Nem az introvertáltak idejét éljük. A 21. század nyugati társadalmai az extrovertált személyiséget ünneplik, ahol minden az állandó pörgésről és a kommunikációról szól. Szorgosan építjük szociális kapcsolatainkat, mint pók a hálóját. A nap huszonnégy órájában fogva tart a sürgető érzés, hogy jelen kell lenni, lépést kell tartani, fókuszban kell maradni. Aki kimarad, az lemarad, mondják, és az introvertáltak tényleg hamar kimaradnak a nagy tülekedő körforgásból. A mai harsány világ az extrovertált személyiségeknek, a kifelé élőknek, a hangosaknak, a határozott önérvényesítőknek kedvez. Szinte társadalmi elvárás lett, hogy nyitottak, önérvényesítők, beszédesek, hangosak, humorosak, könnyedek, és lazák legyünk.
Mennyire nehéz egy introvertált-extrovertált párkapcsolat? Különbözőek vagyunk. Elvarázsol a csendje, a rejtélyes kifürkészhetetlensége, de ez nem valamiféle idegesítő, vibráló, akaratlagos kiszámíthatatlanság. Ez valami más. Nem akarom őt elemezni, skatulyába szorítani, és nem akarom ráhúzni az introverzió sablonját, mégis lenyűgöz a különlegessége, az éles, élénk, érdeklődő tekintete, a csendnél szebben szóló szűkszavúsága. Talán nem is lehet közös utunk. Ő maradna, én mennék, ő hallgatna, én beszélnék. Ő egyetlen emberre figyelne teljes szívvel és elmével. Én pedig átölelném az egész világot, hogy mindenkinek jusson egy kis szeletke belőlem. Ő mindent egy lapra tesz fel, ha emberi kapcsolatokról van szó. Mindent, vagy semmit akar. Nála nincsenek felszínes töltelék kapcsolatok, semmitmondó bájcsevelyek, hasztalan, kacat-szerelmek. Ösztönösen, ámde kíméletlenül szelektál, nincs üresjárat, energiarablás, időveszteség. Neki minden, vagy semmi kell. Belőlem is. Vagy neki adom egészen önmagam, és teljes jövőképpel az övé leszek, vagy menjek inkább, ne raboljuk egymás idejét. Tudni fogom a pillanatot, amikor megszelídítem, amikor ellopom a szívét, amikor végérvényesen, cáfolhatatlanul felelős lesz értem. Akkor az egyetlen leszek számára, de jobb időt hagyni neki, egy introvertált soha nem ragadja meg a pillanatot, és nem dönt elhamarkodottan.
Ő tudja a legjobban, milyen a valódi, odaforduló figyelem. Ha megszeret, ha fontos vagyok, akkor ott van, jelen van, figyel, és meghallgat, minden idegszálával, minden rezdülésével jelen van a beszélgetésben. Nem a szavak embere, érzéseit nehezen verbalizálja, helyette a tettei, a mozdulatai, gesztusai többet árulnak el minden megnyilvánulásnál. Az introvertált személy nem kíván a társaság lelke lenni, mégis a számára megfelelő intellektuális emberi közegben ösztönösen elérheti ezt. Sok esetben nem országos cimborákkal, hetedhét országra kiterjedő, harsány baráti körrel rendelkező ember, hanem egyéb kapcsolataiban is a minőségre, nem a mennyiségre, a megbízhatóságra, tiszta, hagyományos értékekre helyezi a hangsúlyt. Akivel egy hullámhosszon van, annak szívesen ajándékozza figyelmét, de nem érzi további szükségét annak, hogy bármilyen kontextusban mindenkihez közel kerüljön.
Siettetni kár
Gazdag belső életet élnek, a felszín alatt folyamatosan zakatolnak fejükben a gondolatok. Nem döntenek hirtelen felindulásból, nem ugranak fejest semmibe, ha meghozta a döntést valami, vagy valaki mellett, azt eltökélt szívvel működteti.
Időnként egyedül kell hagyni
Számára a magányigény esszenciális lételem, így tölti lelkének akkumulátorait, belső csendben, harsány, villódzó ingeráradat, lárma, emberközelség nélkül. Ha ő kell, ezt tiszteletben kell tartani. Nem féltékeny típus, ő anélkül szeret, hogy uralkodna, és úgy ad szabadságot, hogy ne túl messzire, és ne túl sokáig távolodjak el, találjunk haza egymáshoz. Nem szívja el senki erejét, nem nem fojt meg, hanem élni, kiteljesedni enged. Az időszakos magányt, az egyedüllét rövid periódusait ugyanúgy átnyújtja ajándékként társának.
Rutinjainak, szokásainak tisztelete
Ragaszkodhatnak megszokásaikhoz, napi rutinjaikhoz, amit tiszteletben kell tartani. Egy ismétlődő napirend számukra nem az unalmat, hanem a biztonságot, kiszámíthatóságot, nyugalmat jelenti. Akkor működnek a legjbban, ha nem kell állandóan újratervezni valamit, és nincs vis major, vagy ad hoc történés.
Elfogadni a csendjét
Nem azért hallgat, mert bármi baja van, hanem mert számára a csend egy lelkileg komfortos állapot. A csendje azt is üzeni, hogy szüksége van magában elvégezni, feldolgozni egy történést. Neki belső csend, és idő kell, amit el kell fogadnunk.
Elfogadni olyannak, amilyen
Egy introvertált társ is úgy érzi jól magát, és úgy tud jobbá válni, fejlődni, visszajelzéseimre befogadóvá, válaszkésszé válni, ha előbb elfogadom annak és olyannak, aki ő. Lássuk meg a belső értékeit, a kreativitást, az átgondoltságot, az elmélyülés képességét.
