Egy egészséges lelkületű férfi gondoskodó, védelmet nyújtó, és legyen képes a felnőtt felelősségvállalásra: ilyen férfira vágyik az egészséges lelkületű nő, aki szintén rendelkezik ezekkel a lelki erőforrásokkal. Legyenek céljai, és legyen elegendő ambíciója azokat megvalósítani. A férfi tisztában van a férfiszereppel, senki megmentője, hiányzó apaképe, vagy támasztéka nem kíván lenni. Nem támaszkodó kapcsolatra vágyik, hanem tudatos, egyenrangú, saját értékeivel tisztában lévő női társat keres. Hová tűntek a férfias férfiak? Talán úgy fair, ha azt is megkérdezzük, hová tűntek a nőies, befogadó, feminin tulajdonságokat előtérbe helyező, életüket nőies prioritások alapján vezető, igazi nagybetűs Nők?
Nézzünk kicsit tükörbe, és a “Hol vannak az igazi férfiak” kérdésre válaszoljunk őszintén: ebben a felborult szerepegyensúlyú világban a nőnek is látnia kell a saját részét a folyamatban, mert fokozatosan átneveljük, megváltoztatjuk, sikeresen kondicionáljuk a férfiakat. Megmutatjuk nekik, hogy mi egyedül is sikeresen megálljuk a helyünket az élet viharaiban, meggyőztük egymást, és önmagunkat arról, hogy simán megbirkózunk a feladatokkal önállóan is, nincs is szükség férfi jelenlétre. A mai férfi egyetlen percig sem akar kiszámítható, megbízható, jófiú lenni, hamar megtanulta, ha nőt akar, ideje bedobni a rosszfiú-attitűdöt, így nagyobb az izgalom, vibrál a változatosság, jobban ragaszkodunk majd hozzájuk.
Az emancipált nők korában is hagyja, hogy a férfi férfiként viselkedjen, és nem csak elvárja, hanem engedi is, hogy nőként bánjanak vele. Engedjük a férfiakat udvarolni, és hódolni a hagyományos férfiszerepüknek, ez nem túlzott alázat, nem szükségtelen, passzív behódolás, és nem a gyengeségünk jele. Ma büszkén vállaljuk, hogy mi, nők is kezdeményezhetünk és rendszeresen fizethetjük a vacsoraszámlát. Valóban erre legyünk büszkék? Lelkünk rajta, de aztán ne csodálkozzunk, ha a kiszemelt férfi vonakodik telefonálni és később is mindig csak a saját fogyasztását rendezi. Ne háborodjunk fel, ha nem viselkedik férfiként, nem foglal asztalt az étteremben, nem segíti finoman alánk a széket, sőt, azon se csodálkozzunk, ha esetleg az étterem bejáratánál „előzékenyen” előre enged minket. Egy lehetséges kapcsolat már felborult szerepekkel indul. A nő találja ki a helyszínt, mert ismeri a város legtutibb éttermét, és nincs is bizalma másban, ezért ő foglal asztalt, vacsora után pedig automatikusan nyúl a bankkártyájáért. Az esti program után nem engedi, hogy feladják a kabátját, és azt sem, hogy hazakísérjék, de este már pikáns üzenetekkel bombázza a kiszemelt férfit. Akkor mi marad a férfiaknak? Pedig szükségük van a hódítás ízére, hogy eljátszhatják a saját, hagyományos szerepeiket, a nőknek pedig arra van szükségük, hogy meghódítva érezhessék magukat. Természetes módon bújunk egyetlen randi után az ágyba, hiszen az nem jelent semmit, a szex csak szex. Hódítás, ismerkedés, mély beszélgetések, flört, évődés, csábítás, udvarlás létezik még? Nincsenek fantáziák, vágyak, elképzelések, csalogató részletek, nincs kézfejen felejtett finom, igéző, hívogató parfümillat.
Lehet, hogy a mai harmincas, kritikus életkezdési válságban szenvedő fiatal férfiakat is a hamis családi minta köti gúzsba? Mert a család egysége végzetesen és gyógyíthatatlanul megborult, az elhagyó apakép máig kísérti őket, a anya pedig egyedül állt helyt, keményen, ahogyan elvárta a társadalom. Nos, az ilyen férfiaktól várjuk el, hogy Férfiak legyenek, felelősséget vállaljanak, elköteleződjenek, és főleg lelkesedjenek a család és a közös gyerek gondolatáért.
A nő a férfi elé áll, és azt mondja: erős vagyok, megvan mindenem, magam teremtettem meg ingóságot, ingatlant, anyagi biztonságot. Kiállok magamért önmegvalósítok, egzisztenciát építek. Rengeteget dolgoztam azon, hogy tudatosan irányítsam életemet, megjavítom a csöpögő csapot, tudok fúrni és füvet nyírni, és percek alatt találok megfelelő embert az egyéb ház körüli munkák elvégzésére. Tudom, hol kell műszakiztatni az autót, és hogy kit hívjak, ha elromlott a garázskapu, hiszen megtanultam az évek során. Ez a fajta függetlenség kezdetben vonzó a férfi számára, de később majd felteszi a kérdést: Én hol találom meg ebben a rendszerben kapcsolódási pontot? Hogyan tudok majd férfiként viselkedni? Hogyan tudok majd gondoskodni, teremteni, férfierőt, férfias tartást sugározni?
Férfias férfiak igenis léteznek, de ahhoz, hogy valóban lássuk egymást, felszínre kell csalogatnunk a bennünk rejtőző nőt. A párkapcsolatban a nő a feminin oldalát kell, hogy csillogtassa, ez az ősi gén van belénk kódolva. Szükségünk van a férfijelenlétre, a segítségére, a támogató, inspiráló szerelmére és nem azért, hogy támaszkodjunk rá, hanem hogy egyenrangú társként, kiteljesedjünk általa.
