A folytonos krízist megélő párok gyakran nem értik, hogy azért nem tud elmozdulni a holtpontról a kapcsolatuk, mert ugyanabban a konfliktuskörben topognak. Sok esetben egy hatalmi játszma zajlik kettejük között, ami megmutatkozhat túlzott kontrollkésztetésben, birtoklási vágyban, túlzott önfeláldozásban, túlzott szolgálatkészségben, önmagamat nélkülözhetetlenné téve a másik számára. De úgy is, hogy anyagi függőségi viszonyba, pénzügyi kiszolgáltatottságba húzom, így elérem, hogy úgy érezze, nélkülem semmire sem megy. Hatalmi játszma lehet még a titkolózás, a lényeges, kettőnket, vagy a családot érintő döntések elhallgatása, egyedüli meghozatala, mert ahol a titok, ott a hatalom. A másik ember érzelmi manipulációja, a szóbeli bántalmazás, a passzív agresszió, a kontrollmánia is mind a hatalmi játszmák megnyilvánulási formái.
A szerelem és az emberi kapcsolatok pedig nem csatamező, nem hatalmi harcok hadszíntere. Hogyan kell úgy szeretni, hogy kapcsolatunk ne váljon dominanciaharccá? Hogyan találjunk biztonságos érzelmi egyensúlyt?
A harmóniát csak egy, mindkét fél számára elfogadható hatalmi egyensúllyal lehet biztosítani, és ha ez nem történik meg, a kapcsolatunk kerül veszélybe. A hangsúly azon van, hogy az igények, szükségletek megfelelően kimondásra kerüljenek és mindkét fél számára komfortosan teljesüljenek. Ez kompromisszumokat is igényel, és be kell látnunk, mindkettőnknek vannak erősségei és gyengeségei, melyeket ismerve nagyon jól kiegészíthetjük egymást. A dominanciaharcok megszüntetése, az egészséges hatalmi egyensúly a párkapcsolatokban is csak őszinte kommunikációval, visszajelzésekkel, egymás igényeinek elfogadásával, a másik elismerésével, tisztelettel, és ha szükséges terápiás beszélgetésekkel érhető el tartósan. Jobban szeretlek, mint az igazamat, váljon ez fontos kinyilatkoztatásunkká, de ami még lényegesebb: tanuljuk meg ezt a mondatot mindketten kimondani.
A tiszta, csomagolásmentes, határozott, ugyanakkor a másik érzéseit elismerő kommunikáció a szeretet nyelve. Alapja az elfogadás és az egymásra figyelés, amikor nem minősítem a másikat, nem török felette pálcát, nem bírálom, és nem saját sérelmeimet ismételgetem, hanem igyekszem megérteni, átérezni, amit közölni próbál. Miközben hallgatom, nem a saját, énközpontú, őt földbe döngölő mondandóm dobol a fejemben, hanem felé fordulok, és teljes, odaforduló, értő figyelmet igyekszem adni neki. Megértem, hogy nem konfliktusunk van, hanem ügyünk, amit meg kell oldani, és ez a beszélgetés most kettőnkért zajlik, mert szeretem őt, és mert fontos nekem.
Előbb az odafigyelés művészetét kellene elsajátítani, mert a kommunikáció nem zsákutca, és nem lehet egyoldalú. Én, én, én – hajtogatjuk bőszen, és közben nem érdekel, hogy a „telefonvonal” végén mit próbál közvetíteni a másik. Végig sem hallgatjuk, meg sem halljuk, túlságosan el vagyunk foglalva saját magunkkal, pedig sokkal többet tanulhatunk, és nyerhetünk azokból a pillanatokból, amikor a másikra figyelünk. Azok a párok, akik kinyilatkoztatják érzéseiket, vagy frusztrációjukat, és közben megértő, valóban odaforduló, empatikus hallgatóságra, válaszkészségre találnak, sokkal elégedettebben és boldogabban élik mindennapjaikat. A szeretet alapú kommunikáció lényege az együttműködő viselkedés, amikor úgy juttatom kifejezésre az érzéseimet, hogy teljes mértékben figyelembe veszem, és elfogadom a tényt, ehhez a másiknak is joga van. Konfliktus nélkül nincs boldog együtt létezés, a konfliktusok kezelése dönti el a párkapcsolatok sorsát, és a széthulló kapcsolatok nagy százalékában hiányzik a megfelelő érzelmi kommunikáció.
