Egy egészséges dinamikájú kapcsolatban nem a folyamatos pozitív visszajelzést várjuk sóváran, hanem adni, szórni akarjuk a szerelmet. Milyen szerencsés az a kötelék, amelyben mindkét fél ilyen módon adja a szerelem bőségét, mert akkor mindketten kapnak is. Sokan próbálták már feltárni a titkot, meddig is tart igazán a szenvedélyes szerelem. Rossz hír, de maximum kettő-négy évig, és gyakran sokkal rövidebb ideig, ezután egy mélyebb, valami sokkal magasztosabb és intimebb zónában utazunk ketten, melyben felbecsülhetetlennek tartjuk az elköteleződés biztonságát. Félszavakból és egyetlen nézésből tudjuk, mit gondol a másik. A szenvedélykapcsolatot felváltja a társszerelem, a szerelem élvezete mellett együtt létezünk, dolgozunk, gyerekeket nevelünk, ellátjuk feladatainkat, tervezünk, közös célokat állítunk fel, hiszen nem élhetünk örökké a szenvedélyszerelem lángoló, idilli állapotában. A társszerelem magában foglalja a teljes elköteleződést, az intimitást és a szenvedélyt. Amikor ide eljutunk, már nem a szerelembe és idealizált képzeteinkbe vagyunk szerelmesek, hanem egy igazi, valóban jóban-rosszban mellettünk álló társba. Önismeretünk fejlődésével rájövünk, mit kerestünk a másikban, felépítjük a feltétlen bizalmat és az önbizalmat, és nincsenek titkok, tabuk, őszintén tudunk beszélni hibáinkról, fájdalmainkról, félelmeinkről, szorongásainkról, és ugyanígy örömeinkről is.
Füst Milán a kapcsolatokat egy négylábú asztalhoz hasonlította. Ha az asztal négy lába közül bármelyikkel probléma van, hiányos, törött, nem megfelelő, az asztal már nem lesz stabil. Ha kettőnél több lába aggályos, az a kapcsolat nem tud „megállni”, fennmaradni – legalábbis hosszú távon, tartósan semmiképp. Három lábon állva, még elbilleg, de mindvégig ott leselkedik, rejtőzik az instabilitás zavaró, kényelmetlen állapota. Csupán két lábon állva pedig szégyenletesen összeomlik.
„Először is szeretnetek kell egymást. Másodszor hasonló kell, hogy legyen az életstílusotok. Harmadszor meg kell értenetek egymást szexuálisan. S negyedszer, a házasság gazdasági kapcsolat is. A négy láb tehát a szeretetteli lelki kapcsolat, a második a szellemi hasonlóság (életstílus), a harmadik a kölcsönös, kielégítő szexualitás, a negyedik a gazdasági közösség és bizalom.” Mi tart össze tehát egy kapcsolatot? A négy láb tartja össze: a mély, elkötelezett szeretet, a közös értékrend, az örömet hozó, szenvedélyes szexualitás és a bizalmon alapuló gazdasági közösség. És tartja mindaddig odaadóan, figyelemmel és hűséggel, amíg még fontos, amíg prioritása van.
„A házasság is gazdasági kapcsolat, gyerekek! El ne felejtsétek! Mert olyan csak az olvasókönyvekben van, hogy a nyomor nem öli meg a szerelmet. Megöli.” A pénz gyakran erősebb tabu, mint a szex. Az anyagi helyzet előbb-utóbb terítékre kerül egy kapcsolatban, de még mindig nagyon ritkán tudunk erről nyíltan, őszintén kommunikálni. Gyakran ha a párok nem veszekednek anyagi kérdéseken, akkor is azon veszekednek, csak nem merik kimondani, hogy most pontosan mi is a vitatéma. Vitassuk meg inkább, hogy mik a hosszú távú céljaink? Mennyi áldozatot vagyunk hajlandók hozni azért, hogy elérjük őket? A te adósságod az én adósságom is? A mai párok többsége ma individualista viszonyok között él, nem költöznek össze, külön kasszájuk van, és nem tartoznak egymásnak semmivel. Valódi szövetség azonban csak a „MI” tudat végérvényes létrejöttével, és annak folyamatos fejlődésével jöhet létre, és ebbe beletartozik a bizalmon alapuló pénzügyi közösség.
Ne vágyjuk vissza, ne akarjuk az első idők intenzitását visszahozni a kapcsolatunkba, mert bármennyire szeretnénk, ez nem lehetséges. Minden jól működő kapcsolat egyik titka, hogy elfogadjuk a tényt: a kötelékünk folyamatosan fejlődik, változik. Nem az a cél, hogy örökké a kezdeti szimbiózis, a szenvedélyszerelem állapotában lebegjünk, hanem hogy minden életszakaszunkban, életciklus-változásban és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető visszautat. A szenvedély, a tűz szelídül, de mégis áthozható, átemelhető a párkapcsolati szakaszokon, ha úgy akarjuk.
