Egy férfi akkor veszít igazán talajt, ha senkinek nincsen szüksége arra, amit ő adni tud. Nincs senki, akiről gondoskodhat, akivel megoszthatja sikerélményeit, megnyert, vagy elvesztett csatáit. Akkor nincs létjogosultsága a férfias tetteknek, nincs értelme harcolni, megvédeni, fejlett igazságérzetnek hangot adni, felvértezve útnak indulni. Mindez mit sem ér számára, ha nincs ott a Nő, aki megbízik benne, és aki mellett, akiért jobb emberré válhat. Akkor tud jól teremteni egy férfi, ha a háta mögött ott van egy biztonságos és fontos bizalmi vonal: a nő elismerő szeretete.
A férfiak többsége szeret gondoskodni, de nem olyasvalakiről, akiről gondoskodni „kell”. Akkor tudnak minél többet adni, ha azt nem kényszerből, hanem szabad akaratukból tehetik. Mindaddig szívesen teszik, amíg a nő látja, kifejezi és megbecsüli, amit a férfi nyújtani tud. A nő akkor boldog, ha a férfi magabiztos, felelősségteljes, és azt nyújtja, amitől ő szeretve érzi magát. A férfit az teszi boldoggá, ha a nő felnéz rá, értékeli és tiszteli őt, és szintén azt nyújtja, amitől ő (a férfi) szeretve, megbecsülve érzi magát. Ha a férfi érzi, hogy szükség van rá, nő az önbizalma, céltudatossá, felelősségteljessé válik, és ez a kapcsolódás a legelőnyösebb lelki erőforrásait fogja felszínre hozni: elkötelezettség, felelősségvállalás, önbizalom, szenvedély, kitartás, kedvesség, odaadás, empátia.
Ahhoz, hogy a férfi jobb társnak érezze magát, szüksége van a lehetőségre, hogy tehessen a szeretett nőért. Elkötelezettsége nem azon múlik, hogy a nő mit tesz érte, hanem sokkal inkább azon, hogy ő, a férfi mit akar megtenni, vagyis a kapcsolat hatására milyen emberré válik. Amikor a mindennapokban felajánlja a segítségét bármilyen gyakorlatias dologban, akkor azt tudattalanul azért teszi, hogy jobb társ legyen, a nő pedig csupán annyit tehet, hogy engedi őt jobbá válni. Még akkor sem utasítja el a férfisegítséget, ha ő maga is képes a feladatok megoldására. A férfi a párkapcsolatban határozott, magabiztos társ akar lenni, aki védelmez, gondoskodik, teremt, az ilyen férfihoz a legjobb tartozni. Olyan nő mellett köteleződik el, aki őt nem lehúzza, hanem emeli. Aki látja a hibáit, de nem hagyja azokat rá, nem keres mentséget a gyengeségeire, botlásaira. Olyan nő mellett marad, aki nem a cinkosa a passzivitásban, az ígéret megszegésben, a tétlenségben, hanem mindig sokkal feljebb, és sokkal messzebbre néz, és kimondva, vagy kimondatlanul üzeni, hogy változzon, legyen jobb, több, lépjen feljebb önmagánál.
Egy férfinak tudnia kell, hogy szükség van rá. Ha a nő bízik benne, és méltányolja erőfeszítéseit, akkor lesz egyre erősebb, és így tud egyre többet nyújtani. Ne csak várjuk, hanem engedjük is őt férfiként viselkedni és ismerjük el igyekezetét.
