A szeretetkapcsolatok normális rendje, hogy vannak nézeteltéréseink, időnként elakadunk, félreértjük, vagy megbántjuk egymást. Ettől lesz a kapcsolatunk hiteles és élettel teli, mert nem próbálunk sem a való életben, sem a közösségi médiában tökéletesen működő álharmóniát beállítani. Nem leszünk a szőnyeg alá söprés, az elodázás művészei, nem gondoljuk azt, hogy ha nem beszélünk róla, akkor a probléma nem létezik. Nem élünk csendben, tagadásban, és nem vetítünk folyton a külvilág felé hiteltelen képet.
Az igazán boldog párkapcsolatban élőknek sok közös vonásuk van. A világ alapvető fontosságú kérdéseiben egyetértenek, és azonosak az alapvető értékekről szóló elképzeléseik. Ez nagyon fontos. Társ az, akivel összeillünk, és nem egyszerűen passzolunk egymáshoz, hanem egymás közelében nyugalmat, kiegyensúlyozottságot, biztonságot élünk meg, otthon vagyunk. Együtt emelkedünk, fejlődünk, kreatív energiáink szárnyalnak, vele úgy vagyok képes elköteleződni, hogy nyugodtan tudom összeegyeztetni saját magamat, céljaimat, és kapcsolatunk működtetését. Valamennyire rajtam marad a rózsaszín szemüveg, „szerelmes látásmóddal” figyelem őt, a kíváncsiság mellett kapcsolatunkban jelen van a fizikai vonzalom, amitől forrni kezdenek a hormonok a szerelem vegykonyhájában.
A humor nagyon fontos faktor. Pozitív formái segíthetnek a konfliktusok feloldásában, és sok párkapcsolati stresszes helyzetben gyógyír lehet. A feszült légkör feloldható humorral, az együtt nevetés, egymás rezgéseinek átvétele elsimítja a konfliktusok élét, egymást felvidítjuk, egymás humorára érzékenyek vagyunk. Az összeillés lényege az, hogy a szokásaink képesek egymásba olvadni, mindez megnyugtat, érzelmi biztonságot hoz. A kapcsolatunknak értelmet adunk, hagyományokat, ismétlődő szokásokat, egy megbonthatatlan szeretetburkot teremtünk, melyet óvunk, ami nem sérülhet, melyen nem támadhat rés. A nehéz érzések valóban feloldhatók egyezményes jelekkel, melyeket csak ketten értünk. Az összeillő emberek egymás humorára érzékenyek, és arcunkba kiáltó jel az, amikor két ember nem érti egymást, nem tudnak egymás humorán nevetni, így idővel egészen ki is ölik egymásból a jókedvet. Férfiaknál és nőknél különböző lehet a humor funkciója a párkapcsolatban. Míg a férfiaknál gyakran a terelés, a vetítés, az eltussolás, a konfliktuskerülés eszköze, addig a nők a humort arra használják, hogy nyugodtabb, oldottabb, könnyedebb légkört teremtsenek otthon, érzelmi családfenntartóként.
A megvetés, lenézés, vagy undor különösen mérgező a kapcsolatra nézve. Azt jelenti, hogy egymás iránti tiszteletünket olyan szinten veszítettük el, hogy már nem is rejtjük véka alá. Ilyen közegben lehetetlen a konfliktusokat rendezni. Szarkazmus, cinizmus, állandó gúnyolódás, gonosz humor, passzív agresszió, megalázás kúszik be a kapcsolatunkba, ami már régóta nem a szeretetről szól. A sértő szándékú kritika, verbális agresszió, személyeskedés, a másik érzékeny pontjainak állandó feszegetése feszültséghez, sértődéshez, beforduláshoz, eltávolodáshoz, érzelmi falakhoz vezet. Így könnyen félresiklik a közlésünk, és csupán védekezést, passzivitást vagy visszatámadást váltunk ki.
Az egymás felé kimutatott tisztelet azt jelenti, hogy mindketten esendő emberek vagyunk, lehetünk gyengék, tévedhetünk, követhetünk el hibákat, de ezt mégis anélkül tesszük, hogy egymás emberi méltóságát valaha is semmibe vennénk. Másrészt, mindenkinek kell, hogy legyenek kialakult énhatárai, hogy ne engedje magát lábtörlővé tenni, legyen képes határokat húzni, azokat megtartani, nemet mondani, és ha erőfeszítéseink ellenére más megoldás tényleg nem marad, elengedni egymást.
„Soha senkinek sem lenne szabad megengednie, hogy lábtörlőként bánjanak vele. A szeretet így gondolkodik: Jobban szeretlek annál, hogysem megengedjem, hogy így bánj velem. Ezzel mindkettőnknek ártasz.” – írja Gary Chapman a Szeretet esszenciája című könyvében. A szeretetben tisztelet is van. Tudsz-e szeretni olyan embert, akit nem tisztelsz? Szeretetünk kifejezéseként mindannyiunknak meg kellene tanulni a tisztelet nyelvét. Minél inkább hajlandóak vagyunk használni, annál pozitívabb változások történhetnek kapcsolatainkban.
