A nemet mondás művészetete

Írta: Király Eszter
2018 szeptember 06

A ghosting, a köddé válás furcsa képessége alattomosan begyűrűzik emberi kapcsolatainkba. Némán beszédes kommunikációs forma lett a párkapcsolatokban, és érezze magát nyugodtan hülyén, aki nem érti a néma csendet, a megválaszolatlan üzeneteket, a kikapcsolt telefont, a lebeszélt, és soha sorra nem kerülő találkozásokat, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakat, ígéreteket, melyek azonban könnyedén, gyorsan pukkannak el, és vesznek a semmibe, akár a szappanbuborék.

Egy tehetséges ghoster eltűnik az állítólagos adott, szent szavaival együtt, kihátrál csak úgy hirtelen, közben mindvégig mosolyog, és bólogat, hiszen rátermett, jó érzékű illuzionista. Talán még egyszer hátranéz, és tekintete azt üzeni, majd túléled, feldolgozod, majd az idő megoldja, elfelejted, hogy kértél, bíztál, időt, energiát, reményt invesztáltál. Ne keress miérteket, költői kérdés marad, úgysem válaszolja meg senki.  Egy ghosterrel életed ezen szakasza befejezetlen történet, be nem teljesült szép ígéret, nyitva maradt mondat, vessző, három pont, félbe maradt, lezáratlan ügy, tisztázatlan félreértés. Egy ghoster nem tud nemet mondani. Görcsbe áll a nyelve, és mindenféle pszichoszomatikus tünete támad, heves szívdobogás, szájszárazság, emelkedő pulzusszám, és cefetül kényelmetlenül érzi magát, mert ki kellene mondania jól érthetően, artikuláltan, hogy nem, mégis képtelen rá. Inkább köddé válik, felszívódik, mintha sosem lett volna, elérhetőségeket, és zárat cserél, és letagadtatja magát , értsen a szóból, aki akar. A szeretet átcsap gyűlöletbe, pedig csak annyi történt, hogy elmúlt, időnk lejárt.

A szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek, így múlt időben. A szerettelek az a jelen közönye, a semlegesség, a legnehezebb dolog a gyűlöletet kilélegezni manapság, és beengedni a semleges, pusztán emberbaráti érzéseket. Ma nehéz tisztességesen istenhozzádot mondani, a szakításnak nincs illemtana, ma nem tudunk lezárni egészen semmit, félbehagyjuk, és elsétálunk onnan, vagy pedig egy életen át menekülünk a kellemetlen szituációk elől. Lelépünk, kislisszolunk a helyzetből, pedig egy mérgező, lehúzó, boldogságot nem nyújtó emberi kapcsolat is valójában sok mindent tanít, fejlődünk általa.

Zéró önbizalmú igenemberek járnak-kelnek körülöttünk, rettenetes megfelelési kényszerrel, és eltökélten hiszik, kapcsolataikat csak úgy tudják fenntartani, megőrizni, ha soha nem mondanak nemet. Hiszen az igennel sosincs baj, nincs vele macera, az igent nem kell megmagyarázni, kifejteni, alátámasztani, mindenki elfogadja, és mindenki  boldog. Mindenki boldog? Az igenember, aki képtelen kimondani, hogy nem, soha nem lehet boldog, mert lelke legmélyén tipródik, jönnek a kínzó pszichoszomatikus tünetek, örökös panaszáradat, gyanakvás, és a rettenetes, nem szűnő megfelelési kényszer.

Az igenember nem akar kontrollálni, és súlyosan konfliktuskerülő. Közben fél a kihívástól. Remeg a visszautasítástól, a másik haragjától, eltávolodásától. Így élünk manapság, erre kényszerít néhányunkat ez a mai világrend, prostituálódunk a szeretetért, az elfogadásért, a figyelemért.  Valahonnan a gyerekkorból hoztuk, hogy megfeszülünk a szülői szeretetért, már akkor beindul a megfelelési kényszer nyomorító mechanizmusa, a szeretetért bármit megtennénk. Egy igenember valószínűleg már gyerekkorában megtanulta, hogy a nem pusztító, és romboló egy valami, csak konfliktust és veszekedést szül, ezért a szeretetért, és látszólagos békéért behódol, megtanulja, hogy saját akarata, és az önálló döntés képessége mint olyan, nem létezik. Ezt a káros beidegződést hurcoljuk felnőtt lelki csomagjainkban, és képtelenek vagyunk letenni azokat. Pedig mennyivel szebb lenne egy cseperedő, fejlődő lelket nem megnyomorítani elvárásaink szörnyű súlyával, hanem alternatívákat ajánlani számára, és megadni neki a szabad választás lehetőségét, a döntés szépségét.

Jogod, lehetőséged van a nemre, mert lehetetlen, hiábavaló, meddő próbálkozás mindenkinek megfelelni. Kapcsolataink halálra vannak ítélve? Az igenemberek, és a köddé váló kommunikálni képtelen ghosterek lassan elszaporodnak ezen a planétán, ők az egyenes, világos beszéd teljes hiányának néma, passzív szószólói.

Kik azok, akik képesek nemet mondani? Akik nem megúszni akarnak, hanem felvállalni, megindokolni a miérteket. Akik tudják, mit akarnak, így azzal is pontosan tisztában vannak, hogy mit nem. Elfogadjuk a tényt, vagy sem, az embert ma a nem-jei minősítik. A nem kockázatos válasz, mégis hatalom, tartás, a határok meghúzása. Ahol a nem, ott a hatalom, aki nemet mond, az diktálja az iramot. A nem az valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja, hogy eddig és nem tovább.

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás