Az elengedés nem azonos a felejtéssel

Írta: Király Eszter
2019 július 27

A szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek. Így, egyszerűen múlt időben. És ha szerettelek, azt jelenti, hogy valaha számítottál, hogy helyed volt mellettem és figyeltem rád. Ha szerettelek, akkor elengedtelek. Akkor nem kell távol tartani magam, és óvakodnom tőled, mint valami negatív erőtől, ami pusztító hatással lehet mindennapjaimra, nem kell félnem attól, hogy maga alá temetnek a szakítás romjai. Ma nem tudjuk, hogyan kell valamit szépen lezárni, hogyan kell elköszönni, és elvarrni a szakadozó, szétfoszlott szálakat. A szerettelek az a jelen közönye, a semlegesség, a legnehezebb dolog a gyűlöletet kilélegezni manapság, és beengedni a semleges, pusztán emberbaráti érzéseket. Nem kell a jelenben sem szeretnünk, sem gyűlölnünk egymást. Nem kell nosztalgiáznunk, időt vesztegetnünk az elmúlt szerelmek elvarratlan szálainak rendezgetésével, vagy azon tűnődnünk, hogyan fejtsük le egymásról az ördögálarcot, hogy végre meglássuk alatta az ismerős, érzékeny emberi lényt.

A felejtés során az emlékek halványulnak, vagy egészen törlődnek, míg az elengedés során elfogadjuk, és a megfelelő polcra helyezzük egymást, negatív, fájó érzéseinket, a haragot, a veszteséget, az alkalmatlanság sebeit. Azt jelenti, hogy találtam számodra egy méltó „rekeszt” a szívemben, és minden történés ellenére is képesek vagyunk tisztelettel és szeretettel gondolni rád. Ha ez nem történik meg, nem tudunk továbblépni. Ameddig elutasítással, negatív érzelmekkel, bosszúvággyal, erős indulatokkal kötődünk egymáshoz, akkor még nem dolgoztuk fel. A lezártnak hitt emberi kapcsolatok akkor még ott munkálnak bennünk. Latensen megbújnak, alattomosan lappanganak lelkünk zugaiban.

El kell fogadnunk, hogy nem csupán kínszenvedés volt az együtt, valamiért megtaláltuk egymást és kötődni kezdtünk, volt boldogságunk és örömünk is.  Muszáj reális és szeretetteljes egyenleget készíteni az együtt töltött időnkről.

Mondhatjuk, hogy az újrakezdés feltétele az elengedés, és bár építhetünk új kapcsolatot az előző kötelék megrogyott, megtépázott alapjaira, mégis csak kénytelenek vagyunk felállni a sarokból, és elkezdeni a romok eltakarítását, a múlt fölösleges kacatjait. Mert csak tiszta, egészséges, lecsupaszított terepre építhetünk új életet, és hogy a szakításunk utáni időszak kizárólag a teljes romeltakarításról szólhat. Lehet új kapcsolatot építeni úgy, hogy az előzőn még nem vagyunk túl. De a hordozott sérelmek, az indulatok nagy valószínűséggel ráterhelődnek az újra. Pedig bezárult egy ajtó, kinyílt egy másik. Odabent napfényes, madárcsicsergős, reggeli frissesség van, egy új nap, új fejezet kezdete, mégsem kezdünk új életet a lerombolt, majd újépített ragyogó tisztaságban. Előbb-utóbb olyasmit is az új szerelem rovására írunk, amihez annak semmi köze, és egyre inkább azt érezzük, érzelmileg nem tudunk eleget invesztálni az új kapcsolatba.

Nincs értelme teljes erőből belevetődni valami újba felejtés, figyelem elterelés, vigasztalódás, vagy pillanatnyi önbizalom erősítés gyanánt, ezek a kapcsolatok csak tüneti kezelések, ideiglenes fájdalomcsillapítás, mert az új szerelem mindaddig kudarcra van ítélve, amíg ki nem sepertük, el nem űztük a múlt összes démonját. Ezért kell szakítás után elég bátornak lenni az egyedüllét periódusához. Mert az egyedüllét nem arról szól, hogy látványosan nem kellesz senkinek. Az egyedüllét nem pánikra okot adó állapot, hanem a saját biztonságérzeted megerősítésében segít, ahogy abban is, hogy valóban újra tudd kezdeni. Segít, hogy képes legyél újat lépni. Kell bátorság ahhoz, hogy valaki egyedül legyen, és igen, tudni kell egyedül lenni. Ennyi szeparációs szorongást muszáj eltűrni, ez teszi lehetővé ugyanis, hogy tényleg tiszta lappal kezdjünk valaki mással.

A szélsőséges indulatok, a negatív érzések, a fájdalom, az ellenségeskedés a gyászfolyamat haragról szóló szakaszában normális érzések, éppen a ragaszkodásról üzennek, hiszen ha nem lenne mély a fájdalom, akkor csak legyintenénk rá, már régen elengedtük volna egymást. Ebben a szakaszban azért halmozzuk a negatív érzelmeket, hogy képesek legyünk elviselni a szakítás sebét, hiszen ha azt ismételgetnénk, milyen szép volt együtt, még inkább szenvednénk. Ez a fajta elutasítás kell a továbblépéshez, ám ha ebbe beleragadunk, ebben a fázisban megrekedünk, bosszút állunk, szándékosan kárt okozunk, ellehetetlenítjük a másik ember életét, helyrehozhatatlan károkat okozunk, évekig elhúzva a gyűlölködést. A szeretlek ellentéte nem a gyűlöllek, hanem a szerettelek. Akkor történik meg az elengedés, ha jelképesen elkészítjük múltunk moziját, közös életünk pozitív kisfilmjét, és azt indulatok nélkül, szeretettel tudjuk végignézni.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás