Erre képesek azok a párok, akiket a sors is egymásnak rendelt

Írta: Király Eszter
2018 november 20

Sokan próbálták már feltárni a titkot, hogy meddig tart a szenvedélyes szerelem állapota. Rossz hír, de maximum kettő-négy évig, és gyakran sokkal rövidebb ideig, mégis ezután a szerelemhormon állítólagos kiürülésével egy sokkal mélyebb, intimebb zónában létezünk, ahol felbecsülhetetlenül fontos számunkra az elköteleződés érzelmi biztonsága.

Egymás szövetségesei leszünk, igazi csapattársak, akivel jöhet bármilyen tomboló vihar, könnyebb átvészelni, ha ketten együtt tartjuk azt a tépett esernyőt. A szenvedélykapcsolatot felváltja a társszerelem, együtt létezünk, ellátjuk feladatainkat, dolgozunk, gyereket nevelünk, és a saját épülésünkre ugyanúgy időt fordítunk, hiszen nem élhetünk örökké a szenvedélyszerelem idilli állapotában. A társszerelem ugyanúgy magában foglalja a szenvedélyt és az intimitást. Amikor ide eljutunk, már nem a szerelembe és egy  idealizált képbe vagyunk szerelmesek, hanem egy igazi, valóban jóban-rosszban mellettünk álló társba. Szereted őt, mert ismered. Ismered, és mégis szereted. A lányregényes, rózsaszín ideák sajnos tévesek, miszerint a boldogan éltek, míg meg nem haltak után minden csodásan kiszámítható és konfliktusmentes. Még csak ezután jön a java, az összecsiszolódás buktatói, közeledések, távolodások, mosolyszünetek, hatalmi harcok, nagy kibékülések, a jó és rossz körforgása, ezek mind a párkapcsolat dinamikáját adják, ettől parázslik a szerelem akár egy életen át.

Ne félj az őszinteségtől, és az építő vitáktól! Egy érzelmileg érett ember szembenéz a különbözőségeket, és elfogadja, hogy a másik másmilyen és pontosan ezért is lehet őt annyira szeretni. Tévedés azt hinni, hogy álomutazásra fizetünk be, ahol csak a csodákat fényképezzük, és szerelmes szelfiket készítünk. Néha inkább kalandtúra, ahol valódi problémákkal kell szembesülni, azokat meg kell oldani, és konfliktusokat kezelni. Meg kell tanulni egymást, a szó szoros értelmében, egymás személyiségét, reakcióit, szokásait, az életről alkotott nézeteit. A párkapcsolatunk sikere csakis kettőnkön múlik, akik nem félünk megnyitni a szívünket egymás felé, és nem félünk minden tőlünk telhetőt invesztálni, hogy működjön. Energiát, figyelmet, minőségi időt, bókot, elismerő szót, meglepetést, gyöngédséget, spontaneitást, szerelmet, összetartó szeretetet, szexet, vágyat. Mert mindenkinek jár egy örökké. Persze csak úgy, ha mindketten akarjuk.

A legjobbat hozzák ki egymásból. Egy szerető társ figyel, és jelen van. Támogat, inspirál, felemel, segít előrehaladni, együtt fejlődni, úton lenni, jobb emberré, pozitívabb személyiséggé válni. Egy kapcsolat addig tart, ameddig fejlődünk benne, ameddig együtt tartunk valahonnan valahova – írja Popper Péter. Minden emberi kapcsolat lényege ez, a haladás, a növekedés, a valahonnan valahová tartás, az emelkedés. A bizonytalan, riadt, egy helyben álldogálás, a stagnálás, a kátyúban rekedés nem visz előre.

Tudnak együtt nevetni. A feszült légkör pillanatok alatt feloldható humorral, egyezményes jelekkel, az együtt nevetés, egymás rezgéseinek átvétele rögtön elsimítja a konfliktusok élét. Az összeillő emberek egymás humorára érzékenyek, egymást felvidítják. Arcunkba kiáltó, figyelmeztető jel az, amikor a két ember nem tud egymás humorán nevetni, és idővel egészen ki is ölik egymásból a jókedvet. A boldog párok nagyon sokat nevetnek együtt, egymás legapróbb rezdüléseit értő barátok és szerelmesek is.

Nincsenek kínos, lélekrágcsáló csendek. Lelki és testi komfortérzetet élünk meg együtt. Igazi énünket mutatjuk, nincs szükség egy tetszetősebb személyiség bevetésére, nincs másik arcunk. Nincs bilincs a nyelvünkön, magabiztosan, felszabadultan kommunikálunk. Nincsenek kínos, lélekrágcsáló csendek, együtt repül az idő. A kommunikáció mindkettőnk számára élvezetes, boldogan osztjuk meg gondolatainkat egymással. Nincsenek felszínes üresjáratok, de van csendigényünk, ami azonban nem zavaró, hanem saját gondolatainkban való, privát barangolás.

Nem létezik tabutéma. Tiszteletben tartjuk egymás kéréseit, tekintettel vagyunk egymás igényeire, képesek vagyunk megnyílni, és legmélyebb félelmeinket, vívódásainkat egymással megosztani. Nem szégyelljük egymást újra és újra megtanulni. Egymás iránti elkötelezettségben élő emberek közt semmi nem lehet tabutéma. A feszélyezettségnek nincs helye közöttünk, létezzünk inkább együtt egy mindig megújuló,  érzelmileg és értelmileg folyamatosan fejlődő szerelemben.

 Minden cselekedetük őszinte és igaz. Ha öröm ér, alig várjuk, hogy megosszuk egymással. Ha bánat ér, ha fáj valami, akkor tudjuk, egymás karjaiba menekülhetünk, ott kiadhatjuk, kibeszélhetjük a fájdalmakat. A puha védelemben menedékre találunk, egymás szavai simogatnak és nyugtatnak, az érzelmi biztonság és bizalom nyugalmat ad. Az otthonunk erődítmény lesz, puha-meleg fészek, ahová jó hazamenni. Nem kell, hogy folyton faggassuk egymást, vagy olvassunk egymás gondolataimban, és nincs szükség „az ugye megmondtam” kezdetű, fölösleges megnyilvánulásokra sem. Ölelő karok kellenek, együtt érző szavak, és őszinte nevetés, semmi más.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás