A bizalom érzelmi biztonságot jelent. Valaki ott van mellettem és neki megnyithatom a szívem, vele levehetem álarcaimat, lebonthatom falaimat. Kinyilatkoztatja és érezteti: „velem biztonságban vagy”. A bizalom az az érzés, amikor tudom, hogy a másik ember megkérdőjelezhetetlenül jó ember, és minden megnyilvánulása a közös boldogulásunkat, jóllétünket építi. Nem csupán a társam, barátom és szerelmem, hanem minden szerettem és jóakaróm egy személyben.
Szavahihetőség, megbízhatóság. A megbízhatóság azt jelenti, hogy a társam az, akinek mondja magát, és azt teszi, amit megígér. A megbízhatóság szavahihetőséget, hitelességet jelent, hogy valaki méltó a bizalomra, méltó a megbecsülésre. A legfontosabb dolog, amire egy érett, felnőtt vágyik a kapcsolatban, a megbízhatóság. A nő és gyerekeinek érzelmi és fizikai biztonsága egy igazán jelenlévő társ megbízhatóságán, felelősségérzetén múlott évezredekkel ezelőtt, és ez még ma is ugyanúgy fontos. Az apa nélküli generációk támogató, megfelelő minta és példa hiányában, érzelmi és gyakran fizikai nélkülözésben, sérülten nőnek fel, tehát az apák saját nemük képviselőjeként, komoly felelősséget hordoznak.
Felelősségvállalás. Bocsánatot kérni csak érzelmileg érett, kellő határozottságú és öntudatú ember képes, mert a bocsánatkérés valójában azt jelenti, hogy valaki felnőtt módon képes felelősséget vállalni a tetteiért. A bocsánatkérés sokszor észrevétlenül összekapcsolódik az elvárások, a kényszerűség, a párkapcsolati hatalomgyakorlás, dominancia élményével, éppen ezért sok ember számára felnőttként is kihívás őszinte szívvel bocsánatot kérni. A felnőtt felelősségvállalás kiterjed a hétköznapi problémák megoldására is, az önmegvalósításra, az életcélok megtalálására, a nyílt, tiszta, határozott és szelíd kommunikációra. Ha nem tudjuk kapcsolatainkban képviselni az érdekeinket, akkor megtanulunk inkább lemondani saját igényeinkről, szükségleteiről, csak ne kelljen konfrontálódnunk.
Határok. A felnőtt énállapotú ember önálló és szabad. Képes tisztán kommunikálni igényeit és szükségleteit, nem várja el, hogy kitalálják gondolatait. Van bátorsága beszélni a problémáiról, felvállalja a konfliktushelyzeteket, nem fél attól, hogy őszintesége miatt megbüntetik, vagy nem fogják szeretni. Egy felnőtt embernek szilárd énhatárai vannak, azok kijelölésével védi lelki magánterületét, gyermeki énállapotban mások húzzák ezt meg helyettünk. Az énhatár az egyetlen eszköz arra, hogy mindketten autonóm, önálló személyként létezzünk.
Integritás. Mire a felnőttkor küszöbét elérjük, már van szilárd értékrendünk, meggyőződéseink, és ezekkel igyekszünk összhangban élni, szeretni, döntéseket hozni, cselekedni. Nem csak valljuk a saját értékeinket, hanem ki is állunk mellettük, teszünk is azokeért.
Ítélkezés mentesség, elfogadás. A megnyugvás érzése mindennél erősebb, egymás mellett lehetünk esendők, lehetünk gyengék, vagy erősek, lehetünk azok, akik vagyunk. Nem kell, hogy faggassuk egymást, vagy gondolatolvasók legyünk, és nincs szükség „az ugye megmondtam” kezdetű, fölösleges megnyilvánulásokra sem. Súlyos krízisekből, múltban szerzett lelki sebeinkből is fel tudunk állni együtt, ha egymás mellett a döntést valóban meghoztuk, és nincs más út számunkra, mint az, amelyen együtt haladunk. A bajban összekapaszkodunk, százszoros erőt mozgósítunk együtt.
Nagylelkűség. A gondoskodás nem drága ajándékokat, luxusutazást, hamis felszínességet jelent, hanem minden olyan törekvést, ami egymás boldogságát, jóllétét, érzelmi biztonságát, bizalmát erősíti. Elismerjük egymás erősségeiből fakadó erényeket, és elnézők vagyunk a gyengeségekkel. Egymásnak nem riválisai, hanem inkább rajongói vagyunk, egymás útját segítjük, és a pozitív megerősítés, a dicsérő szavak ösztönöznek, új erőt adnak.
