Ha a szeretet valódi, akkor is hűséges maradsz, amikor nehéz szeretni

Írta: Király Eszter
2018 szeptember 04

A hűség döntése csendes, belső ünnepség, önmagamnak tett ígéret. Semmilyen Isten és ember előtt köttetett fogadalommal nem függ össze, nem függ össze csinnadrattás esküvővel és bármilyen egyház előtt tett holtomiglan-holtodiglan ígérettel. A fogadalmat egyedül teszem, szívemre tett kézzel vagy anélkül; a lényeg, hogy valójában nélküle állok ott és akkor, mert a hűség egyszemélyes jelenlét. Csakis magamhoz maradok hű, ha hozzá hű leszek.

Magamnak fogadom meg, és nem neki. A kimondott szavak bármennyire szépek és hihetőek, és akármilyen különlegesre cicomáznak bármilyen szertartást, lehet, hogy erőtlenül hullnak a földre, erejüket és értelmüket veszítik majd, és a hűségeskü ott marad, örökre beteljesületlenül. A hűség egy villanás, megvilágosodás; abban a pillanatban születik meg, amikor elhatározom, hogy elkötelezem magam neki, amikor pecsétként a szívére helyezem magam, pecsét leszek az ő szívén, ahogyan az Énekek Éneke írja. Elhatározom, hogy elég a bolyongásból, elég a cél nélküli menetelésből, mert úgy érzem, hogy a boldogságkeresés fárasztó és lelkileg megterhelő, minden állomáson ugyanazt kapom csak. Megpihenek, jut némi lelki és testi táplálék, de egyre csak fürkészem az arcát kíváncsian: talán ő lesz az?  Talán nem kell tovább vándorolnom a lelki sivárság kies, holdbéli tájain. Nem vagyok függő, támaszkodó, egyedül lélegezni képtelen, széteső, képlékeny félember.  Élvezem saját rendkívüli társaságomat, tudom, mennyit érek, hogy mit nem akarok, de ideje bevallanom: halálosan unom már a nőt, aki nélküled vagyok, aki egyedül nézi a naplementét, a legjobb pezsgőt kortyolva. Én szeretem magam, tudod, de téged annál jobban szeretlek.

A hűség akkor születik meg, amikor elhatározom, hogy veled valóban megelégszem és ezzel együtt önmagamhoz is hű maradok. Az álmaimat nem zárom hét lakat alá, a vágyaimat kinyilatkoztatom, eléd tárom mindet. Megtanultam a leckét, szavaim nem bántóak, nem szúrok beléd apró kis mérgezett elvárás-tőröket. Nem, nem akarom, hogy egy éjjelen közénk kússzon szerelmünk csöndes gyilkosa. Az életet a maga teljességében élem meg veled. Nincs kínzó hiányérzetem, nem érzem úgy, hogy keresni kell, várni kell, és valahol máshol szomjat és éhséget csillapítani. Nincs késztetésem, hogy bizseregni és tüzelni kell, nem kell megerősítő, motiváló, önbizalomserkentő inger sehonnan sem. Ha a kapcsolatunk szürkén halódik, és csak az éltető oxigénmaszkra vár, hogy végre új színeket leheljünk bele, akkor nem a harmadik megjelenése tölti fel energiával újra. Micsoda szemenszedett tévedés ez.

Az, hogy kibe szeretek bele akaratlan, sodró, gyönyörű zuhanásban, soha nem az én döntésem. Az, hogy kit szeretek egy életen át, mindig az én döntésem marad, és ez nem változik. Ha bezárok ajtót, ablakot és eldobom a kulcsot, attól még nem maradsz velem. Akkor majd kikúszol a küszöb alatt, de ha maradsz, erre nem lehet más okod, mint az, hogy szeretsz, és döntöttél. Az még nem hűség, ha gyáva vagy a hűtlenséghez, ha titkos szobákban jársz-kelsz nélkülem, idegen, angyalhangú ördögi nőket kívánva, vágyva. Hűnek lenni annyi, mint magamhoz hű maradni. Veled akarok élni, és tudok élni nélküled, kész vagyok arra az életre is, amiben te nem vagy benne. Nem azért vagyok veled, mert nincs más választásom. Felkelünk, veszekedünk, reggelizünk, neszóljhozzámot játszunk, utazunk, vágyjuk egymást, nevetünk, veszekszünk, hátat fordítunk, ölelkezünk. Gyönyörű körforgásban élünk mi ketten, és én mégis minden nap téged választalak. A hűség olyan, mint csillogó, szépséges, kápráztató kristályok sokasága. A tiéd lehetne mindegyik, hazavihetnéd, ágyba fektetnéd, kényeztetve szerethetnéd mindet, de nem akarod. Mert neked ott van az agyonkarcolt, ezer utat bejárt, és még mindig ragyogó, egyetlen, fényes kő. A te szerencseköved, szerelem talizmánod. Nálad a kulcs, érezhetsz vonzalmat anélkül is, hogy utat engedsz neki. A hűségeddel azt üzened: én többet érek másoknál, egyetlen vagyok.

Talpig nehéz-e a hűség? Bebújtathatnak-e minket a hűség súlyosan nehéz vasgúnyájába? Készségesen tartjuk-e a nyakunkat, hogy megjelöljenek, megbéklyózzanak, és az örök hűség fogadalma lehúzza lábunkat a mélybe, mint egy óriási kő? Tudunk-e szeretni és kívánni egyetlen embert egy életen át? Aki élményajándéknak és természetesnek fogja fel a hűtlenséget, az még nem hozta meg a döntést. Nem érkezett el erre a magasabb szintre, vagy soha nem is lesz képes rá. Valójában még mindig azon az úton poroszkál, keres és vár. Különbözőek vagyunk. Valaki már huszonévesen meghozza a döntést és vannak örök állomás elhagyók, átutazók, döntéshalogatók. A hűség kalodájába kényszerítik őket, számukra az valóban talpig nehéz lesz, és génelmélettel magyarázzák a poligámiát.

Ne unszolj, hogy elhagyjalak, hogy visszaforduljak tőled. Mert ahova te mégy, oda megyek, és ahol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. Ahol te meghalsz, ott halok meg, ott temessenek el engem is.” (Ruth könyve) Szeretni anélkül kell, hogy uralkodnánk, úgy kell közel húzódni, hogy elnyomnánk, és úgy kell szabadságot adni, hogy ne túl messzire, és ne túl sokáig kóboroljunk el, találjunk haza egymáshoz. Fel van adva a lecke - mit gondolsz, menni fog? A hűség törékeny dolog, nagyon kell rá vigyázni. Ha a szeretet valódi, akkor is hűséges maradsz, amikor nehéz szeretni, amikor nem vagyok szerethető, amikor még önmagamat sem szeretem.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás