Kiből lesz a jó társ? A jó társ nem gondolja azt, hogy a házasságlevél egy papír fecni, ezért bármikor, egy mozdulattal lesatírozhatók róla a nevek, és átírhatók máséra. Vele a világ alapvető fontosságú kérdéseiben egyetértesz, és nem kell kificamodott vagy elferdült nézetei miatt kínos, megalkuvást kötnöd. Ő megérti az általad használt érzelmi anyanyelvet, nem áll értetlenül, bénán, sután, tehetetlenül, nem kell neki magyarázkodnod, fölös energiákat használva. Aki nem burkolózik tartós, fájó szótlanságba, nem büntet csenddel, és nem térdepeltet jelképesen a sarokban érzelmi kivonódásokkal. Aki megérzi, mikor van szükséged egy másmilyen csend pihentető periódusára, mert van olyan csend, amiben erősödünk, töltődünk és megpihenünk. Anélkül szeret, hogy uralkodna, és úgy ad neked szabadságot, hogy ne túl messzire, és ne túl sokáig kóborolj el, találjatok haza egymáshoz. Ismeri az összes arcodat, mégis tudja melyik az igazi, és ha ezt mégis elfelejtenéd, emlékeztet, és segít, hogy újra önmagadra találj.
A házasság véd- és dacszövetség, és azt gondolom, a nők nagy részének van szüksége arra, hogy őt, mint feleséget, az Egyetlen szintjére emeljék fel, szüksége van erre a biztonságos védvonalra, ami egy egészen másfajta minőséget ad a kapcsolatnak. Nem az a művészet, hogy mindenféle fondorlattal, női praktikával elérjük, Ő végre elvegyen feleségül. A művészet eljutni azokra a párkapcsolati szintekre, hogy Ő akarjon minket feleségül venni, anélkül, hogy mindez kényszer legyen számára. És ne azért tegye, hogy a nő boldog legyen a hófehér ruhában, mirtuszkoszorúban, egy hetedhét országra szó lagzin, hanem azért, hogy ő, a férfi boldog legyen, hogy mindketten azok legyenek, váljon a kapcsolatukból valódi szövetség.
A jó társ mindig jobban szeret nálad, mondta a nagyanyám. És amikor megkérdeztem, hogyan érhetem el ezt az állapotot, azt mondta: a nő, aki igazán, és ösztönösen érti a dolgát, az mindig meghagyja saját autonómiáját, mindig hagy egy kevéske izgalmas, vibráló bizonytalanságot. Ne rajongd körül, de érezze, hogy mindig mellette állsz. Szabj határokat, és nyugodtan sértődj meg, ha úgy érzed, méltatlanul bánik veled. De a bocsánatkérését mindig fogadd el. Kiből lesz a jó társ? Aki bármit képes megtenni a szeretett személyért és amennyiben a nő férfiként bánik vele, ezt ő messzemenően értékelni fogja. Amikor egy férfi szeret, jobban képes szeretni a nőnél. Ha a nő szeret jobban, és ezt százféle módon, nap mint nap ki is nyilatkoztatja, akkor a férfi számára idővel terhessé, talpig nehézzé válik ez a folyton odaadó, elérhető, önfeláldozó, kívánságait leső ragaszkodás. Érted már? Akkor ez a férfi akkor talán már nem is szeret igazán.
A jó társ hozzád hű lesz, és veled megelégszik, mert eldöntötte, mert így akarja, és nem magyarázza be senkinek, hogy a monogámia szemenszedett képtelenség, a hűtlenség meg kizárólag a génelméletre fogható. Veled megállapodik, és nem megalkuszik, és nem vagy kompromisszum, B terv, vagy előző, félbemaradt szerelmek folytatása, hamis mása, és nem vagy kiegészítés, második esély, és soha nem vagy második nő. Neki a hűség nem talpig nehéz, és akkor sem vágyik másmilyen angyalhangra, macskatestű, ólálkodó nőkre, amikor téged nehéz szeretni, amikor egyáltalán nem vagy szerethető, amikor önmagadat sem szereted.
Észre fogod venni, hogy a társ az, aki veled egy irányba néz, és nem sajnálja a kikerült utakat, melyekre miattad, a te szerelmed miatt nem lépett rá. Vele ott van az a valami, ami nélkül észre sem vennéd őt, amitől a kíváncsiság, és a csodálat mellett felüti a fejét a kémia, a fizikai vonzalom, amitől forrni kezdenek a hormonok a szerelem laboratóriumában. Nézz végig rajta. Vajon barátod lenne-e, ha csak szimplán embertársak lennétek ezen a földön? Nevetnél a viccein? Szeretnél a közelében lenni? Élvezettel vitáznál vele? Lenne a bajtársad? A legfontosabb titok: olyan embert válassz társadnak, aki barátként is tökéletesen funkcionál. Hidd el, ami igazán rabul ejt, az részletekben rejlik, és soha nem látod meg első pillantásra. Szereted őt, mert ismered. Ismered, és mégis szereted. Vonz a személyisége, a kisugárzása, az élethez való hozzáállása. Tévesek a rózsaszín ideák, miszerint a boldogan éltek, míg meg nem haltak után minden zökkenőmentes és kiszámítható. Nem, még csak ezután jön a java, jönnek sorra az összecsiszolódás buktatói, a rejtett rossz szokások, az elviselhetetlennek tűnő rutinok. Te azt döntöd el, hogy ezekkel hibákkal együtt tudsz-e élni. És ha igen, akkor mérgelődsz-e miattuk minden áldott nap. Nem érdemes.
Egy jó társ ismeri a gyengeségeidet, de soha nem céloz rájuk szándékosan, mérgező, pusztító szavai fegyverével. Nem ütlegel, sem szavakkal, sem a tenyere élével. Nem tekint tulajdonnak, nem ír elő önkényesen számodra mindhalálig betartandó életszabályokat. Nem korlátoz, nem zár „szerelemketrecbe”, és nem enged érzelmileg kiéhezetté válni. Szelíd erőszakkal kirángat a jól bejáratott komfortzónádból, teret ad neked, fejlődni enged, és meglátja benned a kincset.
