A gyermek szemünk fénye, a szülői felelősség mindentől függetlenül örök

Írta: Király Eszter
2019 április 12

Az intelligens válás első feltétele egy magas szintű tudatosságból fakadó döntés: kész vagyok elengedni őt, hajlandó vagyok, mert bár mindent megtettünk a kapcsolatunk megjavítása érdekében, nem tudtuk megmenteni. Nincs bennem gyűlölet, bosszúvágy, és semmilyen kötődést jelző érzelem. Nincs más út, valóban semlegesség kell, és magas fokú lelki intelligencia, mert a lelket új, tiszta ruhába kell öltöztetni, ami méltóvá tesz arra, hogy Emberként lépjünk ki a kapcsolatból. Sérülések nélkül nem tudjuk elhagyni a helyszínt, de nem mindegy, hogy az felszíni karcolás vagy maradandó lelki sebesülés.

Az elengedés nem azonos a felejtéssel. Utóbbi esetben az emlékeink egyre halványulnak, vagy egészen törlődnek, míg az elengedéssel elfogadjuk a helyzetet, és a megfelelő polcra helyezzük egymást, negatív, fájó érzéseinket, a haragot, a veszteséget, az alkalmatlanság sebeit. Azt jelenti, hogy találtam az elmúlt, elvarrt kapcsolat számára egy méltó rekeszt a szívemben, és minden negatív történés ellenére is képes vagyok tisztelettel, méltó módon gondolni rá. Ha ez nem történik meg, nem tudunk továbblépni, nem dolgoztuk fel, ameddig elutasítással, negatív érzelmekkel, bosszúvággyal, erős indulatokkal kötődünk egymáshoz. El kell fogadnunk, hogy nem csupán kínszenvedés volt az együttlétünk, a találkozásunknak értelme volt, megtaláltuk egymást és kötődni kezdtünk, volt boldogságunk és örömünk is.  Muszáj reális és szeretetteljes leltárt készíteni az együtt töltött éveinkről.

Mondhatjuk, hogy minden újrakezdés feltétele az elengedés, és bár építhetünk új kapcsolatot az előző kötelék megtépázott, megrogyott alapjaira, mégis csak kénytelenek leszünk felállni és elkezdeni a romok eltakarítását. Mert csak tiszta, egészséges, lecsupaszított terepre építhetünk új életet, új szövetséget. Lehet új kapcsolatot építeni úgy, hogy az előzőn még nem vagyunk túl, de a hordozott sérelmek, az indulatok nagy valószínűséggel ráterhelődnek az újra. Akkor történik meg az elengedés, ha jelképesen elkészítjük múltunk moziját, közös életünk „pozitív kisfilmjét”, és azt indulatok nélkül, szeretettel tudjuk végignézni.

Érzelmileg is le kell válnunk egymásról, például úgy, hogy nem nélkülözzük a másik fizikai jelenlétét, nincs szexuális kapcsolatunk, a közös tárgyaktól érzelemmentesen megváltunk, új kapcsolatrendszert építetünk ki, és egymással rendezett, kulturált, emberi viselkedést tanúsítunk. Az átélt válási gyászfolyamatról tárgyilagosan, érzelmek nélkül beszélünk, és már képesek vagyunk új szerelemre. Ha mindez nem valósult meg, akkor minden új kapcsolat csak új próbálkozás lesz, egy terápia, ahol derékba tört önbizalmú, érzelmi hajótörött, menedékkereső lényünk némi szabadidős tevékenységet, társalkodó-és szexpartnert talál. A házasság lehet magánügy, de a szülői szerep sokkal több ennél. Az anyai és az apai felelősség a gyermek személyiségének alakulásáért, lelki egészségéért örökre megmarad, akkor is, ha útjaink kettéválnak, és közös életünket nem együtt folytatjuk tovább. Ha a gyermek az anyánál marad, és az apa valóban éli és átérzi szülői felelősségét, akkor az anyaként szívbéli kötelességünk, hogy az apa-gyermek kapcsolat életben tartásában segítséget nyújtsunk. Az anya hozzáállása felbecsülhetetlen ahhoz, hogy ne csupán gyorséttermi, cukrászdai és passzív, lélektelen, tévét bámuló csendekből álljon az együttlét, mert a vasárnapi apuka szerep egy idő után elfárad, kimerül, kiüresedik, a kapcsolattartás ritkul, az érzelmi szálak foszladoznak, és a kötés lassan egészen felbomlik.

