A szerelem kezdetben rózsaszín illúzió, hogy az igazán boldog párok sok év elteltével is valamilyen mértékben kitartanak a rózsaszín illúzió mellett. Mert aki szeret, az mindig valahogy kissé szebbnek, többnek, szeretetreméltóbbnak, jobbnak, nemesebbnek látja majd a társát, mint ami valójában, és ez így van rendjén. „Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.” – írja Mihail Mihajlovics Prisvin
A másik iránti pozitív attitűd, az, hogy hisznek egymásban, meglátják a rejtett értékeket egyfajta önbeteljesítő jóslatként kezd működni, és az idealizált társ elkezd eszerint is viselkedni. Tehát ennek alapján mondhatjuk, hogy a „szerelmes látásmód”, a rózsaszín illúzió melletti kitartás lehet a párkapcsolati boldogság egyik kulcsa? Rajongás nélkül nem maradhat meg a szerelem a házasságban, vagy a tartós kapcsolatokban. Ahhoz, hogy a szerelem hosszú távon fennmaradjon, szükség van az idealizálás képességére, pozitív illúziókra. A boldog párok valóban sokkal többet látnak egymásban, így tudnak fejlődni, egymást folyamatosan emelni. A felelősségünk azonban a másik szerelmes látásmódjának fenntartásában rejlik, vigyázzunk arra a kevéske rózsaszín illúzióra, ne tékozoljuk el. Úgy kellene élnünk, hogy a másik ne csalódjon, megmaradjon a tisztelete irányunkban. Ne kelljen ráébrednünk, hogy ő annyi csalást, hűtlenséget, hazugságot, jellemgyengeséget hozott a kapcsolatunkba, hogy már nem bírjuk el. Semmi illúzió, misztikum nem maradt már, akkor már nem a szeretet szemével tekintek rá, a jó értelemben vett rajongás odalett.
Így történnek meg a nagybetűs, igazi Találkozások, amikor egymás közelében biztonságot, nyugalmat, kiegyensúlyozottságot élünk meg: otthon vagyunk. Együtt emelkedünk, fejlődünk, „felfelé szeretünk”, kreatív energiáink szárnyalnak, építjük és emeljük egymást. Nem kell ahhoz sok idő, hogy csak a hibáit lássuk a másik embernek. A nőt minden pillanatban gyönyörűnek láthat a mellette álló férfi, és a férfi minden pillanatban lehet félisten, akitől odavagyunk. A kifogáskeresés, a „másfelé álmodás” csak annyi jelez, hogy valami baj van velünk. A szerelem egy állapot, amely hol eltűnik, hol felperzsel újra, de egy elkötelezett kapcsolat egy életre szólhat, melyben jelen van a jó kommunikációra való törekvés, megbecsülés, a hűség és bizalom. Ha csak egyikünk működteti, rövid időn belül elfárad, kifullad, megszűnik létezni.
Ha folyamatosan látjuk a másik ember értékeit, megmentheti a kapcsolatunkat. Tekintetünk egymásra téved, és ki tudjuk mondani: szeretlek, mert sok év elteltével még mindig ugyanúgy látom az értékeidet. Látom és értékelem a szépet, ami egymás nélkül nem létezhetne. És látom az időnkénti árnyékos oldalt is, a szürkét, a színevesztett, mogorva, némán lepergő napokat, amikor cseppet sem vagyunk szerethetők. Mégis, mindennek ellenére, minden nap egymást választjuk. Ám ahhoz, hogy párkapcsolatunkban sikeresen jussunk túl egy krízisen az kell, hogy ne vagdalkozva, vádaskodva, hanem a szeretet terepén maradva tudjunk kommunikálni egymással. A kapcsolatunk csak akkor tud fejlődni, ha visszajelzéseket adunk és kapunk, hiszen az őszinteség és sebezhetőségünk megmutatása érzelmi biztonságot teremt, közel hoz. És ha megfelelően fogalmazzuk meg szükségleteinket, akkor indulhatunk el igazán egymás felé, megérthetjük a másik szempontjait, visszajelzést adhatunk és kaphatunk.
A boldog párok nem azt várják egymástól, hogy a másik legyen tökéletes, legyen vele mindig minden olyan, mint a rom-com filmeken, és teljesítse be minden álmukat, hanem inkább úgy élik közös életüket, hogy együtt többek legyenek, feljebb léphessenek önmaguknál, és így a legjobbat tudják kihozni egymásból. Támogató megjegyzésekkel, dicséretekkel, konstruktív kritikákkal, pozitív visszacsatolásokkal, együtt fejlődve, kölcsönösen segítik egymást abban, hogy rátaláljanak legjobb énjükre. Lássuk meg egymásban az erősségeket, lássunk egymásban sokkal többet, lássuk azt az embert, akivé ő válhatna. Tartsunk ki a rózsaszín illúzió mellett, hiszen így tudjuk egymást folyamatosan inspirálni, emelni, jobbá tenni.
