Fel kell nőnünk ahhoz, hogy szövetségben élhessük meg a szerelmet

Írta: Király Eszter
2019 március 23

Felnőtt az az ember, aki nem csak befogadni akar, hanem megtanulja adni, szórni a szerelem bőségét, tud elköteleződni, felelősséget vállalni. A felelősséget vállaló ember nemcsak az „övéiért”, a szeretteiért vállal felelősséget, hanem a múltjáért is, mert tiszteli a hagyományt, amit útravalóul kapott. Csak így válik képessé arra, hogy visszaadjon bármit is abból, amit értékként kapott. Egy érzelmileg érett, felnőtt ember nem csak úgy elvan a kapcsolatok langyos állóvizében, hanem képes közös jövőképet tervezni, elsajátítva és befogadva a MI tudatot többes számban beszélni, egyetlen ember mellett a döntést meghozni. Fel kell nőnünk, érzelmileg is felnőtté kell válnunk ahhoz, hogy szövetségként élhessük meg a szerelmet.

Kik az érzelmileg éretlen férfiak? A pasik, akik születési dátumuk szerint már férfikorba léptek, mégis a konfliktusok elől messzire szaladnak, terelnek, játszmáznak, felelősségvállalásra, elköteleződésre képtelenek. Az érett és éretlen személyiség között tátongó szakadék húzódik.

Egy férfinek kialakult erkölcsi iránytűje van, hitelesen példát mutat, emberi kapcsolataiban is a minőségre, megbízhatóságra, tiszta, hagyományos értékekre helyezi a hangsúlyt. Egy pasit elvakíthatja az olcsó nő hamis gyöngyházfénye, az sem bánja, ha az aranyát ássa, de a férfi értéket teremt és értéket keres, nagybetűs Nőt, aki emeli őt, akivel fejlődhet, haladhat, úton lehet, és akinek jelenlétével még jobb emberré válhat. Ezért nem fogad be kulturális, morális szemetet, könnyedén mond nemet, a lélek-gyom emberektől határozottan és hajthatatlanul távol tartja magát. Szelektál az élet minden területén, igényszintjéből nem enged, és minden erejével azon van, hogy megvalósítsa önmagának és másoknak ígéreteit. Egy pasi gyakran ellentmondásos, csapong, következetlen, egy igazi álomgyáros, aki szappanbuborék-ígéreteket tesz, melyek észrevétlenül tünedeznek a semmibe. Nem fáradozik ígéreteinek beváltásával, még csak nem magyarázkodik, úgy gondolja, ha valamiről nem beszél, az nincs, nem is létezik. A pasi csak a mának él, de a férfi tesz, mert neki tennie, teremtenie kell, hosszú távra kell terveket szőnie.

A férfi a büszkeséget és az egot a szeretet mögé helyezi, a pasi érzelmi éretlenségéből fakadóan erre képtelen. A férfi nem riad vissza a kényelmetlen párbeszédektől, világosan kifejezi álláspontját, szándékait, érzéseit egyértelműen kinyilatkoztatja. A pasi terel, kerüli a konfrontációt, és bármilyen helyzetet, ahol érzésekről kell számot adnia. Egészen ártalmatlan dolgokat elhallgat, csak a felét vallja be, utólag vallja be, mert fél konfrontálódni. Egy férfi konfliktus felvállaló, a kényelmetlen szituációkba is beleáll, a pasi konfliktuskerülő, inkább drámát kreál, elfut, vagy azzal érvel, a kapcsolat még nincs olyan szinten, hogy mélyebb témákra terelődjön a szó. A férfi mindig megteszi az első lépést, ha egy nő befészkelte magát a gondolataiba, a pasi  gyakran idő előtt feladja a próbálkozást, vagy rábízza magát a véletlenre. Egy férfi mindig pontosan tudja, mikor invesztáljon energiát egy kapcsolatba, és mikor adja át szívét-lelkét egészen, egy pasi azonban gyanakszik, tesztel, kivár, és mivel elköteleződésre, döntéshozatalra képtelen, számára soha nem érkezik el az idő.

Egy érzelmileg érett nőnek egészséges az önbecsülése, saját értékeivel tisztában van, tudja, mit várjon el a férfiaktól, és legyen ez elsősorban a tisztelet. Az értéket, a különlegest, az egyedit jelöli, akinek még vannak elvei, képes határokat húzni, nemet mondani. Életét nőies prioritások alapján vezeti, fontos számára a fészekrakás, a családalapítás, a szeretteiről való gondoskodás. Egy nő nem csak elvárja a tiszteletet, hanem méltó is a tiszteletre. Egy női szerepeit megélő, kiteljesedett nőnek nincs bizonyítási vágya az élet férfias területein, nem akar mindenáron dominálni, maszkulin vonásokat magára ölteni. Nem akar férfiasabb lenni a férfinál. Nem álcázza a nőiességét, nem idomul a lénye az uniformizált, férfivilághoz, hanem lágy, nőies energiákat közvetít. Gondoskodásra, biztonságra, érzelmi komfortra vágyik, és férfira, aki mindezt nyújtani képes. A pasik sokszor nem bírják ezt a típust, úgy gondolják, a nő „túl sokat” vár el tőlük, például azt, hogy lovagiasak legyenek, kinyissák az ajtókat, foglaljanak asztalt az étteremben, udvaroljanak, vállaljanak felelősséget, gondoskodjanak, viselkedjenek férfiként, és egy idő után tisztázzák a játék nevét, vagyis hozzanak döntést a kapcsolatot illetően.

Egy kislány számára a nőiesség első közvetítője az édesanyja. Ha az anya szereti, elfogadja önmagát, és kiteljesedik női szerepeiben, akkor ezt az önszeretetet képes átadni a lányának. Ez a lány tiszteli a női szerepét megélő, önelfogadó anyát, és az ő tiszteletével, képes majd tisztelni az önmagában élő nőt is. Korrekt női minta hiányában azonban a lányok próbálnak beletörődni a szomorú valóságba: nőnek lenni, nőként viselkedni ma bonyolult és fárasztó dolog, a pasik a könnyen teljesíthetőt kedvelik, a magas lécet szégyenletesen leverik. Nem akarnak dolgozni, kínlódni, lelkizni, a könnyűt, a megugorhatót keresik, nem kell kihívás. A lányok ma ellentmondást nem tűrően maguk fizetnek az étteremben, és igyekeznek keményebbnek mutatni magukat a fiúknál, sokszor egy italra sem kell meghívni őket és ágyba bújnak.

Ma a kapcsolatok kávéautomata-üzemmódban működnek, és folyamatos gyanakvással méricskéljük a kapcsolatba beleadott önrész mértékét. Amíg ezt vizsgálgatjuk, addig egy hajszálnyit sem értettük még meg, mit jelent igazi társként, férfiként és nőként, viselkedni. Korunk fiai ma valahogy nem akarnak felnőni. Egyre gyakoribb az úgynevezett kapunyitási pánik, mely olyannyira általánossá vált a fiatal férfiak körében, hogy a szakirodalomban külön elnevezést is kapott. Angolul quarter-life crisis, vagyis pályakezdési krízis néven is emlegetik. Biológiai értelemben már nagykorúak, de pszichés felnőtté válásuk még nem történt meg. A felnőtt lét magában foglalja a küzdést és a kitartást, a tetteinkért, döntéseinkért, saját életünkért, szeretteinkért való felelősségvállalást. Ezek a fiatal férfiak gyakran komolyan sérülnek nemi szerepeikben, nem képesek férfivá válni, védelmezni, gondoskodni. Ösztönösen idősebb, elfogadó, gondoskodó, dajkáló partnernőt keresnek maguk mellé, velük nem kell felelősséget vállalni, nem kell férfivá érni, mégis magukévá tehetik a felnőtt lét örömteli elemeit.

Az életkezdési krízis megelőzhető volna, ha a szülők nem avatkoznának bele minduntalan az érzelmi edződés, izmosodás folyamatába, vagyis megmutatnák, hogy a célok eléréséért keményen dolgozni, és tenni kell, meg kell élni az érett felelősségvállalás különböző szintjeit. Fel kell nőnünk, érzelmileg is felnőtté kell válnunk ahhoz, hogy szövetségként élhessük meg a szerelmet.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás