Az érzelmi intimitás csökkenése, meggyengülése vagy annak teljes hiánya az oka minden eltávolodásnak, úgy érezzük, egymás mellett is egyedül vagyunk. A párkapcsolat egy elmélyült intimitással egy érzelmileg és fizikailag is biztonságos közeg, melyben őszinték és nyitottak vagyunk a másik felé, nem félünk sebezhetőnek mutatni magukat, és nem tartunk a visszautasítástól, az ítélkezéstől sem, ezért van bátorságunk konfrontálódni, megfelelően visszajelzést adni negatív érzéseinkről.
Az intimitás visszaállításához, vagy újbóli megerősítéséhez az érzelmi kommunikáció az egyetlen út. Ez magában foglalja az értő figyelmen és empátián keresztül megadott érzelmi biztonságot, és a sokat emlegetett érzelmi válaszkészséget. A válaszkészség a bevonódást jelenti, hogy érzékenyen reagálunk egymás érzelmi állapotára, igényeire, hogy hajlandók vagyunk energiát invesztálni abba, hogy meghallgassuk egymást, hogy foglalkozzunk a problémáinkkal. Az érzések megosztása fontos elmozdulás az intimitás felé. Intimitás nem létezik bizalom nélkül, bizalom pedig nem létezik őszinteség nélkül. Az őszinteség önfeltárást, önmagam álarcok nélküli megmutatását jelenti. A bizalom az az érzés, amikor tudom, hogy a másik ember megkérdőjelezhetetlenül és megingathatatlanul jó ember, és minden cselekedete a közös boldogulásunkat, jóllétünket építi. Nem csupán a társam, barátom és szerelmem, hanem minden szerettem és jóakaróm egy személyben.
Kiüresedik az együttlét, beáll a csend, csökken az együtt töltött minőségi idő
Ahol közöny van, ott beáll a csend, ott elfogynak a szavak. A párkapcsolat legnagyobb ellensége a csend, a megfagyott, dermedt, üres kommunikáció. A konstruktív veszekedés elsodorja a rossz, betokosodó rutinokat, kiszellőzteti a kapcsolatot, életet, friss levegőt visz bele. A csökkenő, vagy megszűnő közös, örömteli időtöltések gyanújelek, jelzik, hogy az unalom, a társas magány zátonya felé sodródik az egykor meglepetésekkel teli párkapcsolat. Minden kapcsolat alapja az együtt töltött minőségi idő. A minőségi idő lényege az együttlét, és az egymásra fordított osztatlan, szeretetteljes figyelem. Ezt elraktározzuk, kellemes, bizsergető élményként előhívjuk, és a folytonos gyakorlásra törekszünk, újra át akarjuk élni.
Nincs jövőkép, megáll az idő
A jó kapcsolat megújul, fejlődik, miközben az egyéni fejlődést is biztosítja mindkét fél számára. Egy hanyatló kapcsolatban eluralkodik a betokosodott unalom, kevés az új, pezsdítő, meghatározó, élmény. Már nem örülünk egymás sikereinek, már külön utakon járunk, más-más célt hajhászunk, és hirtelen más lett az értékrendünk. Míg ő a laza kapcsolat intézményét kezdi éltetni lelkesen, addig én mirtusz koszorús esküvőről álmodozom. Kár az elvesztegetett időért, beszéljünk, hogy rendbe hozzuk a kapcsolatainkat. Nincs erre alkalmasabb idő, mint a Most.
Megszűnő figyelem, elfelejtett évfordulók, gondoskodás hiánya
A gondoskodás, a társam igényeinek figyelembevétele nem okoz lelki terhet, nem kerül sok energiába, és nem igényel sok előkészületet. Távolodunk, leválunk egymásról, amikor kinyomjuk a telefont, mert semmi kedvünk a másik panaszáradatát hallgatni. Ami fontos, azt nem felejtjük el. A születésnapok, az évfordulók, és meghatározó, közös mérföldköveink dátumai mindig maradjanak piros betűs ünnepek.
Feloldást nem hozó, végtelen veszekedések
Ha az érzéseinkről nem beszélgetünk, bagatell dolgokon fogunk folyton vitatkozni, ráadásul óriási energiákkal csapunk össze az állandó elfojtások miatt. A parttalan veszekedések alattomosan a fizikai intimitás helyére lépnek, már nem érintjük egymást sehogyan sem. Nincs feloldás, nincs meg az érzés, hogy bár veszekszünk, mégis a megingathatatlan tény, hogy szeretjük egymást mindennek ellenére a problémapiramis legtetején áll. A feloldás biztonság, hogy bár eltér a véleményünk, és ennek hangot is adunk, mégis szeretjük egymást, és a megoldásra törekszünk.
Tisztelet hiánya, intolerancia, tapintatlanság
Aki tisztel, elismeri az erősségeidből fakadó erényeket, és elnéző a gyengeségeiddel. Nem figuráz ki, nem tesz nevetségessé. Nem hánytorgat fel régmúlt sérelmeket, utadat észrevétlenül segíti, pozitív megerősítése, dicsérő szavai ösztönöznek, új erőt adnak.
Az érzelmi kommunikáció az egyetlen út a lelki intimitás visszaállításához, vagy megerősítéséhez. Nincs helye az ítélkezésnek, a legmélyebb félelmeinket, vívódásainkat vagyunk képesek megosztani, van bátorságunk vállalni önmagunkat, kudarcainkkal, gyengeségeinkkel együtt, mert tudjuk, hogy feltétlen elfogadásra számíthatunk. Lehetünk erősek, de néha nyugodtan elgyengülhetünk, kimutathatjuk bizonytalanságunkat, hogy most szükségünk van a másik erejére. Ha ezt a szintet nem érjük el, idegenek maradhatunk egymás számára. A szex lesz az egyetlen, ahol ideig-óráig kapcsolódni tudunk, de mint tudjuk, a szenvedélyre épített kapcsolat homokra épül, egyetlen vihar, krízis lerombolja. Az igazi kapcsolatoknak, a szövetségnek a lelki intimitás a szilárd alapja.
