Amikor a bizalom megtörik, vagy sérül, ott zaklatott napok, feszült csendek jönnek. A kapcsolat teher lesz, hatalmi harcok helyszíne, csatamező. Közénk furakodik a bizalmatlanság, az ebből fakadó folytonos kontrolvágy. Ebben a mérgező folyamatban, sem a féltékeny fél, sem a kontrollált másik nem érzi jól magát. A féltékenység normális határokig lehet fűszer, szikrát ébren tartó, pozitív, építő érzés, szexuális energia, és lehet beteges, romboló rögeszme. Normális emberi reakció, ami ragaszkodásunkról árulkodik, és aggodalmunkról, hogy érzelmileg komfortos állapotunkat elveszíthetjük. A féltékenység azt is jelzi, hogy a kapcsolatra talán több figyelmet kellene fordítani, több energiát, életet, törődést, szeretetet kell belefektetni. Irracionális formája azonban megmérgezi a szerelmet, és hatására romokba dől bármilyen kapcsolat.
Minden féltékeny érzésben ott van az elhagyástól rettegő gyermeki énünk- A korai anya-gyermek kötődés biztonsága vagy bizonytalansága jelenik meg minden ragaszkodáson alapuló emberi kapcsolatban. Ha valaki hiányt szenvedett, bizonytalan volt, vég nélkül sírt, örökösen várakoznia kellett a figyelemre, ez a frusztráció időnként majd bekopogtat párkapcsolata ajtaján is. Ha valaki folyamatos kontrollt, ellenőrizgetést tapasztalt meg gyerekként, ha soha nem érezhette a boldog, felszabadult kiteljesedést, és senki nem tisztelte autonóm személyiségét, akkor az ő szemében a szeretet felnőttként is egybemosódik a kontrollal, tévesen így próbálja meg kapcsolatait működtetni. Ha gyerekként a legfontosabb, érzelmileg legközelebb álló emberek elhagyták, folyton hazudtak, becsapták, vagy soha nem váltották be ígéreteiket, akkor a gyanakvás, a bizalmatlanság ugyanúgy átlengi a felnőttkort, mert gyermekként azt tanulta meg, hogy még a szeretetkapcsolatainkban sem bízhatunk.
A féltékenység származhat a rossz családi mintából eredő kötődési zavarokból, hiszen aki gyermekként állandó bizonytalanságot, gyanakvást tapasztalt meg a szüleitől, erre az érzelemre rátanul. Kialakulhat gyermekként átélt testvérféltékenységből, de visszavezethető a folytonosan emlegetett önbizalomhiányra is, amikor egy önleértékelő, önelhagyó ember nem tartja magát elég jónak a másik számára, és a gátlásaiból, félelmeiből adódóan feltételezi a hűtlenséget. Alacsony önbizalommal, sérült önértékeléssel valóban nagyon nehéz elhinni, hogy bárki szerethető, értékes, és ő az egyetlen. Az egészséges önbecsülés, a helyes önértékelés alapjait a gyerekkorból kellene hoznunk, a dicséretek, a pozitív megerősítés, a feltétel nélküli, elfogadó szeretet által. Gyerekeinkkel éreztetnünk kell az alkalmasság, a szerethetőség érzését, hogy igazán értékesek valamiben, és hogy ebben boldogan, felszabadultan kiteljesedhetnek. A legtöbb felnőtt sajnos még mindig nem érzi mindezt. Az a felnőtt, aki gyerekként nem tapasztalta meg saját értékét, abban ott bujkál majd az alkalmatlanság negatív élménye, és folytonos túlteljesítés, megfelelési vágy, ugyanakkor önleértékelés, és párkapcsolati függőség lehet a keresztje. A féltékenység azt is jelenti: nem bízom magamban, hogy szerethető, hogy szeretetre alkalmas lehetek. Bárhonnan is származik a féltékenység, gyógyulást csakis az okok megtalálása, és feldolgozása hozhat.
A férfiak és a nők eltérően működnek, ha féltékenységről van szó. A férfiak félelme sokkal inkább a szexuális hűtlenségről szól, míg a nők a férfi érzelmi elköteleződésétől félnek inkább, vagyis attól, hogy a partnerük szerelmes lesz valaki másba. Ez azzal magyarázható, hogy a férfi, aki energiát invesztált a nő védelmezésébe, elvárja, hogy az az ő génjeit örökítse tovább, és nem pedig más férfiét. Ezzel szemben a nők folyamatos szükségét érzik az őket biztonsággal körülvevő férfi érzelmi kötődésének, szerelmének. A nők azt szeretnék, hogy gyermekeik is az apától kapják meg a szükséges gondoskodást és érzelmi jelenlétet. A féltékeny érzést kontrollálni nem egyenlő azzal, hogy a partnerünket kezdjük kontrollálni. Abban a pillanatban, ahogy egyikünkben belobban a féltékenység szikrája, két végkifejlet lehetséges: az egyik, hogy azon próbálunk munkálkodni, hogyan legyünk minél jobban és harmonikusabban a saját bőrünkben, és hogyan legyen jobb, izgalmasabb, szenvedélyesebb a talán túlságosan biztonság uralta kapcsolatunk. A másik, hogy patológiás méreteket ölt a féltékenység, az ellenőrizgetés, az elszámoltatás, az extrém kontrolkésztetés, amivel végül teljesen leromboljuk a kapcsolatot.
A tisztázó, őszinte beszélgetések csodákra képesek, ilyenkor azonban fontos, hogy a lehető legnagyobb türelemmel forduljunk egymás felé. Ha a feszült helyzetet nem tudjuk feloldani, de hiszünk még a kapcsolatunk erejében, akkor a külső segítség, a terápiás beszélgetések segíthetnek a probléma megoldásában. Bárhonnan is származik a féltékenység, gyógyulást csakis az okok megtalálása, és feldolgozása hozhat.
A féltékenység érzésének kórós jelenléte valójában azt jelenti: nem bízom magamban, hogy szerethető lehetek. A féltékenység ellen a legjobb védekezés az eleven, élettel teli, lüktető, mindig megújuló kapcsolat, amiért minden nap tenni kell. Megelőzhetjük a szerelemféltést, ha törekszünk az önismeretre és a helyes énkép kialakítására. Az egészséges önbizalom az egyik legvonzóbb tulajdonság, szilárdítsuk meg az önbecsülést, erősítsük magunkban az alkalmasság érzését, hogy szerethető, izgalmas, vágyott emberek vagyunk, akivel jó lenni, akihez érdemes kötődni.