Megbocsájthatatlan hibát követnek el ők, akik a gyermeket védelmi pajzsként tartják maguk előtt. A gyermeki lélek csodásan hajlítható és alakítható, az örökösen ismételt, elidegenítő, másik felet támadó mondatok beépülnek a gyermeki tudatba. Ha a gyerek családi egységbe vetett hite megdőlt, ne fokozzuk azt önigazolást kereső, a másik szülő tekintélyét aláásó, a kapcsolattartást akadályozó megnyilvánulásokkal, amelyek miatt ő végleg elveszítheti érzelmi biztonságát. Vagyis, ha egy háborgó, zavaros vízen viszem át a gyermeket, akkor magasra tartom és óvom az életét, védve őt minden sérüléstől, mert a szeretetem iránta mindenek fölött áll. Az elengedés hiánya, az önzőség, és a lelki komfortérzethez való minden áron ragaszkodás eredményezi azt, hogy később a felnőtté váló, önálló döntésre képes gyermekek évek múltán is teljesen ignorálják az életükből kilépett szülőt. Az apa, az anya és gyerek viszonya a válást követően kizárólag a szülők egymással való kapcsolatának minőségétől, kulturáltságától függ! Sajnos tapasztalatok igazolják, hogy a hazai jogrendszer inkább kiélezi, mintsem enyhíti a szülők közötti feszültséget.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

A kötelék – akarjuk, vagy sem - örökre megmarad. A közöttünk feszülő harcot a gyermek érzékeny szenzoraival óhatatlanul megérzi. Ő nem vonható be egyetlen küzdelembe sem, nem befolyásolható, nem manipulálható, nem rángatható kötélharcban. A gyermek kincs, szemünk fénye, és nem felezendő vagyon, örökre felelősek leszünk érte mindketten, az apai és anyai felelősség minden körülménytől függetlenül örök. A gyermek életében mindkét szülő jelenléte felbecsülhetetlenül fontos, és külön, vagy együtt, de szerves része kell, hogy maradjon a gyermek fejlődésének. Válás esetén az apai feladatok, az apaszerep csorbulhat, és már napi szinten nem tud valódi, teljes, jelenlévő értékmintát közvetíteni a gyermeknek. A gyermek azonban talán még intenzívebben igényli a szeretetteljes figyelmet, a minőségi időt, a lelki támaszt. Az ő érzelmi biztonsága, egészséges személyiségfejlődése érdekében elvált apaként is minden tőle telhetőt meg kell tennie, mert az azonosulási mintát, a nő-férfi kapcsolat megértését és kibogozását a kéthetente történő láthatás során sajnos nem tudja majd megmutatni. Apa jelen van, megjegyez, megdicsér, bátorít, gondoskodik, és felelősséget vállal. Életének origója a család, küldetését az értük való felelősségvállalásban találta meg. Ez a felelősség örök, nem lerázható, nem törölhető, és nem ruházható át másra akkor sem, ha a család egysége felborult, és külön élő szülőként folytatjuk tovább.

Saját felelősségünk megjavítani, ami elromlott, fenntartani, ápolni, virágoztatni ami szép és boldogságot hoz az életünkbe. Mégsem tudtuk meggyógyítani a kapcsolatunk sérüléseit, és elválnak útjaink, ettől függetlenül a kötelék örökre megmarad, ha akarjuk, ha nem. És ha legkevesebb sérüléssel akarunk átkelni a „válás vadvizén”, kénytelenek vagyunk egy mindannyiunk számára biztonságos hajót építeni, hogy aztán a túlparton emberhez méltóan, felelősséggel, együttműködve éljük tovább szülői szerepünket, így foghassunk kezet, így búcsúzzunk el.

Meddig tart a kapcsolatunk könyv - Király EszterMeddig tart a kapcsolatunk könyv - Király Eszter

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás