Ezért olyan nehéz kilábalni egy majdnem kapcsolatból

Írta: Király Eszter
2018 augusztus 29

Milyen egy majdnem szerelem? Egy befejezetlen történet. Egy szépen becsomagolt ajándék, de én soha nem bontottam ki, és nem tudtam meg, mit rejt számomra. Egy elszakadt film a legszebb résznél, egy félbemaradt mondat, egy megszegett, sosemvolt ígéret, elmaradt csillaghullás, találgatás, a mi lett volna ha, és a talán szavak zakatolása a fejemben. Egy majdnem szerelem mindig megreked a kezdeti szakaszban, mert soha nem képes felnőni, szárba szökkenni, büszke, elkötelezett, életerős, komoly érzéssé, társszerelemmé válni.

A majdnem szerelmekben soha nem tudjuk hányadán állunk a másikkal, és nem mondjuk ki a játék nevét. A majdnem szerelmeket legalizálnánk, felvállalnánk, és kézen fogva hajolnánk meg a világ előtt, tessék, itt vagyunk, ezek vagyunk, de tudjuk, nem siettethetünk semmit, mert olyan régen várunk, és tudjuk, megérdemeljük a jót. Aztán ráébredünk, csak töltelékkapcsolat volt, szexuális ámokfutás, és nem voltunk úton, nem haladtunk sehová együtt, nem építkeztünk, de nem is romboltunk, csupán stagnáltunk. Egy majdnem kapcsolat azért fáj annyira, mert ráébredünk, egyikőnk csak fél energiát, fél gőzt rakott bele, egészen nem is volt jelen benne. A majdnem szerelmek a legértékesebb kincsünket, az időt pazarolják.

A majdnem kapcsolatok, ezek a különös vonzalmak, plátói szerelmek, szexkapcsolatok, extrákkal fűszerezett barátságok furcsán érnek véget, hiszen hivatalosan soha nem is kezdődtek el igazán. Mindig ösztönösen vágyunk arra, hogy lezárjunk bizonyos életszakaszokat, elvarrjuk a ragaszkodás szálait, de egy majdnem szerelem általában úgy végződik, hogy valamelyikünk eltűnik, mintha sosem lett volna. Életünk ezen szakasza befejezetlen történet, be nem teljesült szép ígéret, nyitva maradt mondat, vessző, három pont, félbe maradt, lezáratlan ügy, tisztázatlan félreértés. A mögöttes érzések soha nem kerülnek tisztázásra.

A szexkapcsolat is egy majdnem kapcsolat, temporális, laza, szétbomló kötelék, ahol hamis intimitást, instant gyönyört, sürgető érzelmi komfortérzetre rapid megoldást találunk. A szex gyorsan ható oxitocinbomba az agyalapi mirigyben, ami erősíti a kötődést közöttünk, de kínzó, szomorú hiányérzet lép fel akkor, ha nincs meg a tökéletes egyensúly, mert egyikük, bevallja, vagy sem, mindig többet akar. Ő az, aki haladna, elindulna végre az úton, fejlődne, felfelé élne. Lesben áll, és várakozik, a szíve a torkában dobog, hátha az a másik lesz Ő, vele majd helyére kerülnek kibicsaklott, magányos élete elkószált kirakós darabjai, és vele talán közös életet tervezhet.

Nincs lezárása a történetnek. Nem tudunk reagálni, kérdezni, magyarázatot várni. Egyáltalán semmire nincs esélyünk. Nem kategorizáltuk ezt a kapcsolatot soha, de a kötődés anélkül is kialakult, hogy nevet adtunk volna neki. Ismerős az illata, a mozdulatai, a reakciói, az apró szokásai, az életről alkotott nézetei, és bár soha nem volt igazán jelen, mégis hiányzik a közelsége, az érintése, a figyelme, a valódi jelenléte.

Amilyen az emberi kapcsolataink minősége, olyan mértékben értékeljük önmagunkat, az emberi természet már csak ilyen. Ha egy számunkra fontos ember magyarázat nélkül eltűnik az életünkből, végzetes sebet üthet az önbecsülésünkön. Minél többször éljük át az elutasításnak ezt a módját, annál komolyabb sérülést szenved az önértékelésünk, és annál jobban fáj a lélek. A szó szoros értelmében, mivel egy pszichológiai ténnyel alátámasztva, az alacsony önértékelés az endorfinok túl alacsony szintjével jár együtt, melyek a szervezetünk természetes fájdalomcsillapítói.

Pedig ez nem rólunk beszél, nem miattunk történt, nem az áll a hátterében, hogy bárki nem elég szerethető, elég szép, elég kedves, elég okos, elég nőies. És nem az, hogy túl magabiztos, túl kitárulkozó, túl odaadó, vagy túl zárkózott. Aki továbblépett, az nem gyűlöl és nem szeret, érzései semlegesek, nincs dolga már azzal, akit hátrahagyott. A mi lett volna idegesítő mantrája ott dobol a fejben, és nem könnyű feldolgozni, elviselni, hogy talán már soha nem fog kiderülni, tényleg, mi lett volna. A történet végén csak a tanulság marad, ami lehet akár lezárás is, ha ez megnyugtatja a háborgó lelket: A kezdet kezdetén jobb finoman, de határozottan kinyilatkoztatni elvárásainkat és vágyainkat, vagyis bölcsebb tisztázni a játék nevét. És ha az elképzelések nem egyeznek, okosabb kihátrálni a történetből, mielőtt még végzetesen kötődni kezdenénk.

Nem törvényszerű, hogy a történet végén valakinek mindig darabokra törik a szíve. Mert a modern párkapcsolatok is végződhetnek hepienddel, létezik viszonzott társszerelem. 

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás