A nő, aki csak szexre kellett

Írta: Király Eszter
2018 július 08

A nő, aki csak szexre kellett, valójában még mindig igazgyöngynek képzeli magát. Valaha az is volt, egy megfejteni való feladvány, egy misztikum, de szépséges testének mezején sajnos nem állított fel beléptető kapukat, sem sorompókat, ezért a férfiak szabadon bejárhatták őt, portyázhattak a testén, ameddig csak akartak, használhatták őt ivókútnak, vagy éhes hím-etetőnek. A szívét azonban gondosan kikerülték, erre nagyon ügyeltek ezek az elmés fickók, nem akartak ők fölösleges bonyodalmat, vagy fatális szívtörést. De valójában nem volt ő több számukra, mint egy finom bor, vagy gasztronómiai élmény. Ott szerepelt az előjegyzésekben, mint egy izgalmas programlehetőség, ám a programot legtöbbször lemondták, gyakran a találkozó előtt fél órával, mert közbejött egy halaszthatatlan adriai vitorlásprogram.

A nő, aki csak szexre kellett, soha nem állt egyetlen fontossági sorrend legelején. Soha nem ő volt az első, ezt már megszokta, és azt gondolta, ez így normális. A férfiak miután eleget garázdálkodtak a testén, köddé váltak, mintha soha nem is lettek volna. A nő, aki csak szexre kellett ilyenkor szomorú volt, és nem értette igazán, mi lehet az oka a rengeteg látótérből és kibertérből eltünedező férfinak. Nem volt tudatában a szomorú ténynek, hogy éhes valójában ő volt, szegény szeretetéhes gyufaárus kislány volt az emberi kapcsolatok rideg sikátoraiban, önmagát árulta, méghozzá ingyen. Azt gondolta, a sok test majd felmelegíti szeretetet kolduló, elhanyagolt lelkét, meg is kapta az érzést, pillanatnyi örömként, fájdalmat csillapító placebóként.

Bár lenne szeretet drive-in, behajtott volna oda, és sóvár tekintettel, csordultig kérte volna a kiürült poharát. Amikor elmúlt a szex endorfin hatása, újra magányos volt, azt gondolta, ha adakozó és odaadó, majd újra jön a felszabadító érzés. Ezért felélesztette a hibernációra ítélt virtuális profilt, és feltöltött újra fürdőruhás-csücsörítős képeket, külön közelieket a dekoltázsáról, üzenve a hímek világának, tessék, itt vagyok, szegény, szomorú, magányos kis virág, rajta, porozzatok be. A webkamera előtt is szívesen levetkőzött, és táncolt, ahogy kérték. Csak adott, folyamatosan adott, mert tőle el lehetett venni mindent ingyen. Aztán el lehetett hajítani, jó messzire, mint a hamvadó kis cigarettavéget, amit égve dobtak el.

A nő, aki csak szexre kellett mindig lakásra ment az első randin. Eleinte eszébe jutott, hogy más helyszínt válasszon, lelkesen javasolta például a különböző múzeumokat, tereket, kávézókat. Ám a férfi mindig előrukkolt azzal a bizonyos a teszttel, hogy hajlandó-e ő megtenni az első lépést a kapcsolatukért, vagyis jöjjön csak nyugodtan lakásra, és ha megoldható, ne vegyen sem bugyit, sem melltartót. Ó, ha ott lett volna egy parázspálcát suhogtató, okos tündérkeresztanya! Mit tanácsolt volna csilingelő hangján? Bizonyára azt, hogy itt nincsen semmilyen kapcsolat, szívem. Kapcsolatnak halvány írmagja sincs, úgyhogy vedd csak vissza azt a bugyit és melltartót, de gyorsan. Javasolj egy konszolidált randi lokációt, végezetül ne tégy az égvilágon semmit a kapcsolatért, mert ez itt minden, csak nem párkapcsolat, drágám. Csöpög a nyála egy vadidegennek rád, mert minden mozdulatoddal, gesztusoddal, és reakcióddal megint csak azt üzened, tőled el lehet venni mindent ingyen.

A nő, aki csak szexre kellett lelkének valahol a legmélyén tudta, hogy neki valamiféle kecses, vágtázó, meghódítani való őzsutának kellene lennie, vagy valami hasonlónak. Hogy a vadászó hímegyed utána eredjen, és akarja megszerezni magának, és könnyű préda ne legyen. Flörtölnie kellene, játszani, kacérkodni, incselkedni, csak valahogy már nem tudta ezt átvinni a gyakorlatba. Ezért önként lefeküdt a sok vadászó Nimród lába elé, megadva magát, behódolva, aztán ők ráléptek, mint elejtett zsákmányra, kicsontozták őt a végsőkig, de a varázslat mindig odalett, és a diadal íze mindig elmaradt.

A nő, aki csak szexre kellett, eredendően hisz abban, hogy végre egyszer a szerelem győzedelmeskedik. Ehhez azonban neki kellene eredendően változnia. Nehéz elfogadnia a tényt, hogy csupán szolgáltatás, egy izgalmas programlehetőség, amivel bizonyos időközönként élnek. Egy opció. Választási lehetőség, ami bármikor visszavonható, felmondható, törölhető. Nem képezi megfontolás tárgyát, határidő naplókban sem szerepel, és csak egyszer viszik vacsorázni. Bevillan a férfiagyba, mint egy jó ebéd vagy egy finom ital. Miután megkóstolták, behabzsolták és jóllaktak vele, megköszönik a vendéglátást.

Majd hívlak.

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás