A karantén vagy szétszakítja a párokat, vagy annyira megerősíti őket, mint eddig semmi más

Írta: Király Eszter
2020 április 06

A jelenlegi krízishelyzet, időnként még azokat a kötelékeket is megvallatja, megcibálja, ahol igazán mély a szeretetkapcsolat. Nagyon sok pár életét jellemzi a felszínesség, az alapvető problémák, az őszinteség hiánya, az intimitás kerülése; a problémák szőnyeg alá seprése már a karantén előtt is jelen voltak. Esetükben az összezártság felszínre hozhat elfojtásokat, mélyen gyökerező, feloldatlan konfliktusokat, feszültségeket. És most nem futhatnak el, nem léphetnek ki fizikailag a helyzetből.

A karanténban érzelmi kivonódás zajlik, ami némaságba burkolódzást, elvonulást, passzivitást, csendet jelent. A kilépett fél semmiféle visszajelzést nem küld, nem válaszol, nem néz a másik szemébe, levegőnek nézi, ami idegőrlő, és különösen megterhelő lelkileg. Fojtogatnak a ki nem mondott szavak, a tisztázatlan, szőnyeg alá söpört sérelmek. A feszültség pedig egyre csak gyűlik, ami végül az elviselhetetlenségig fokozódik, majd egyszer csak indokolatlan intenzitással robban, egészen bagatellnek tűnő, érthetetlen, véletlenszerű szituációkban. Az elfojtás hatására ráadásul állandó felfokozott állapotba kerülünk, ami fizikai tünetekhez, szorongáshoz, végül teljes kiégéshez vezethetnek. A csend, a passzivitás, a megfagyott kommunikáció tehát hátráltató és frusztráló, ráadásul idővel olyan magas érzelmi falakat építünk, hogy végleg megszűnik az érintés, meggyengül az intimitás is közöttünk. Hogyan gyógyíthatjuk a kapcsolatunk sérüléseit? Beszéddel, és még több beszéddel.

A hála érzése romboló életeseményeink, tragédiáink idején is egy hatékony konfliktuskezelő eszköz. Ha látjuk a másik értékeit, ha a pozitívumokra, hasonlóságainkra figyelünk, megmentheti a kapcsolatunkat. Látjuk és értékeljük azt a rengeteg szépet, ami egymás nélkül nem létezhetne. És látjuk az árnyékos oldalt is, a szürke, mogorva, némán lepergő napokat, amikor cseppet sem vagyunk szerethetők. Mégis, mindennek ellenére, minden nap egymást választjuk.

Az „együtt átvészeljük, egy csapat vagyunk, együtt megoldjuk” kijelentések most nem üres frázisok. Ám ahhoz, hogy párkapcsolatunkban sikeresen jussunk túl egy krízisen, arra van szükség, hogy ne vagdalkozva, vádaskodva, hanem a szeretet nyelvén tudjunk egymásnak visszajelzést adni. A kapcsolatunk csak akkor tud fejlődni, ha visszajelzéseket adunk és kapunk, hiszen az őszinteség és érzelmi állapotunk megmutatása biztonságot teremt, közel hoz. És ha megfelelően, én-közléssel fogalmazzuk meg szükségleteinket (nekem fáj, én úgy érzem, nekem rosszul esik), akkor indulhatunk el igazán egymás felé, megérthetjük a másik szempontjait, visszajelzést adhatunk és kaphatunk. Csupán a másik cselekedetét helytelenítem, és nem a személyében sértem meg, ez fontos különbség. A sértő szándékú kritika, verbális agresszió, személyeskedés, a másik érzékeny pontjainak állandó feszegetése persze, hogy feszültséghez, sértődéshez, beforduláshoz, eltávolodáshoz, érzelmi falakhoz vezet. („unalmas vagy, igénytelen vagy, figyelmetlen vagy”) Így könnyen félresiklik a közlésünk, és csupán védekezést, passzivitást vagy visszatámadást váltunk ki.

Ebben az időszakban nagyon könnyű a negatívumokra, a hibákra, a különbözőségekre koncentrálni. Minél inkább látjuk egymás értékeit, annál hálásabbak vagyunk a közös életünkért, és annál nagyobb valószínűséggel maradunk együtt egy harmonikus kötelékben. Figyeljünk a pozitív tulajdonságaikra, hiszen az az ember, aki annyi pozitív változást, szépet és jót hozott az életünkbe, még mindig ott van mellettünk, csak lehet, hogy most nem látjuk őt a szeretet szemüvegén át.

Különösen fontos, hogy beszéljünk egymásnak a félelmeinkről. Mi az ami a jelen helyzetben a legmélyebb vívódásunkat, szorongásunkat okozza? A beszűkült lehetőségek, a létbizonytalanság, az anyagi bizonytalanság, vagy szeretteink féltése? Így összességében mind? A vádaskodás, a panaszkodás, és a sajnálkozás csak a kilátástalanság és a passzivitás elhatalmasodását eredményezik. A cselekvőképességbe helyezkedést a mély beszélgetések, a túlélőterv, a figyelem, a jelenlét erősítik, és az „együtt átvészeljük, egy csapat vagyunk, együtt megoldjuk” mondatok.

A figyelemnek, hogy azt adjuk, amitől a másik szeretve, elfogadva, megnyugodva érzi magát, most különös jelentősége van. Az „itt vagyunk egymásnak” érzést kellene erősítenünk, azt, hogy tragédiáink, kibírhatatlannak tűnő, nagy viharaink idején is  összekapaszkodunk a bajban, és együtt tartjuk azt a tépett esernyőt. Ez a valódi szövetség lényege.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás