Egyetlen ember mellett a döntést meghozni – ilyen az érett és az éretlen párkapcsolat

Párkapcsolat
2024.01.20.

Érett, kiteljesedett, szárnyaló szerelemre vágyunk, mégis egyik éretlen, szárnyalni képtelen kapcsolatból a másikba sodródunk. Húzzuk, vonszoljuk elvárásaink, sebhelyes önbecsülésünk, túlfejlett egonk, érzelmi éretlenségünk súlyos csomagját. Érett érzelmek kellenének, ahol biztonság és bizalom van, ahol lepakolhatjuk a múltcsomagot, és ahol ott van ő, aki óvatos kezekkel, szeretettel segít kicsomagolni. Mindannyian ilyen őszinte, maszkok nélküli, kitakart arcú szerelemre vágyunk.

Az érzelmi érettség felé nem az idő cipel a hátán. Hitelessé, érett szerelemre érdemessé válni bonyolult, és egyáltalán nem fájdalommentes önismereti folyamat. Mert van, hogy egyedül kell lenned, és befelé kell figyelned, vagy éppen messzire kell szöknöd, ahol nem zúdul rád a külvilág lármás, villódzó ingeráradata, és ahol a csendet érdemesebbnek tartod minden zenénél. Tudni kell elengedni, és meg kell tanulni renoválni magad, újra széppé, befogadóvá, méltóságteljessé kell válni. Mikor állsz készen? Amikor az egyedüllétben megszereztél mindent, ami kell a továbblépéshez: szilárduló önbecsülést, önbizalmat, önszeretetet, önreflexiót, sebződéseid gyógyulását.

Egy érett szerelemhez a vágy és a kémia nem elég. Beletartozik a konfliktusok kezelése, az építő viták, az indulat kezelése, a tiszta kommunikáció, a vágyak és igények világos kinyilatkoztatása, hogy amikor haragot és frusztrációt érzek, mégis kifejlesztettem önmagamban a felnőtt reagálás képességét, vagyis felnőtt emberként leülök és elmondom, mi bánt. Ne legyen a kompromisszumokból megalkuvás. Megéri egészen megválni önmagunktól, és olyan viselkedés, és szokás-jelmezekbe bújtatni magunkat, amelyekben csak feszengünk, csak azért, hogy másnak megfeleljünk? Egyáltalán hova vezethet az a kapcsolat, ahol önfeladásba kell kerüljünk, hogy elfogadjanak?

Az éretlen személyiség éretlen párkapcsolati képet kerget, olyat, amelyet korábban felállított magának. Egy ideálba szerelmes, aminek nehéz megfelelni, a másik ember igényeit, szükségleteit, esendő emberi mivoltát figyelmen kívül hagyja, annak személyiségét formálja, farigcsálja a saját normái szerint. Megrekedő, fejlődni képtelen kapcsolatokba sodródik, laza kötelékekbe, ahonnan egy idő után menekül. Egy éretlen személyiség pontosan a „használd és dobd el” egyszer használatos, tárgyakra vonatkoztatott, modern időkben trendivé vált értéktudatot viszi át a párkapcsolataiba, mintha mindig csak egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látna, és idővel, a tűz lanyhulásával riadtan pislog körbe. Hol az izgalom, a várakozás öröme? Hol van az állandó, őrjítő perzselő szenvedély a kapcsolatból? Kiüresedést éreznek, magányt és végtelen unalmat a nagy szerelmi semmittevésben. Szomorúan állapítják meg, már nem működik a kémia. Az éretlen személyiség így kapcsolatról, kapcsolatra vándorol, mert szerinte azok mindig „sikertelenek”, kihűlnek valamiért, és elvesztik varázsukat.

Egy érett személyiség már nem keveri össze a vágyat a szerelemmel. Féktelen, eszeveszett szenvedélyre nem lehet építeni a tartós párkapcsolat, vagy a házasság szövetségét. Fontos, a fizikai vonzalom, azonban a kezdetekben a szexuális vágy könnyen elhomályosít minden intuíciót, az ösztön és a hormonok játszanak velünk kegyetlenül édes játékot, egy ideált látunk, aki megrészegít, józan ítélőképességünket kint hagyjuk a küszöbön kívül. Időnként hajlamosak vagyunk a testi vágyat összetéveszteni komolyabb, mélyebb érzelmekkel. De egy éretlen ember az intenzív testi vonzódást mindig összemossa a szerelemmel, pedig ez messze van a valódi intimitástól. Ha lanyhul a tűz, úgy lesz egyre bizonytalanabb, és csak panaszkodik, hogy már megint nem az igazi sodródott az útjába. Nem bírja a változást, képtelen elviselni, ha az érzelmek minősége, intenzitása változik. Az érett szerelem nem azt jelenti, hogy mindig minden tökéletes. Hanem éppen hogy van benne közeledés, távolodás, meg kell élnünk mélységeket és magasságokat is együtt. Egy érzelmileg éretlen személyiség számára viszont állandó tűz és hevület kell, a változás egy fenyegető felkiáltójel, vigyázz, vége mindennek, unalom vár, elmúltak az érzelmek.

egyéni konzultáció - Király Eszter

Egy érett ember mer bízni, és nem önmagából indul ki, hiszen ha az ő érzelmei törékenyek és illékonyak, akkor biztosan a másik ember ugyanilyen. Nem őrlődik a folytonos bizalmatlanság, gyanakvás és féltékenység vasmarkában, nem ül a másik ember lelkére, nem nyomorítja meg érzelmileg, és nem törekszik állandó, amőba-párként együtt lélegző, összefonódó szimbiózisra. A birtoklási vágy, a féltékeny fájdalom kikezdi a valódi szövetséget.

Sokunknak nem is olyan könnyű egycsapásra MI-ben gondolkodni. Átállítani a fejben a kapcsolót egyfajta társidentitásra, megszokni a tudatot, hogy egy másik ember folyton jelen van, és vele minduntalan relációba kerülünk. Féltjük önmagunkat, mindez az énhatárainkat feszegeti, vajon vele feladhatjuk független identitásunkat? Ezek normális érzések a kapcsolatok kezdeti szakaszában, de az elmélyüléssel, kötődéssel, a bizalom szilárdulásával ezek a megélések változnak, és észrevétlenül megtanuljuk a többes szám használatát. Egy érzelmileg érett, felnőtt ember nem csak úgy elvan a kapcsolatok langyos állóvizében, hanem képes elköteleződni, közös jövőképet tervezni, egyetlen ember mellett a döntést meghozni.