Felnőtt emberi kapcsolataink gyakran csak lazák, felszínesek, és egyre inkább nyomaszt a felismerés, hogy az érdek, az érzelemmentesség, a sekélyesség, a felszínesség megszállta ezt a kort, és az őszinteség, a tiszta érzelem csak ritka madár. Az emberi kapcsolatok illékony érdekkötelékek lettek, a szerelmek csupán ideiglenes, sebgyógyító ámokfutások, aztán, ha egyikünk őszintén megnyitja a szívét, kezdődik a héjanász, a drámai összeveszések és nagy kibékülések, a se veled, se nélküled viszonyok, melyekbe valamiért mégis invesztálnánk. Már az induló kapcsolatokban is az őszinte, tiszta, világos szavak hiányoznak leginkább.
Egyszerűbb őszintének lenni, mint terelni, színlelni, elhallgatni, hazudni. Nem könnyebb, de egyszerűbb. Így nem szükséges taktikázni, kegyes hazugságokon agyalni, nyugalmat ad, tiszta lelkiismeretet, így bátran, nyíltan bele lehet nézni bárki szemébe. Az őszinteség tehát bátorságot is jelent, ami nyílt, tiszta helyzeteket teremt. A bizalom kiépítéséhez elengedhetetlen, általa önmagadhoz maradsz hű, mert van bátorságod mindig, minden körülmény között vállalni önmagad. Az őszinteség azt jelenti, hogy a párkapcsolatunkban is van bátorságunk vállalni hibáinkat, félelmeinket, zavaró gondolatainkat, önmagunkat. A kommunikáció mindkettőnk számára felszabadító, bátran osztjuk meg érzéseinket egymással. Nincsenek felszínes üresjáratok, de van csendigényünk, magányigényünk, ami nem zavaró, hanem inkább a saját gondolatainkban való, privát barangolás.
Egy érett, kiteljesedett szerelemben tökéletlen önmagunkat helyezzük egymás szívébe. És eldöntjük, megfogadjuk, hogy valami nagyobbat, lélekben gazdagabbat hozunk létre annál, mint akik egyedül, egymás nélkül vagyunk. Ehhez kell az érzelmi kommunikáció, hogy megtanuljunk igazán beszélgetni, jól kommunikálni igényeinket, vágyainkat, érzelmi szükségleteinket.
Lelki intimitás nélkül ugyanis nem létezik meghitt szeretetkapcsolat. A lelki intimitás jelenti, hogy egy másik embert átengedek a bizalmatlanságom rétegein, egészen közel engedem, hogy megismerje, megtanulja a sebezhető énemet. Ismerje minden arcomat, rezdülésemet. Ha fáj valami, akkor tudjam, az ő karjaiba zuhanhatok, ott kifejezhetem fájdalmamat, negatív érzéseimet, de gyengéd érzéseim kifejezésre juttatását sem kell szégyelljem. A párkapcsolat egy elmélyült intimitással egy érzelmileg és fizikailag is biztonságos közeg, melyben őszinték és nyitottak vagyunk a másik felé, nem félünk sebezhetőnek mutatni magukat, és nem tartunk a visszautasítástól, az ítélkezéstől sem, ezért van bátorságunk konfrontálódni, megfelelően visszajelzést adni negatív érzéseinkről.
Nehéz jó párkapcsolatot csiholni egy olyanból, ahol sosem volt mélység, ami korábban is őszintétlen volt. A sablonok szintjén felszínes, érzelmileg távoli, udvariaskodó közlések zajlanak, a kérdések hátterében nincs valódi érdeklődés és figyelem. Akik így kommunikálnak, egymást távolinak, érzelmileg elérhetetlennek, kapcsolatukat kiüresedettnek érzik.
A tények szintjén is érzelmi távolságtartás történik, tájékoztatjuk egymást munkával, gyerekek körüli teendőkkel kapcsolatban. Az ilyen beszélgetésekben nincs érzelmi töltet és nincs figyelem.
A véleményközlés szintjén megismerhetjük a másik szempontjait, kitűzött személyes céljait, vágyait, munkával kapcsolatos aggodalmat. Ez az intim, érzelmi kommunikáció első lépcsőfoka. Már figyelünk a másik reakcióira, de nagy a konfliktusveszély, hiszen eltérő a nézőpontunk, nem érthetünk mindenben egyet, nem lehetünk ugyanazon a véleményen. A legtöbben, ha elutasítást, véleménykülönbséget tapasztalnak a másik részéről, újra bezárkóznak, gyorsan visszalépnek az első két szintre, és sajnos itt meg is reked a kommunikációjuk.
Az érzelmek szintjén nyílt, őszinte, mély beszélgetések folynak, de ehhez biztonságban kell érezni magunkat. Ezen a szinten még félünk az elutasítástól, az elfogadás hiányától, ráadásul érzelmeinket nehéz felismerni, definiálni, nem mindig vagyunk tökéletesen tisztában belső világunkkal, ezért sokszor nem megfelelően tárjuk azokat a másik elé.
Az intim kommunikáció szintje az érzelmi révbe érés állapota kapcsolatainkban. Nincs helye az ítélkezésnek, a legmélyebb félelmeinket, vívódásainkat vagyunk képesek megosztani, van bátorságunk vállalni önmagunkat, kudarcainkkal, gyengeségeinkkel együtt, mert tudjuk, hogy feltétlen elfogadásra számíthatunk. Lehetünk erősek, de néha nyugodtan elgyengülhetünk, kimutathatjuk bizonytalanságunkat, hogy most szükségünk van a másik erejére. Ha ezt a szintet nem érjük el, idegenek maradunk egymás számára. A szex lesz az egyetlen, ahol ideig-óráig kapcsolódni tudunk.
