Az érzelmi elérhetetlenség a modern kor betegségtünete. Egy érzelmileg elérhetetlen ember rideg és távolságtartó, mintha egy távoli csillagon ülne egymagában, és időnként nagylelkűen megajándékoz a társaságával, tessék csak, érd be ennyivel. Rengeteg mindent tennél érte, de úgy tűnik, nincs szüksége rá. Nehezen kapcsolódik, az érzelmek kimutatása teljesen egyoldalú, befogadja a gyengédséget, a gondoskodást, de ritkán ad vissza bármit is, csupán egy-egy apró gesztust, ami a sok semmi mellett csodálatos valaminek tűnik. Nincs felszabadult nevetés, bilincs van a nyelveden, és örökös megfelelni akarás egy nem létező, „tökéletes” párkapcsolati sztenderdnek.
Felszínesség. Rossz hallgatóság, látszólag jelen van, de nem figyel. Fogalma sincs, mit akarsz az élettől, és hogyan gondolkodsz az emberi kapcsolatokról, nem is igazán érdekli, nem akar egészen részt venni az életedben. Nincsenek valódi beszélgetések, nem kapcsolódhatsz hozzá lelki síkon, elmerülni mélyebb, nehezebb témákban kellemetlen és zavaró számára. Mélyebb témákat elviccel, elbagatellizál, csupán az élet sekélyes, felszínes, és problémamentes oldala kell veled. Viselkedésének hátterében sok esetben az intimitástól való félelme és a bizalmi problémákkal való folytonos küzdelem rejlik.
Érzelmi távolságtartás. Egy érzelmileg elérhetetlen ember életét masszívan átszövik a talányok. Amit az emberi kapcsolatokról véleményez, két szóban megfogalmazható: kötődni veszélyes. Nem akar, vagy nem tud tartósan elköteleződni, de ezt általában még önmagának sem vallja be, partnerének pedig főleg nem. Megpihen egy limitált időre, még élvezi is a párkapcsolat előnyeit, a gondoskodást, a törődést, az érzelembőséget, és azt, hogy nem a semmi ágán himbálózik, ideiglenesen van hova fizikailag hazatérnie. De a szívében valójában soha nem érkezik haza senkihez, számára ez nem végcél, csupán tartózkodási pont. A másik ember érzi, hogy a kapcsolatot mély nyughatatlanság, és hiányérzet szövi át, ez még mélyebbre lökdösi őt a bizonytalanság, a kétség okozta gyötrődés, válaszkeresés bugyrába. Távolodunk, közeledünk, mintha parázson járnánk tangót. A kötődni képtelen ember úgy próbál meghitt emberi kapcsolatokban létezni, hogy nem kötelezi el, nem adja át egészen önmagát, és képtelen a valódi intimitásra. Intimitás nélkül pedig nem létezik meghitt szeretetkapcsolat.
Egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen tudja elfogadni a szeretetet, a törődést és a mély, meghitt érzelmeket másoktól. Azért van ilyen nehéz dolga mások érzéseivel, mert a sajátjait sem tudja definiálni. Gyorsan képes messzire taszítani bárkit, aki bontogatja a falait és egyre közelebb lép. Amikor egy gyerek érzelmi igénytelenségben nő fel és megtanulja elcsendesíteni az érzelmeit és leválik másokról, tudattalanul is az motiválja, hogy minél mélyebbre rejti az érzelmeit, annál kevésbé kell azokkal foglalkozni, vagyis, ha semmit sem érez, akkor semmi sem fáj. De a múltban szerzett lelki sebek folyamatos szenvedést okozhatnak a felnőttként is, ha nem nézünk szembe a múlttal és nem kezdünk el dolgozni rajta. Ha a kapcsolat mellett döntünk, tudni kell, hogy nem fogjuk tudni megváltoztatni őt, csakis akkor, ha felismeri, hogy kapcsolatai nem működnek, valami nincs rendben és ő maga akar változni, változtatni.
Kapcsolatok megszakítása. Könnyebb levegőnek néznie a másik embert, és magyarázat nélkül hirtelen eltűnni az életéből, mint éretten felvállalni az elutasítást és beszélni problémáiról, legyen szó párkapcsolatról, baráti kapcsolatokról, vagy családi kötelékekről.
Bizalmatlanság. Korábbi, múltban szerzett sérüléseinek feldolgozása nélkül ezt a viselkedésmintát viszi tovább, félve attól, hogy újabb sérülések érik. Csak félgőzzel van jelen kapcsolataiban, hogy bármikor kiszállhasson. Félig-kapcsolatokban él és majdnem-szerelmeket él meg, közben ott cirkulál bensőjében a félelem; félelem az egyedülléttől, félelem az esetleges sérülésektől, a megalázottságtól és szégyenérzettől. Félelem az öleléstől, az intimitástól. A kötődéstől rettegő személy is nagyon szeretne már tartozni valakihez, induló kapcsolatokban hamar fellelkesül, tervezgeti a közös jövőt. Úgy tűnik, nagyon vágyik már egy szeretetteljes kapcsolatra, ezért érzelmileg hamar bevonja a másik embert, aki ragaszkodni kezd, szexuálisan és érzelmileg is elköteleződik. Fejében itt ezen a ponton bekapcsol a „pánikgomb”, ki kell vonódnia a kapcsolatból.
A bizalom az az érzés, hogy megtaláltam a helyet, ahol biztonságban vagyok, és a személyt, akire rábízhatom magam. Akkor tudok valamibe beleereszkedni igazán érzelmileg, ha azt érzem, a másik fél biztonsággal megtart. Másrészt mert eldöntöm, hogy kockáztatok, annak ellenére, hogy sérülni, vagy sérteni fogok. Mégis átengedem a társamat a bizalmatlanságom rétegein, egészen közel engedem, hogy megismerje és megtanulja a sebezhető énemet. Az intimitás a bizalom folyománya. A fizikai közelségen túl mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás. Azt jelenti, hogy átadom és megadom magam, van bátorságom szeretni, és megmutatni, vállalni valódi önmagam.
