Hűtlenség miatt megrekedt kapcsolatban a párok gyakran terelnek, valójában elterelik a figyelmet az igazi problémáról, melyet nehezükre esik és kényelmetlen kinyilatkoztatni, megfogalmazni, felvállalni a másik előtt. A bizalom helyreállításában mindkét félnek fontos segítő szerepe van. A csenddel, az elhúzódással csak a saját magunkba vetett bizonytalanság növekszik. Mi az, ami nem működik, és miért nem? Mi az, amin feltétlenül változtatnunk kellene? Ha valaki ki tudja mondani: én nem eldobni akarom, hanem megjavítani, akkor mutatkozik meg igazi, tiszta emberi tartása. Sok esetben csak terápiás beszélgetések segíthetnek abban, hogy elinduljanak a gyógyító, bizalmat helyreállító folyamatok.
A másik fájdalmát komolyan kell venni, kitartóan újra és újra végig kell hallgatni őt és kérdéseire, kételyeire megnyugtató válaszokat adni. A bizalom megújítása a végső cél, tehát a megbocsátás nem elég, gyógyító beszélgetésekre van szükség, melyben ott vannak a megrázó párbeszédek, a szembesítések, a fájó pontok, a sérelmek másik elé tárása. A bocsánatkérés önmagában nem hozza el megbocsátást. Aki megbántottak, csak úgy tud továbblépni, ha érzi, hogy a társa elfogadja, és tényleg hajlandó elismerni az ő érzéseit. Aki nem látja, és nem érzi, hogy valakit mélyen megbántott, sőt inkább semmissé akarja tenni, el akarja bagatellizálni a másik fájdalmát, azzal senki nem érzi majd magát biztonságban, és a bizalmat sem lehet újra belehelyezni.
Ha azt akarom, hogy a társam újra higgyen és bízzon bennem, ki kell mutatnom, hogy a fájdalma nekem is fáj. Ezt nem lehet megtenni egy üres, mielőbbi álharmóniát sürgető sajnálom szóval, mert ez nem fejez ki valódi megbánást, hanem inkább a másik fájdalmának, érzéseinek elbagatellizálását. A valódi felelősségvállalás, az őszinte belehelyezkedés a másik fájdalmába, a válaszkészség fogja elhozni azt a pillanatot, amikor az érzelmi falak végre elkezdenek leomlani, és mindketten szembenéznek a történésekkel, mi miért történt, mi rombolta le a bizalmat, és mi az, amin feltétlenül változtatniuk kellene.
A sérült bizalom helyreállításában az alábbi lépések segíthetnek.
Fokozott megbízhatóság, kiszámíthatóság nyújtása
Amikor bizalomvesztés történik, akkor a vétkes fél legyen fokozottan megbízható, legyen nyitott könyv, nyújtson hiteles kiszámíthatóságot az élet legapróbb dolgaiban is. Lépjen ki a tagadásból, ne bagatellizálja el a másik fájdalmát, és ismerje el a tettét, vállaljon teljes felelősséget, csak ez segítheti elő a kapcsolat gyógyulási folyamatát. A bocsánatkérés nem hozza el az azonnali megbocsátást, rengeteg türelemre és szeretetre van szükség.
Mindkét fél lássa át a saját részét a kapcsolat megromlásában
Ingadozó érzelmek, hegyek és hullámvölgyek jellemzik a bizalomvesztést követő időszakot. A megbántott félnek joga van szomorúnak, dühösnek, csalódottnak lenni, kérdezni, és megfelelő, őszinte, együttműködő válaszokat várnia. Ne maradjanak titkok, megválaszolatlan kérdések, ez csak újra befeszülést, érzelmi bezárkózást eredményez. Ugyanakkor tükröt kell állítania önmagának, és fel kell tennie a kérdést: vajon miért történt ez? Mivel járult ő hozzá a másik eltávolodásához, „másfelé álmodásához”?
Beszélgessünk róla, ameddig csak szükséges
Milyen hibákat kellene felszámolni ahhoz, hogy elkerüljük a kapcsolatunk gyengülését és az újbóli bizalomvesztést? Mire van szükség a megerősödéséhez? Mi az, ami fájón hiányzik a hétköznapokból? A kölcsönös sértettség csökkentéséért mindent meg kell tenni, hogy új jövőkép épülhessen, és a két egymást szerető ember elkötelezettséget tudjon vállalni egymás iránt, bízva abban, hogy csalás, hazugság nem fog többé megtörténni.
A fogadalom megújítása
A bizalom megtörik, a szeretet soha. Nagyon fontos az elkötelezettség döntésének kinyilvánítása egymás felé, akár házasok vagyunk, akár nem. A bizalom, a türelem, a kommunikáció és a szeretet az, ami táplálja, virágoztatja a kapcsolatokat. Súlyos krízisekből is fel tudunk állni együtt, ha a szeretet valódi, ha egymás mellett a döntést valóban meghoztuk, és végül nincs más út számunkra, mint az, amelyen együtt haladunk.
