Egy konfliktusmentes kapcsolat nem erős, hanem inkább felszínes. Ahol soha nincs semmilyen konfliktus, ott mélység sincs. Ahol csak felszínes és kulturált szerepviselkedés zajlik, és soha nem adnak visszajelzést egymásnak érzelmi állapotukról, ott lassan beáll a csend. A párkapcsolat legnagyobb ellensége pedig a csend, a megfagyott, dermedt, üres, felszínes kommunikáció. Egy jó, konstruktív vita elsodorja a rossz, betokosodott rutinokat, kiszellőzteti a kapcsolatot, életet, friss levegőt visz bele. Célja a probléma jelzése, és a szándék, hogy mindkettőnknek változni kell a fejlődés érdekében.
Ahol soha nincs semmilyen konfliktus, ott egyikőnk feladta önmagát. A konfliktus nem valami rossz, ördögtől való ártalom, nem azt jelenti, hogy kapcsolatunk végérvényesen megromlott, és nem marad más kiút számunkra, mint a szakítás. Inkább visszajelzés, azt mutatja, hogy egyikőnk sem adta fel önmagát, szempontjait, igényeit, szükségleteit, és ezeknek van bátorsága megfelelően hangot adni. Ahol egy napról napra növekvő, elfojtott, szőnyeg alá söpört konfliktushalom tetején üldögélünk, szótlanul, egymásnak hátat fordítva, ott lelkünk mélyén tudjuk, hogy itt a vége, eddig tartott a kapcsolatunk. Egy krónikus konfliktuskerülő mellett nagyon könnyű megélni az elszigeteltséget, a társas magányt. Nem húz határokat, nem mond nemet, de igent sem, ezért sokszor gondolatolvasásra kényszerít, ami ha sikertelen, akkor azt passzivitással, goromba beszólásokkal, vagy újabb elkerüléssel büntet. A konfliktuskerülés mindkét fél számára hátráltató és fájón frusztráló. Ott egy idő után megszűnik az intimitás és egyre távolabb kerülünk egymástól.
A hosszú távú szerelem, a boldog kapcsolatok titka nem a konfliktusmentes élet. Az elfojtott feszültség ott bujkál majd minden jóreggeltben, jóéjszakátban, minden mozdulatban, és minden látszólag ártalmatlan megnyilvánulásban. Aki semmit nem mond a másiknak legbensőbb gondolatairól, félelmeiről, vívódásairól, vágyairól, negatív, vagy pozitív érzéseiről, szakadékot von a kapcsolatban. Ha nem beszélünk, az hosszú távon kétséget, bizonytalanságot, gyanút, szorongást kelt. Boldogok lehetnénk együtt, de mégis elköszönünk egymástól a rossz kommunikáció miatt. Hiába közelítünk, hiába törekszünk az összefonódásra, ha folyton falakba ütközünk. A fel nem oldott konfliktusokból, haragból, neheztelésből, titkokból, meg nem értettségből olyan masszív falakat építünk, amelyeken a másik embernek már szinte lehetetlen áthatolni. Egyszer csak azt észleljük, hogy mindig ugyanannak a problémának a taposómalmában őrlődünk, később úgy tűnik apróságokból lesz vérre menő vita közöttünk, pedig csak annyi történt, hogy nem fér több bántás, harag, csalás, hazugság, hamis ígéret a szőnyeg alá. Kicsordul a sok kezeletlen konfliktus, amelyek az évek során csak rakódtak egymásra. Érdemes ezért minél gyorsabban, vagy inkább azonnal reagálni. Hiszen a sérelmekre idővel csak újabbak rakódnak, a konfliktusok pedig további sérelmeket szülnek.
Kapcsolatunk szakaszaiban számos természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje. De ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára érzelmi falakat építhet, ezek egyre magasabbak lesznek, melynek eredménye a teljes elzárkózás. A konfliktusok felvállalása és kezelése tartja szorosan kötelékünket. A konstruktív vita, amelyben negatív érzéseinket is bátran, nyugodtan ki merjük nyilatkoztatni, kiszellőzteti a kapcsolatot, friss levegőt, életet visz bele. Nem kell kivetkőznünk önmagunkból, sem emberi méltóságunkat elveszíteni, inkább mindkettőnknek arra kell törekednie, hogy vitánk feloldást hozzon, és mielőbb egymást átölelve, megnyugodva, megelégedve lezárjuk a témát. „Az a házasság, amelyben még vitáznak, sokkal jobb az elnémult házasságnál, vagy amelyben afféle kínosan udvariaskodó szavakat váltanak.” – írja Gyökössy Endre Házasságápolás című könyvében.
A konfrontáció jelzi a biztonságot, hogy merjük vállalni önmagunkat kapcsolatainkban. Van bátorságunk megmutatni sebezhetőségünket, tökéletlenségünket, a másiktól eltérő véleményünket, anélkül, hogy attól félnénk, megbántjuk a másikat, vagy elveszítjük elfogadását és szeretetét. Egy konfliktus alapja az érzelmi biztonság, hogy ebben a kapcsolatban vállalhatom önmagam, kiállhatok magamért, mondhatok nemet is, mert tudom, hogy a vitánk épít, a fejlődésünk része és végül letisztázást, feloldást, megnyugvást hoz.
