Minden nőnek szüksége van becéző, szép szavakra, bújásra, bátorító ölelésre, lelki támogatásra, és arra, hogy nőként bánjanak vele. Miközben kifelé sziklaszilárdnak, sérthetetlennek láttatja önmagát, árnyékszemélyiségében ott él a férfigondoskodásra vágyó, törékeny, gyenge nő.
A nő ma gyakran egyedül próbálja megváltani a világot. Nem kér, nem tesz utalásokat, nem gyengül el. Képes mindent megoldani egyedül, mert rengeteg harcot megélt már, megvívta a saját csatáit, mert meg kellett, hogy vívja azokat, meghozott már egy sor áldozatot, kompromisszumot, nehéz döntést. Van kialakult jövőképe, ereje, ambíciója, hogy mindezt meg is valósítsa. Így edzette az élet, és talán számos rossz tapasztalat vezetett odáig, hogy megtanulja, csak akkor van biztonságban, a dolgok akkor folynak a helyes mederben, ha kézben tartja, pontosabban ő tartja kézben a dolgokat. Pedig neki is van gyámolításra, gondoskodásra vágyó női oldala. A mai világrend elvárásokat kényszerít a nőkre, akik próbálnak minden szerepükben megfelelni. Lehet sikeresnek lenni, „bölcsőt ringatni és világot is igazgatni”, mert anyaság és karrier járhat kéz a kézben. Ez a világ ma arra edzi a nőket, hogy küzdjenek, mégis ez a férfias, folytonos önérvényesítő harc sokszor elriasztja a férfit. A nők sokszor azért félnek gyengének, esendőnek, „megmenteni valónak” mutatkozni, mert ez egyben a kiszolgáltatottság, a ráutaltság érzésével is szorosan összekapcsolódik számukra. De a nő ma is akkor érzi igazán nőnek magát, ha nem kell mindig, mindenhol erősnek lenni és mindenben egyedül dönteni. Csakis egy érett, felelősségvállalásra képes férfi mellett lehet ízig-vérig nő.
A nő első számú érzelmi szükséglete a biztonságérzet, – érzelmi és fizikai-, szüksége van arra a tudatra, hogy a férfi biztonságban tartja őt. A megbízhatóság szavahihetőséget, hitelességet jelent, hogy valaki méltó a bizalomra, méltó a megbecsültségre.
Egy férfi azt szeretné, hogy folyamatosan éreztessük vele, szükség van rá. Ha a nő bízik benne, és méltányolja erőfeszítéseit, akkor lesz egyre erősebb, és így tud egyre többet nyújtani. Ne csak várjuk, hanem engedjük is őt férfiként viselkedni és ismerjük el igyekezetét. Egy férfi szeret gondoskodni, de nem olyasvalakiről, akiről gondoskodni kell. Akkor képesek minél többet adni, ha az nem kényszer, és szeretet által vezérelve, szabad akaratukból tehetik. Mindaddig szívesen gondoskodnak, amíg a nő méltányolja és megbecsüli, amit a férfi nyújtani tud. A nő akkor boldog, ha a férfi megbízható, felelősségteljes, és azt nyújtja, amitől ő szeretve érzi magát. A férfit az teszi boldoggá, ha a nő felnéz rá, értékeli, tiszteli őt, és szintén azt nyújtja, amitől ő, a férfi szeretve, megbecsülve érzi magát.
Mi a legfőbb érzelmi szükséglete a férfinak? Az elismerés és elfogadás. Olyan nőt választ maga mellé, akinek jelenlétével jobb embernek érzi magát, és még inkább jobbá válhat. Nekünk nőknek engedni kell, hogy ez megtörténjen, ehhez azonban a feltétlen bizalom mellett az elfogadás, valamint saját és társunk határainak tisztelete ugyanúgy fontos. Olyan Nő mellett köteleződik el, aki őt nem lefelé húzza, hanem felemeli. Aki látja a hibáit, de nem legyint azokra rá, nem keres folyton mentséget a gyengeségeire, botlásaira. Olyan nő mellett marad, aki nem a cinkosa a passzivitásban, az ígéret megszegésben, a tétlenségben, hanem mindig sokkal feljebb, és sokkal messzebbre néz, és kimondva, vagy kimondatlanul, elfogadással üzeni, legyen jobb, több, lépjen feljebb önmagánál. A szelíd szavak nem bizonytalanítanak el a kettősünket illetően, és nem térítenek el a közös útról. Az elismerő szavak a szeretet, szerelem, pozitív érzések nyílt megfogalmazását jelentik. Azt jelentik: hiszünk egymásban és látjuk egymás értékeit.
