A modern románcok egyre ritkábban végződnek happy enddel

Írta: Király Eszter
2020 július 06

Megváltoztak az idők. Sok a csend, a félbehagyott mondat, az elhallgatott, kimondatlan igazság. Manapság nehéz szeretni, nehéz jól szeretni, és talán túlságosan is akarjuk. Már túl sokan vannak, akik máshogy gondolkodnak szerelemről, kötődésről, intimitásról. Máshogyan rangsorolják a szerelmet, így közénk kúszik a bizonytalanság, és a gyötrő megfelelési vágy a másik által felállított, hamis, sosemvolt ideálképnek.

Ma mindenki várja a választ, és magyarázatot keres felszínességére, ügyetlen konfliktuskezeléseire, kötődésre való képtelenségére, bizonytalanságára, folytonos gyanakvására. Vagyunk azonban még akik mégsem hajtjuk bele a fejünket a szép új világ személyiségtorzító kalodájába. Pedig bántottak elégszer, végigbukdácsoltunk a tanulási folyamatok vékony, imbolygó pallóján, voltak jó, és rossz tanítóink, és mérgező kapcsolatok ingoványaiban kapkodtuk levegőért, mégsem növesztettünk önmagunk köré szögesdrótót. Még nyitva a szívünk. Még bízunk.

Az emberek pusztán jobbra, vagy balra tolható tárgyak lettek, a fotók top szögből elkapott, képszerkesztő programmal agyonretusált „műremekek”, melyeknek köze sincs a valósághoz. Az online párbeszéd pikáns, sikamlós, a személyes találkozást elodázzuk, és máris beszippant a virtuális, arctalan, forró, delejes fertő. Beleragadunk valamibe, ami semmilyen emberi kapcsolattal nem aposztrofálható, és bár a pillanat heve elragad, az utána következő üresség és magány felemészt. Nem adunk valódi esélyt, nem tervezünk igazi találkozást, érintést, átkarolást, egymás szemébe tekintést, tiszta kommunikációt. Nem adunk esélyt a Találkozásoknak. De ha később mégis, akkor a kémia, a feromonok, a hús-vér lélegző ember jelenléte gyakran keserű csalódást okoz, és fricskát nyom az orrunkra, a felismerés pedig mellbevág, az online szenvedély offline ellenszenvvé alakul. Ott vannak a billentyűzet-harcosok, a klaviatúra sármos, szexi lovagjai, legalábbis mi így képzeljük őket. Egy billentyűzet lovag sosem telefonál, mindig írásban próbálja eladni magát, talán mert a személyisége valójában unalmas, szürke és középszerű.

Mindig ott lakozik a kétség, minden egyes találkozásban. Ott vannak a félbehagyott, bújtatott utalások, hogy „nem vagyok még túl az exen”, és „nem állok még készen egy új kapcsolatra”, vagy „bonyolult kapcsolatban élek”, és nem merjük megkérdezni, hogy akkor mi a fenét keresel itt. Szavak nélkül is ráébredünk, hogy találkozásunk csak sebgyógyító, időrabló, vagy önbizalom izmosító, két kapcsolat közötti szexuális ámokfutás. Nincs udvarlás, várakozás, egymás személyiségében elmerülés. Vagy érdekel, vagy nem. A türelem nem erény többé, instant életünkben csak siettetjük, hajszoljuk az időt, pedig a legnagyobb fák is apró hajtásokból sarjadnak. És valamikor a várakozásnak van itt az ideje.

Ez egy kemény, vad világ annak, aki a régimódi, hagyományos értékeket mentené eltökélten, és nagy bajban van manapság, komplett hülyének nézik, ha nem szexel az első randin. Előbb jön a szex, mint a szerelem, aztán majd szabad akaratunkból eldöntjük, akarjuk-e azt a szerelmet, vagy csupán maradunk sexbuddy-k. A szex könnyen jön, a hűség nehezen, és ha nem az igazi, nem kell a sok beszéd, párkapcsolati rizsa, indulós kávé kell, törlés a facebookról, vagy az első kukába kidobott névjegy, az kell. Ha kiderül a másikról, hogy esendő földi halandó, feldolgozni való múlttal, zűrös családi viszonyokkal, vagy kibeszéletlen lelki vívódásokkal, nincs mese, ejteni kell, nincs idő a lelkizésre, a nyavalygásra, meg a hisztire.

Ma szex kell, de nem intimitás. Románc kell, de nem kell a csomag, azt vidd máshová. Senkinek nincs kedve a múltadat, a botlásaidat, a kudarcaidat, a sérelmeidet, az érzelmi csomagodat analizálni, elfogadni pedig főleg nem. Erre csak nagyon kevesek állnak készen. Így is a lehetőségek, a választás tárháza végtelen. Inkább elütjük az időt tíz teljesen ismeretlen emberrel, mint azzal az egyetlennel. Mert vele szemtől szemben beszélgetni kellene, talán kitárulkozni, megmutatni emberi arcunkat, de az nem megy nekünk, hihetetlenül rettegünk. Akár fel is használhatja ellenünk, jobb óvatosnak lenni, sohasem tudhatjuk. A szex nem tabu többé, a kapcsolatokat így még nehezebb fenntartani. A közösségi média a kísértések és csábítások kifogyhatatlan tárházát hozta el életünkbe. Privát üzenetek, finom célozgatások, huncut, kétértelmű kommentek ömlenek az arcunkba, mindez tagadhatatlanul megnöveli az esélyét annak, hogy valaki elcsábuljon, másfelé induljon, mert mindennek ellent lehet állni, csak a csábításnak nem. Ez ráadásul azt a sajnálatos, és hamis illúziót is kelti, hogy mindig van a jelenleginél jobb és tökéletesebb kapcsolat, így aztán tényleg kínkeservesen nehéz elköteleződni. 

„Ne beszéljünk róla”- ma ez a párkapcsolatok mantrája. A szőnyeg alá söprés, az elodázás művészei lettünk. Ha nem beszélünk róla, akkor nem létezik. Akkor nem kell megtanulni világosan kommunikálni, akkor nem kell érzelmileg éretten kezelni a konfliktusokat, akkor nem kell drámázni, sírni, és nem kell veszekedni, sem vitázni. Nem kell közeledni, és távolodni, akkor nem szükséges megtanulni, hogy a párkapcsolatoknak dinamikája van. Akkor csendben lehet maradni tagadásban, ál-nyugalomban, ál-boldogságban, és vetíteni kifelé a kapcsolatunkról szép, színes, szélesvásznú filmet. A modern románcok egyre ritkábban végződnek happy enddel. Inkább sokszor úgy végződnek, hogy valamelyikünknek darabokra törik a szíve. 

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás