöveszt az idő, ha valóban szerencsések vagyunk, ahogyan Nemes Nagy Ágnes írja Diófa című versében. Olyan szerelemre vágyunk, ahol ezt a fajta erőt tudjuk megtapasztalni, ezt a tartást, mellyel önmagát tartja, és közben minket, a Nőt is. Mert mi is tudjuk tartani magunkat, és szoros gyökerekkel kapaszkodunk a földbe egyedül is, mégis biztonságot ad, ahogyan ő vigyáz és gondoskodik.
Minden párkapcsolat tele van érzelemmel. Öröm, bánat, boldogság, szomorúság, harag, féltékenység, bizonytalanság, vágy, eltávolodás, újraközeledés és megannyi más váltják egymást, és keverednek egészen kiszámíthatatlan, varázslatos módon, ez adja a kapcsolatok dinamikáját, ettől szépséges és riasztó is egyben. A párkapcsolatainkban olyan érzelmek kerülhetnek felszínre, melyek minden más emberi kapcsolatunk során képesek rejtve maradni. Ezek az érzelmek hozzák felszínre igazi arcunkat, valós önmagunkat, és szembesítenek legmélyebb félelmeinkkel.
A társam a legélesebb, a leghitelesebb tükröm, és néha rém kényelmetlen belenézni abba a tükörbe, és egy másik emberen keresztül megtapasztalni kiszolgáltatottságomat. A tükröt dühösen összetörhetjük, de bárkihez is szaladunk, mindig ugyanúgy, önmagunkat fogjuk látni benne. Az érzelmi intelligencia azt jelenti, hogy eljutok olyan önismereti szintekre, ahol képes vagyok önkritikával, önismerettel szemlélni a saját gyengeségeimet, így a kapcsolatunk réseit, hibáit is, és hajlandó vagyok változtatni. Az érzelmi intelligencia lényege, hogy fel tudjuk ismerni, ki merjük mutatni, meg tudjuk élni a bennünk zajló érzelmi folyamatokat, és ezekért felelősséget tudunk vállalni.
Egy elégedett párkapcsolatban létfontosságú, hogy képessé váljunk uralni az érzéseinket, különben azok fognak uralkodnak rajtunk. A erőszak nem férfierő. Egy magas érzelmileg is intelligens férfi tudja kezelni az indulatait, és krízishelyzetben sem viselkedik ösztönösen. Higgadt marad, és képes meggyőzni önmagát, hogy van választása, így képes önmagát és a társát is egy egészen másfajta, megnyugtatóbb érzelmi állapotba átvinni.
Saját érzelmeinek felismerése mellett ugyanilyen fontos a másik ember érzelmeinek felismerése. Aki érzelmileg intelligens, az jobb emberismerő, képes ráhangolódni mások rezgéseire, ösztönösen, érzékenyen, és hitelesen olvas a szívben, megérti a testtartás, mimika, hangszín, gesztusnyelv üzenetét, hogy mind ezek mit árulnak el társa érzelmi állapotáról. Ez a fajta érzékenység, a helyes ítélkezés felbecsülhetetlen bónusz egy párkapcsolatban. Jobb probléma megoldó, olyan megoldásra törekszik, amelyben a legkevesebben sérülnek érzelmileg. Képes a kompromisszumra, és nem esik nehezére a másik ember szemével látni, vagy akár a cipőjét is felvenni, végigjárni az útját, múltját, és csak ezután ítélkezni. Az igazi boldogságot adó adok-kapok egyensúly a párkapcsolatban csak úgy tud kialakulni, ha képes vagyok teljes szível, elmével belehelyezkedni a másik világába, és nem sajnálni erre az időt, energiát, tanulást.
Neki egy társból minden, vagy semmi kell. A másik ember vagy átadja egészen önmagát, és teljes jövőképpel az övé lesz, vagy menjen inkább, ne rabolják egymás idejét. Ő tudja a legjobban, milyen a valódi, odaforduló figyelem. Ha megszeret, ha fontos leszel számára, akkor ott van, jelen van, figyel, és meghallgat, minden idegszálával, minden rezdülésével jelen van a beszélgetésben. A vallomás nehezen születik meg, de ha meghozta az elköteleződés döntését, akkor eltökélt szívvel működteti a kapcsolatot.
Nem csak azok vagyunk, amit megszoktunk önmagunkkal kapcsolatban, hanem igen, válhatunk azzá, akivé szeretnénk. Az érzelmi intelligenciát ezért nem csupán az örömteli, jól működő párkapcsolat érdekében érdemes fejleszteni. A magas EQ-val rendelkező emberek könnyebben alakítanak ki kapcsolatokat, és mások is szívesen töltenek velük időt, hiszen az értő, érző, odaforduló figyelem mindannyiunk vágya. Az érzelmekkel való bánás képességét, a szív intelligenciáját tipikusan női készségnek hisszük, pedig nem az. Egy érzelmileg intelligens férfi nem sajnálja az időt arra, hogy megismerje saját és más emberek érzelmi reakcióit, kezelje és befolyásolja saját érzéseit. A magas EQ a hasonlót vonzza. Nem jókislányt, rosszkislányt, hanem Nőt keres, olyan társat, aki ugyanazokat az értékeket képviseli, melyeket ő, és akinek jelenlétével még jobb emberré válhat.
