Az elhanyagolás megöli a szerelmet

Írta: Király Eszter
2020 október 01

Egy empatikus társ képes ráhangolódni a társának rezgéseire, ösztönösen, érzékenyen, és hitelesen olvas a szívben, megérti a testtartás, mimika, hangszín, gesztusnyelv üzenetét, hogy mindezek mit árulnak el az ő érzelmi állapotáról. Ez a fajta érzékenység, a helyes ítélkezés felbecsülhetetlen ajándék egy párkapcsolatban. Ahol nincs empátia, ott meg nem értettnek érezzük magunkat, ott lassan bezárkózunk egymás előtt, végül beáll a csend, és a társas magány felé sodródik az egykor eleven, meglepetésekkel teli kapcsolat. Az empátia, az értő figyelem hozza el leginkább az érzelmi biztonságot, amelyre kapcsolatainkban oly sóváran vágyunk. Akire figyelnek, akit végighallgatnak, akinek szempontjait befogadják, az érzi, hogy ő számít, hogy szerethető, alkalmas, törődnek vele, és tudja, hogy a társa megérti, elfogadja, és jöhet bármi, érzelmileg támogatja.

Az elhanyagolás megöli a szerelmet. Már nem figyel rám, nem figyelünk egymásra, kiveszett a kapcsolatunkból a romantika, ezek a mondatok hangzanak el legtöbbször a tanácsadások alkalmain. Már nincsenek apró jelzések, visszacsatolások, melyen keresztül kifejeznék, mennyire fontos és értékes a másik. Minden párnál megfigyelhetők az úgynevezett felhívások, mellyel kapcsolódni vágynak a másikhoz, magukra szeretnénk vonni az érdeklődését, szeretetét, vagy a támogatását. Ha ezekre nem érkezik válasz, könnyen érezhetnek elmagányosodást, elutasítottságot, úgy érzik, egyedül vannak a kapcsolatban. És kinek van kedve ilyenkor romantikázni? Aki figyel, az észreveszi és értékeli, hogy a másik mit tesz meg érte, még az apróságokat is.

Egy párkapcsolat két ember lehetősége, hogy fejlődjenek, érjenek, tapasztaljanak, hogy megtanuljanak érzelmileg éretten szeretni, adni, szórni a szerelem bőségét, mert akkor mindketten ugyanannyit kapnak is. Aki keveset ad bele, az nem adja át igazán önmagát, az nem vágyik szövetségre, fejlődésre, egyensúlyra, harmóniára, nem vágyik tartalmas kapcsolatra. Mozdulnia sem kell, csak befogadni, amit kap. Annyit adni, amennyit a másik még képes visszaadni, ezt az életszabályt kellene mindannyiunknak elsajátítanunk. Nem belezavarodni a folyó és a part szerepegyensúlyába, mert nem lehetek mindig folyó, nem áraszthatom el őt folyton a szeretetemmel, gondoskodásommal. Akkor idővel elveszítem a lendületem, erőm, lelkesedésem, elfogy az energiám, kapcsolatunk egyoldalúvá válik, végül kiüresedik.

Minél többet invesztálok a kapcsolatunk megerősítésébe, a kedvességem, támogatásom, odaadásom által, annál inkább növekszik közös „érzelmi bankszámlánk”, ahol így mindig elegendő érzelmi alap marad, hogy fedezze az elszenvedett veszteségeket. Így tudjuk folyamatosan kapcsolatunk sérüléseit gyógyítani és az utat egymás felé újra és megtalálni.

A párkapcsolatok leggyakoribb betegsége a figyelem hiánya, meg sem halljuk egymást. Sokszor csupán néhány másodpercig vagyunk képesek arra, hogy figyeljünk egymás szempontjaira, aztán gyorsan késztetést érzünk a közbevágásra, az önkifejezésre. Az értő figyelem hozza el leginkább az érzelmi biztonságot, amelyre kapcsolatainkban olyannyira vágyunk.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás