Korán keltem, te még alszol. Meztelen hátad ütemesen, nyugalomban emelkedik-süllyed, ahogyan lélegzel. A teraszról érzem a loncvirág párolgó, nehéz illatát, hajamat, vállamat simítja a reggeli napfény. Ma nem sietek sehová, oda akarok érni. Veled akarok odaérni.
Ma olyan gyönyörű a reggel. Ma az összes pozitív gondolkodás-eretnek elgondolkodva vakargatja a homlokát. A gondolatnak teremtő ereje van, és a minden fejben dől el kezdetű pogány imákat máskor elutasíthatom, de ma nem, ma eldönthetem, hogy az életet tudatosan-ösztönösen élem. Ma megélem és kimutatom az érzéseimet és kimondom, amit gondolok. Nem mérlegelek, nem görcsölök, nem gondolkodom túl az életet, nem féltek jajongva földbe tipródó női büszkeséget. Ma átadom magam a napnak, és ebben a boldogság delíriumban már nem kell kényszerítenem magam, hogy hagyjak fel a gyanakvással. Ezen a napon megengedett minden, ma a jó végre elnyeri jutalmát és a rossz pedig méltó büntetését. Ma az élet egyszerű, mint a mesékben. Nincsenek árnyalatok, csak fekete van, vagy fehér, ma rácsodálkozhatom mindenre és mindent elhihetek, van időm. Ma nem látok hátsó szándékot semmi mögött, nem kell túlgondolnom a történéseket, ma nem gyötör, kínoz a túlérzékenységem.
Ma senki nem ver át, és senki nem sütögeti a saját pecsenyéjét. Ma, akitől elismerést kapok, tényleg úgy gondolja, és ha azt súgod a nyakam bőrébe, gyönyörű vagyok, akkor én hagyom, hogy virágba boruljon a szívem tőle. Szárnyalok, ragyogok, fényesedem, és nem gondolkodom, vajon tényleg kiérdemeltelek-e. Nézem, ahogy nézel. Ahogy végigsimítod a pihéket a combomon, a nyári nap csókolta barnára. Látom a szemedben a vágyat, a szerelmet. Ma nem leszek bizonytalan, ma nem vonlak kétségbe, ma tudom, mennyit érek neked. Ma nem tépkedek akácleveleket, úgyis az jön ki a végén mindig, hogy szeretsz, te bolond. Ma kétkedés nélkül hiszem az akáclevelek bölcsességét, ma nincsenek jósnők, terapeuták, önsegítő könyvek és technikák. Csak te vagy és én, pontosan elég és pontosan tökéletes, szerkeszteni sem lehetne szebbet kettőnknél. Ma nem figyelem a hibáimat, a hegeimet, a bukott emberi kapcsolataim számát, a kudarcaimat, a feldolgozatlan emlékeket, ma az lehetek, aki akarok. Ez a rendkívüli nap megajándékoz a felismeréssel, hogy különleges vagyok, és szerethető, megérdemlek mindent, mert ez egy olyan nap.
Megérdemlem a boldogság bátortalanul éneklő kék madarát és megérdemlek csillagszórókat és tűzijátékot, és megérdemlek szerető, gondoskodó, őszinte mosolyú embereket magam körül. Ma lehetek naiv és hiszékeny, ma álmodhatok fehér ruhát és just married feliratú sima tapintású álomfogót, és felaggathatok az ajtó fölé szív alakú, színes kövekből összerakott szélcsengőt.
És hihetek abban, hogy a napraforgó pont a hálószoba ablakunk alatt borul majd napsárga virágba, és ma hihetek az összes jóságos tündérnek, hogy ma csomagolhatunk, pakolhatunk, dobozokba, zsákokba, vagy akármibe. Mert ma különleges nap van. Elhagyjuk ezt a helyet végre mi ketten, nem kell érzékelnünk többé, eljött az idő, mondjunk neki búcsút. Olyan otthon kell, ahol messzire látunk a horizonton túl. Ahol szemünk magába fogadja, lefotózza a látványt, és a szívünkbe költözteti. Ma elhiszem, hogy így lesz, nem akarok már más látványt, nem akarok más hatásokat, lelkemre az a látvány lesz gyógyír. Az otthon az lesz, ahol veled ülök majd a verandán. Micsoda eseménytelen tökéletesség lesz az! És milyen pezsgő, zuhogó szerelemáramlás.
Ma jobban bízom benned, mint valaha bármikor. Ma hiszek én is egészen a fura, merész, hétmérföldes álmaidban, nem rángatlak le cipődnél fogva a földre, ma veled rajzolok jövőt, olyan sokáig hagytuk életünk vásznát üresen. Ma a jövőt tervezzük, és rengeteg színes festéket használunk hozzá. Ma nem halványak, vagy szaggatottak a vonalaim, ma engedem, hogy te vezesd a kezem, valószínűtlenül színesre festjük ezt az életet. És másnap reggel nem hiszem majd, hogy álom volt mindez. Nézem a gyűrött arcodat, hogyan ölelsz át öntudatlanul. Nem érzek ürességet, hiányt, szeretetlenséget, nem múlt el a pozitív megerősítés napja, csak rajtam áll minden. Good morning, Beautiful. Jó reggelt, Szépség, ezt súgod a nyakam bőrébe.