A szeretkezés a legmagasabb rendű együttlét. A legtöbb, amit adhat egy párkapcsolat, mert mindent magában foglal, amitől az szép lehet: a szerelmet, a vágyat, a kielégülést, a figyelmet, együtt rezdülést, a fizikai és lelki intimitás minden örömét.
A lelki intimitás a fizikai közelségen túl, mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás, bizalom és meghittség. Azt jelenti, hogy átadom és megadom magam, mert van bátorságom szeretni és megmutatni a sebezhető énemet. Átengedem a társamat a bizalmatlanságom rétegein, egészen közel engedem, így lesz képes elsajátítani, megtanulni és megszeretni minden arcomat, hangulatomat, rezdülésemet. Vannak forró, szenvedélyes és szexuálisan intenzív kapcsolódások, mégis hiányozhat belőlük az intimitás, az igazi ősbizalom, a közelség. Mert a valódi intimitás azt jelenti, hogy egymáshoz biztonságosan és végérvényesen kötődünk, és ha zuhannánk, biztosan tudjuk, hogy a másik a „fél szárnyát kölcsönadja”. Az érzelmi és fizikai közelség, az intimitás az, ami valójában összeköt bennünket a szeretetkapcsolatainkban, egy jóleső érintés, ölelés, bújás az oxitocin, a szeretethormon felszabadulásával, megerősíti a bizalmat és a kötődést, azt jelenti, összetartozunk, közünk van egymáshoz. Az érintés az egyik legfontosabb szeretetnyelv, felnőtt párkapcsolatainkban az érintés egy része szexuális jellegűvé alakul át, és a szeretkezéssel oxitocint gyűjtünk, így erősítjük érintésről érintésre kötelékünk falait. Az oxitocin, a szerelemhormon, az „összebújós”, kötődést elősegítő hormon, még közelebb hoz minket, szerelmünk az őszinte ragaszkodásra, az elköteleződésre, és a kiegyensúlyozott, kielégítő szexuális élet pilléreire épül majd. Az oxitocin az érdeklődést fenntartó hormon, mely újra és újra vérátömlesztést ad a monogám kapcsolatoknak, új erővel, energiával, csillogással töltve meg azt.
A szex önmagában nem tart össze egy kapcsolatot, de hiánya képes tönkretenni azt. A szexnek nagyon is sok köze van a boldog párkapcsolathoz. A kezdeti évek égszakadás-földindulás érzése után, amikor a pattognak a szikrák és tombolnak a hormonok a szerelem vegykonyhájában, a bolygók ismét elfoglalják megszokott helyüket, és a párkapcsolatban eljönnek a hétköznapok. A kapcsolat dinamikája megszelídül, átalakul, de továbbra is érzelmi és biológiai igényünk kell, hogy maradjon a boldog testi szerelem. Ha minden más, még a lényegtelen, hétköznapi dolgok is a szex elé helyeződnek, az ölelés, az érintés egyre inkább csupán lelki közösség, akkor érdemes elgondolkodnunk azon, és főleg beszélnünk róla, hogyan értelmezzük a szex hiányát. Vajon a szerelmünk végét, a vonzerő teljes elvesztését látjuk benne, vagy csupán egy krízist, egy nehezebb átmeneti időszakot?
Szexualitás nélkül is létezik intimitás, van jó éjt és jó reggelt puszi, van bátorító ölelés, megnyugtató simogatás, és van összebújva alvás, de ha nem pattognak az erotikus szikrák, nincs tűz, nincs jóleső lúdbőrözés, nincs lángolás, és nincs szeretkezés utáni vágy, akkor csak életközösségben létezünk, nem lehet eleven, izgalmas, vibráló, valódi párkapcsolatunk. Ez a felállás inkább egy szülő-gyerek, vagy testvéri kapcsolatra emlékeztet, pedig nem törvényszerű, hogy egy bizonyos számú év elérése után teljesen és tartósan kialudjon bennünk a szenvedély. Boldogok vagyunk-e valójában együtt, ha egyáltalán nincs közöttünk testi szerelem?
Gyakran érzelmi falaink ölik meg a vágyat. Hiába közelítünk, hiába törekszünk az összefonódásra, ha folyton falakba ütközünk. A fel nem oldott, szőnyeg alá söpört konfliktusokból, haragból, neheztelésből, titkokból, meg nem értettségből, az érzelmi biztonság hiányából olyan masszív falakat építünk, melyen a másik embernek már szinte lehetetlen áthatolni. Egyszer csak azt észleljük, hogy mindig ugyanannak a problémának a taposómalmában őrlődünk, és a kapcsolatunk selyemfonala akkor kezdett foszladozni, amikor először sepertünk szőnyeg alá egy problémát. Később úgy tűnik apróságokból lesz vérre menő vita közöttünk, pedig csak annyi történt, hogy nem fér több bántás, harag, csalás, hazugság, hamis ígéret a szőnyeg alá, vagy úgyis fogalmazhatunk, betelt a pohár. Kicsordul a sok kezeletlen konfliktus, melyek az évek során csak rakódtak egymásra. Érdemes ezért minél gyorsabban, vagy inkább azonnal reagálni. Hiszen a sérelmekre idővel csak újabbak rakódnak, a konfliktusok pedig további sérelmeket szülnek. Kegyetlen ördögi kör ez, melyben egyre csak távolodunk, és ez az érzelmi fal egyre magasabb, egyre vastagabb és egyre áthatolhatatlanabb lesz, aminek eredménye a teljes elzárkózás.
Kapcsolatunk szakaszaiban számos természetes krízisfolyamat játszódhat le, mert ez az élet normális rendje. Ha ezeket nem sikerül jól kezelni, az könnyen, tégláról téglára felépítheti a fent említett érzelmi falakat, ami „közös takarónk szétesését” fogja eredményezni, utalva József Attila fájdalmasan szép, Juditnak írott versére, mely az érzelmi eltávolodást úgy képes bemutatni, hogy összeszorul a szívünk. ( József Attila: Judit, 1936 )
Két ember, aki valaha képes volt egymást szeretni és vágyni, egy időre elfelejtheti az egymáshoz vezető utat, de hogy végleg eltávolodnak-e, vagy visszatalálnak egymáshoz, legtöbbször döntés kérdése. Ha eltűnik a vágy, a veszteség legtöbbször visszafordítható, és olyan tanulságokat hordoz, melyek később kifejezetten megerősítik a kapcsolatunkat. Kettőnkön áll, hogyan változtatunk a hozzáálláson, a kommunikáción, a hangtónuson, az empátián, a gondolkodáson, a gondoskodáson, a türelmetlenségen, a fásultságon. Ha eltávolodtunk, ha elfáradt a kapcsolatunk, az nem azt jelenti, hogy annak vége is van.
