Azt nyújtsd nekem, amitől szeretve érzem magam

Írta: Király Eszter
2018 szeptember 23

Akit nem szeretnek, az megreked, stagnál, és éveket pazarol el. Akit rosszul szeretnek, az elveszti életkedvét, és ellenségessé válik, mert a szeretetlenség zsémbes, gonosz, rosszmájú embert formál bárkiből. Akit viszont úgy szeretnek, és annyira, amennyire igazából szüksége van, az életörömöt, és sikereket talál élete más területein is, és boldogabbá válik számára a világ.

Vannak, akik dadogva, vagy egyáltalán nem beszélik a másik érzelmi anyanyelvét. Te képtelen voltál bármit is adni, a humortalan, sótlan üres frázisokon, és a kirakatéleten kívül, én kényszeredetten mosolyogtam, és huszonhat évesen száznak éreztem magam. Ez volna a társkapcsolat, melyre oly sóváran áhítoztam? Annyit kuncsorogtam, tartottam a markom némi dicséretért, megerősítő szóért, a nekem való, értem szóló szeretetmorzsalékért, hogy elfáradtam benne. Hiába figyeltem, nem hallottam a zenénket, a közös melódiánkat, melyet egy életen át táncolhatnánk, és az a kis dallamfoszlány is lassan egészen elhalkult idővel, pontosan akkor, amikor már nem érintettük egymást, és egykori közös életünket két szomorú, méltatlanul kicsivé, és lelkileg szegényessé zsugorodott részre osztottuk. Te tudod már, mi az a szeretetnyelv? Megérted, hogy mire vágyik az a másik, rá tudsz hangolódni, azt adod, amire szüksége van? Mert amikor velem voltál, még éppen selypegve, bátortalanul beszélted a világ legcsodálatosabb nyelvét, éppen az összefüggéseit próbáltad elsajátítani, és nem nyitottál nekem szívet, pedig én láttalak, és értettelek, mindenem odaadtam volna, és lehettem volna a mindened.

Azt gondoltad, csak úgy lehet szeretni, ahogyan gyerekkorodban tanítottak szeretni, ahogyan az érzelmekre kondicionáltak, és ma már tudom, nem csak gyerekszobád nem volt, de azt sem tudtad, milyen simogató, felszabadító, lelkeket feltöltő lehet egy ölelés, a testi érintés. Talán az is meglehet, soha nem ölelt magához senki, hogy hüppögő, szeretetlen, síró lelkedet egyszer istenigazából megnyugtassa, álomba ringassa. Ezért lógott sután a kezed, amikor engem kellett volna ölelni, amikor egész testem sírt, zokogott, mint egy rossz, elhangolt hegedű, nem tudtad, milyen, amikor valaki az ölelésedbe zuhan, és micsoda erő rejlik a megnyugtatásában. Nem tudtad, mi fán teremnek az elismerő szavak, fogalmad sem volt, milyen, amikor a szávaiddal simogatsz, amikor egyetlen mondatod széppé, gyönyörűvé varázsolja valakinek a napját, azt gondoltad, lassan, módszeresen kell a gyógyító, szelíd szavakat adagolni, mintha ritka, méregdrága, világhíres elixír lenne az. Különben is, minek a dicséret, hisz a teljesítmény, a szépség, a báj, az elegancia, a kellem, a jellem, mind természetes, mint ahogyan az is, hogy neked ilyen nő alanyi jogon jár. Ilyen lettél, egyetlen megerősítő, önbizalom kivirágoztató mondat nem hagyta el a szádat, amíg veled voltam, és túl sokáig tartottam ajkaimat etetésre, mint az éhes madár a fészekben, úgy vágytam a kedvességet, a bókot, az elismerő szavakat.

Te csak törted ezt a szépséges nyelvet, dadogtál, makogtál, és mindent elrontottál, és akkor legszívesebben az öklömmel püföltem volna mellkasod, hogy ne mérgezz tovább, fáj, mennyire suta és értetlen vagy, de ma már sajnállak. Mert tudom, hogy ebben sem volt tanítód, nem volt senki, aki megtanítja, bátran kibeszélheted a szeretetedet becéző, elismerő, szárnyakat adó szavakon keresztül. Tudod, mi nők úgy működünk, hogy minél pozitívabban látjuk önmagunkat, annál boldogabbak és derűlátóbbak vagyunk a kapcsolatunkat illetően is. Az elismerő szavak a szeretet, szerelem, pozitív érzések görcsök nélküli megfogalmazását jelentik. De neked ilyeneket mondtak akkor régen: hiszen ez természetes, miért vagy úgy oda, vagy így szóltak hozzád: el is várom. Te szegény, nem gyógyított senki a szavaival.

Az ajándékozáshoz értettél egyedül, az volt a te érzelmi anyanyelved, tárgyakon keresztül lehetett a szívedhez férkőzni, de annak  is nyitvatartási ideje volt, igyekeznem kellett jelképesen hozzád bújni, és melegedni kicsit a pislákoló lángodnál, mielőtt újra bezárod a szívkapukat, és én ottmaradok, kiéhezett lélekkel és érintésre vágyó testtel. Az ajándékaiddal tele volt a pince, meg a padlás, csak a bőröm sistergett az ölelés hiányától, tárgyakat halmoztál fel, előbb nekem, aztán már csak magadnak. Csupa egyforma, egyszínű cipőid fényesre suvickolva, fenyegetően sorakoztak a gardróbban, mint egy fekete sereg, soha nem hordtad mindet, de gyűjtővé váltál, és egyre csak halmoztál, előbb tárgyakat, aztán a nőket. És én akkor értettem meg, mi már soha nem fogjuk egymást érteni, sem látni. Volt idő, amikor vágytam a minőségi időre veled, vágytam bolondozni, elutazni, csapatépíteni, az egymásra fordított, osztatlan, szeretetteljes figyelemre vágytam. Időre, amit nekem ajándékozol. 

Azt mondtad, nem hagylak élni, ezért idegen női testekkel takaróztál éjjelente. Vajon megmelegítették egy időre a jéggé dermedt testedet? Amikor a viselkedésedet kifogásoltam, és bíráltam, valójában a legjobb kulcsot adtam az én szeretetnyelvem felismeréséhez. Érted már?

Bírálataim, kívánalmaim, elégedetlenségeim szoros összefüggésben voltak az érzelmi szükségleteimmel, kiüresedett szeretettankommal. Azt mondtad, hisztizek, folyton panaszkodom, zúgolódom, és háborgok, pedig valójában a szeretet iránti igényemet próbáltam közvetíteni feléd. Nem értetted meg. Mert nem elég a saját érzelmi anyanyelvedet ismerni. Ha közölni akarod az érzéseidet, és jól akarsz szeretni, meg kell tanulnod azt a szeretetnyelvet, melyet én is megértek: hogy végül azt nyújtsd nekem, amitől igazán szeretve érzem magam.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Meddig tart a kapcsolatunk könyv - Király EszterMeddig tart a kapcsolatunk könyv - Király Eszter

Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás