Akire figyelnek, az tudja, hogy ő fontos, számít, szerethető és szeretetre alkalmas, foglalkoznak az érzéseivel. A figyelmen keresztül lehet a legkönnyebben megadni az érzelmi biztonságot. A figyelem érzelmi jelenlétet jelent: aki értőn figyel, az jelen van.
Sokféleképpen lerombolhatjuk az érzelmi biztonságot kapcsolatainkban. John Gottman házasságkutató és családterapeuta szerint beszédes előjelek jelzik azt, hogy kötelékünk szálai sérülni kezdenek, ami nagy valószínűséggel vezet majd a teljes elszakadáshoz, váláshoz, szakításhoz. Ezeket a jósló jeleket, amelyeket Gottman az Apokalipszis négy lovasának nevezett el, mi magunk is felismerhetjük. Ezt a metaforát használja Gottman, ahogy leírja a párok veszekedés alatt megjelenő interakcióit és kommunikációs mintáit. Figyeljük meg, milyen mértékben van jelen a „négy lovas” kapcsolatunkban.
Sértegetés, kritizálás, verbális agresszió. Ahhoz, hogy párkapcsolatunkban sikeresen jussunk túl egy krízisen, arra van szükség, hogy ne vagdalkozva, vádaskodva, hanem a szeretet nyelvén tudjunk kommunikálni egymással. Ha énállításokkal, megfelelően fogalmazzuk meg szükségleteinket, akkor végre igazán elindulhatunk egymás felé, megérthetjük a másik szempontjait, visszajelzést adhatunk és kaphatunk. Csupán a társam cselekedetét helytelenítem, és nem a személyében sértem meg, ez fontos különbség. A sértő szándékú kritika, verbális agresszió, személyeskedés, a másik érzékeny pontjainak állandó feszegetése persze, hogy feszültséghez, sértődéshez, beforduláshoz, eltávolodáshoz, érzelmi falakhoz vezet. („Unalmas vagy”, „Igénytelen vagy”, „Figyelmetlen vagy”) Így könnyen félresiklik a közlésünk, és csupán védekezést, passzivitást vagy visszatámadást váltunk ki.
Megvetés, lenézés, vagy undor. Ez különösen mérgező a kapcsolatra nézve. Azt jelenti, hogy egymás iránti tiszteletünket olyan szinten veszítettük el, hogy már nem is rejtjük véka alá. Ilyen közegben lehetetlen a konfliktusokat rendezni. Szarkazmus, cinizmus, állandó gúnyolódás, gonosz humor, megalázás kúszik be a kapcsolatunkba, ami már régóta nem a szeretetről szól.
Felelősség áthárítás, védekezés. Erre a vészhozó lovasra a magyarázkodás, majd az ellentámadásba lendülés jellemző. Egyik fél sem akarja már elismerni, hogy tévedett. Kifogásokat keres. Nem vállalja a saját döntéseiért, tetteiért a felelősséget, hanem folyton a külső körülményeket vagy társát okolja.
Visszahúzódás, közömbös kivonódás, falépítés. Ahol megjelenik a kritika, a megvetés és a védekezés, ott előbb utóbb az egyik fél ki fogja vonni magát a helyzetből. A kivonódás némaságba burkolózást, elvonulást, passzivitást, csendet jelent, így nem kell interakcióba kerülni a másikkal, nem kell részt venni a konfliktusokban. A kilépett fél semmiféle visszajelzést nem küld, nem válaszol, nem néz a másik szemébe, levegőnek nézi.
Ha a négy lovas állandó részesévé válik a mindennapjaiknak, és ezen nem változtatnak, akkor nagy valószínűséggel a két ember útjai szétválnak. Őszinte, önfeltáró beszélgetések nélkül nincs kapcsolódás, bizalom nélkül nincs értelme folytatni. A jól működő kapcsolatok titka tehát nem a konfliktusmentes élet. A konstruktív vita, amelyben negatív érzéseinket is bátran, nyugodtan ki merjük nyilatkoztatni, kiszellőzteti a kapcsolatot, friss levegőt, életet visz bele. Nem kell kivetkőznünk önmagunkból, sem emberi méltóságunkat elveszíteni, inkább mindkettőnknek arra kell törekednie, hogy vitánk feloldást hozzon, és mielőbb egymást átölelve, megnyugodva lezárjuk a témát. Valójában – többek között- a konfliktusok felvállalása és kezelése is szorosan tartja kötelékünket.
Hogyan lehet valaki konfliktuskerülőből konfliktusfelvállaló? Gyerekként talán tehetetlenek vagyunk, de felnőttként vannak eszközeink, hogy kibírjuk a vita közbeni feszültséget. Egy felnőtt ember már képes kezelni a dühét, és elsajátítani olyan szeretet által vezérelt, asszertív módszereket, amelyek hozzásegítenek az önérvényesítéshez, önmaga bátor felvállalásához. Figyeljünk az érzéseinkre, tudatosítsuk, és kezdjük el végre kimondani azokat. A kritikát senki nem szereti, mégis ideje leszámolni azzal a nézettel, hogy bárki csak tökéletes mivoltában alkalmas, érdemes és szerethető. Ha nem foglalkozunk egy problémával, nem hangosítjuk ki negatív érzéseinknek, attól az még nem fog eltűnni nyomtalanul, dolgozni fog a felszín alatt tovább. A konfliktust elkerülni, vagy halogatni nem ugyanaz, mint nem bántani a másikat, ezt fontos tudatosítani. Nem lehet megúszással leélni az életet. Azzal, hogy valaki titkolózik, tabukat építget, nem kerüli el a konfliktust, csak elodázza.
