Amire már nem vagyok hajlandó és sokkal boldogabb vagyok tőle

Írta: Király Eszter
2018 augusztus 21

Már nem vagyok hajlandó megérteni az emberek viselkedését. Már nem analizálom ki mit mondott, mit gondolhatott közben, és miért. Már nem keresek indokot a köddé válásra, erre a ma időkben divattá vált, némán beszédes kommunikációs formára, a kikapcsolt telefonra, a lebeszélt és soha sorra nem kerülő találkozásokra, a látszólag nagy súlyú kimondott szavakra, melyek azonban gyorsabban pukkannak el és vesznek semmibe, mint egy szappanbuborék.

Megtanultam, hogy a „totál be vagyok havazva” az érdektelenek kifogása. Mert ha számítok, akkor soha senki nem lehet annyira elfoglalt, hogy ezt ne mutassa ki. Felgyorsult a világ, mégis időnket saját épülésünk függvényében osztjuk be, vagyis arra van időnk, amire akarjuk, hogy legyen. Ezért a „nem tudtalak visszahívni, totál be voltam havazva” számomra lényeges üzenetet hordoz: ebben az emberi kapcsolatban nem vagyok fontos, és semmi keresnivalóm nincs benne. Nem vagyok hajlandó kiégett, alulmotivált, lelkesedést és önértékelést vesztett munkahelyi zombiként leélni az életemet. Nem leszek rögeszméssé vált, két lábon járó irodai, vagy egyéb munkahelyszíneken előforduló boldogtalan, kiégett, feladatokat gépiesen teljesítő élőhalott. Megtanultam, ha nem kapok tiszteletet, a munkámról folyamatos visszajelzést és pozitív megerősítést, ahol a tehetségemet szemétlapátra söprik, ahol a hely lehúz és megbetegít, onnan menekülnöm kell. Olyan munkát kell végeznem, amiben hiszek és amitől ragyog a lelkem.

Nem fekszem már lélektelen gyönyörkeresők lábai elé, nem bonyolódom méltatlan viszonyokba, majdnem kapcsolatokba. A majdnem szerelmek, azok nem szerelmek. Azok csak laza, ilyen-olyan, pillanatnyi, illanó vonzalmak, de soha nem fejlődnek, hanem csak  megrekednek, stagnálnak. A szerelem és a tisztelet felbecsülhetetlen ajándékok. Ha valaki képtelen ezt viszonozni, akkor nem érdemli meg, hogy bármit is adjak önmagamból.

Az önbecsülésemnek tiszta, átlátható határa van. Nem vagyok karitatív szolgálat, online katalógusból kiválasztott kellemes társaság, kulináris élmény, vagy látogatható szépség. Nincsenek funkcióim, nem csupán szexre, főzésre, vagy kulturális eseményekre vagyok programozva. Már nem vagyok hajlandó kétségbeesetten, vigasztalhatatlanul, erőltetve jó viszonyra törekedni az exkapcsolataimmal. Vannak és lesznek emberek ugyanis, akiket úgy kell hátrahagynom, hogy vissza sem nézek a vállam fölött. Egy elmúlt szerelmet, ami nem épített, csak rombolt, de mégiscsak a tanítóm volt, sem szeretnem, sem gyűlölnöm nem kell. Felesleges azon tűnödnöm, hogyan fejtsem le róla az ördögálarcot, hogyan lássam meg alatta az érzékeny, szerethető emberi lényt. A szeretlek ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek. Van, akivel csak a semlegesség, a tényszerűség, gépies közöny, és nulla érzelem működik.

Már nem maradok csendben, amikor hallatnom kellene a hangomat. Már nem pazarolok időt az időrablókra, figyelmet az energiarabló kapcsolatokra, könnyet a szárnyaszegett szerelmekre. Megértettem, hogy mennyire fontossá vált a mai időkben az önmagamért és elveimért való bátor, elszánt kiállás. Vitathatatlan tény, ha őszintén kimondom, amit gondolok, azzal hatalmas kockázatot vállalok, ám semmi sem fájdalmasabb, mint örökre benne ragadni egy olyan életben, ahová nem tartozom, és soha nem is teljesedhetek ki benne. Sokszor a legalapvetőbb emberi megnyilvánulásokhoz is bátorság kell. Vannak, akik éveken át gyávák ahhoz, hogy kimondják: sajnálom, bocsánat, szeretlek. A párkapcsolatomban örökre sutba vágtam a játszmákat, mert őszinteség, és tiszta, világos szavak nélkül csak szeparált, magányos lakatlan szigetekre sodródunk egymástól. Kár a fájdalomért, és az elvesztegetett időért. Kár a hosszantartó csend periódusokért.

Már nem mondok igent, amikor valójában nemet akarok mondani. Nem leszek zéró önbizalmú igenember rettenetes megfelelési kényszerrel, aki eltökélten hiszi, kapcsolatait csak úgy tudja fenntartani, megőrizni, ha soha nem mond nemet. Mert az embert ma a NEM-jei minősítik. A NEM kockázatos válasz, mégis hatalom, tartás, a határok meghúzása. Ahol a nem, ott a hatalom, aki nemet mond, az diktálja az iramot. A nem az valójában az önbecsülésem, és a méltóságom barikádja, hogy eddig és ne tovább.

Már nem haragszom és nem neheztelek a múltra, hanem megtanultam, hogyan ássak a lelkem legmélyéig, és gyógyítsam sérüléseimet. Megtanultam, hogy egy boldog kapcsolat elsősorban önmagam fejlesztésében, lelkem tisztogatásában rejlik. A társam, aki örökre velem halad majd az úton, megérdemli hogy egy rendben lévő Embert adjak neki ajándékba.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás