Megváltozik a kapcsolat, ha belép a pár életébe egy harmadik szereplő, a gyermek. Sokszor már a terhesség alatt megjelennek a nehézségek, megváltozik a kommunikáció, túl sok lesz az elvárás, csökken a tisztelet. A kötelékünk folyamatosan fejlődik, változik, stabilitását nem stagnálás, hanem hullámzó dinamika adja. Kapcsolatunk szakaszaiban számos természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje, ám ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára érzelmi falakat építhet. Nem az a cél, hogy örökké az idilli szerelem állapotában lebegjünk, hanem hogy minden életszakaszunkban, életciklus-változásban megtaláljuk az egymáshoz vezető visszautat.
A gyermek érkezése is lehet életkrízis. Semmiképpen nem akar elvenni tőlünk bármit is, sokkal inkább csodálatos szerepgazdagodást ad ajándékba, családdá válunk. A legnehezebb talán, hogy időben visszatérjünk a férfi-nő kapcsolatba, hogy újra lássuk egymásban a Nőt és a Férfit, a szerető társat. A nő mindennapjaiban a fokozott, ösztönös támaszigény lép első helyre, jobban vágyja az érzelmi és fizikai komfortot mint valaha, szeretné, ha a férfi szavakkal, gyengédséggel, figyelemmel, tettekkel erősítené biztonságérzetét. Fokozott igénye van a támaszra, több jelenlétet, figyelmet, és több empátiát is vár el a mellette álló férfitól. Ösztönösen fizikai, érzelmi biztonságra törekszik, és a férfi emiatt érezheti azt, hogy korlátozva van, „kritizálják”, „piszkálják”, hirtelen felerősödnek a vele szemben támasztott elvárások. Természetes, hogy mindketten megrémülnek a konfliktusok hosszú távú fennmaradása miatt, mégis nagyon fontos, hogy merjék felvállalni szorongásaikat. A viták feloldása csak őszinte beszélgetésekkel, egymás szempontjainak megértéssel, és ami a legfontosabb szeretettel érhető el.
A férfi az apaságot a baba megérkezésével tanulja, és nincs más dolga, mint „engedni” a feleségét anyának lenni, és szeretettel, felelősségteljesen hagyni, hogy helyette más lépjen első helyre a nő szívében. Mindeközben nem szűnik meg vágyni az intimitást, érintést, szexualitást. Ez nehéz, különösen akkor, ha a férfi érzelmi éretlenségéből fakadóan még mindig arra vágyik, hogy szerelmének ő legyen az első és egyetlen. A férfi ezen ponton válik végleg felnőtté, tovább engedve önmagát az apaszerepbe. El kell fogadnia, hogy élete mérföldkőhöz érkezett, fel kell vállalnia élete soron következő fontos ciklusát: a felelősségteljes gondoskodást a családról. Mindez fizikai és érzelmi terhet is jelent. Ha nem kap ebben érzelmi támogatást, megbecsülést a mellette élő nőtől, hogy társként és szeretőként is mellette áll, akkor a kapcsolaton rés támad, kifelé fordulhat a kapcsolatból, menekülést remélve munkamániában, függőségekben, vagy a figyelem, az elismerés, a szenvedély, a szex morzsáit keresve más nők karjaiban.
„A legfontosabb, amit egy apa tehet a gyermekeiért, hogy szereti az anyjukat.” (az idézet Theodore M. Hesburgh lelkésztől származik) Mindkét félnek szüksége van azonban arra, hogy új, szülői státusza mellett nőnek és férfinak érezhesse magát, és ebben folyamatosan megerősítést kapjon a másiktól. Nehéz időszak ez, és kevés időt szentelünk ilyenkor a párkapcsolatunk ápolására, az intimitás fenntartására. Ízlelgetjük ezt az új szerepet, az anyaság és apaság szerepét, könnyen átváltunk a másik keresztnevéről az apa-anya megszólításra. Ez intő jelzés lehet arra, hogy a párkapcsolat elcsúszott az idők folyamán. Tudatosodjon bennünk, hogy az apa-anya szerep a kapcsolatunktól elválasztott szerepet tölt be, a szülői szerepet. Létezünk Mi, a párkapcsolati intim szerepünkben, és csak azután jön a szülői funkció. Vagyunk Mi, és van a gyerek. Ha anya és apa rendben vannak, ha szerető társak, akkor ebben a harmonikus, érzelmi biztonságot nyújtó szövetségben nevelődik, fejlődik egy egészséges lelkületű, boldog gyermek.
Különösen fontos, hogy anyaként és apaként időnként más szerepeinkben is kiteljesedhessünk. Ha mindig minden mást feláldozunk a gyermekért, akkor tudattalanul is negatív érzések ébredhetnek bennünk iránta, aki miatt „minden másról” le kell mondanunk. Ha boldog anya és apa, akkor boldog a gyermek.
