Idő kell, amíg megtanulsz jól szeretni

Írta: Király Eszter
2018 július 05

Idő kell, amíg megtanuljuk, hogy a kedves szavak mit sem érnek, ha nincs mögöttük valódi, önzetlen figyelem. A becéző, cirógató szavak, az ígéretek nem esküszavak, bármikor értelmüket veszíthetik, elfelejtődnek, mintha sosem léteztek volna. A csók semmit nem pecsétel, az érintés nem fogadalom, a vágy nem szerelem.

Egy férfi társasága még nem biztonság, ölelő karja még nem védelem, izzó tekintete még nem elkötelezettség. Pillanatnyi figyelme, érdeklődése csak lehetőség, fogadkozása talán elpukkanó szerelembuborék, és a kialakulóban lévő közös történet talán örökre befejezetlen, három pont csak a vége. Egy ideig még visszatérünk ahhoz a levegőben lógó mondathoz, hogy rendes, tisztességes befejező mondattal lássuk el a szomorú love storyt, aztán egy idő után feladjuk, mert elfáradt, és meghalt a mesénk, mielőtt megszületett volna. Tudni kell, mikor nyissunk szívet, mikor nyerhet oda bebocsájtást bárki halandó.

Idő kell, amíg ráébredünk, azzal, ha saját lelkünket díszítgetjük, semmi rosszat nem teszünk. Mindenkinek meg kellene tanulnia önmagával szeretetben, szépségben, törődésben, sőt egészségesen önszerető luxusban élni, és nem dübörgő, hedonista külsőségeket villogtatva, hanem csak úgy egyszer igazán élni, és elfogadni önmagát. Nem megfelelni társadalmi konvencióknak, családi tradíciónak, hanem járni a saját, örömöt hozó útunkon, és nagy ívben tenni, mit gondolnak mások. Egyáltalán nem tragédia, ha magunknak veszünk virágot.

Idő kell, amíg megtanuljuk, hogy az önbecsülés nem egyenlő az egoval. Az önbecsülés csendes, nyugodt magabiztosság, belső stabilitás, és a megingathatatlan tudat, hogy erősségeimet, és gyengeségeimet tárgyilagosan látom, ki tudok állni az érdekeimért, képes vagyok nemet mondani, és elsétálok onnan, ahol már semmi keresnivalóm. Az önbecsülésem, az alap, a gerinc, a tartás, ami ha nincs, összecsuklok, összeomlok, és lehet rajtam bármilyen drága dizájner hacuka, csak szomorú, magányos, alaktalan madárijesztő leszek benne. Ha van önbecsülésem, akkor belső szépségem, békém, csendes magabiztosságom ragyog, akkor egy lepedőbe csavarva is gyönyörű leszek. Mindenkinek el kellene jutni erre a tudatosági szintre.

Idő kell, és végre látjuk a lényeget, hogy az emberi kapcsolatok tüzét táplálni kell, mert kihűlnek, mintha túl sokáig ülnénk egy kád simogató, forró vízben. Telik az idő, kihűl a víz, és mi vacogni, dideregni kezdünk, mint ahogyan kihűlt szívvel fázunk egy méltatlan kapcsolatban. Nem akarunk többé ott maradni, nem akarunk ilyen szintű testi és lelki diszkomfortot, igyekszünk kimászni a vízből. Már eszünk ágában sincs felmelegíteni újra, a helyszín reménytelenül kényelmetlen, nem melegít, nem simogat, nem lazít, és nem nyugtat többé. Így vagyunk mi ezzel. Mint a kirakós játékban, elfogynak a betűk, elfogy a szó, úgyis mind elcsépelt, időhúzó, szitkozódó, meddő vita, és a közöny lesz a halálcsókunk.

Az érzelmi érettség felé nem az évek cipelnek a hátukon, nem kell, hogy az idő barázdákat rajzoljon szép arcodra. Megtanulod, hogy a szeretlek ellentéte nem a gyűlöllek szó, hanem a szerettelek. És nincs három pont a végén, az érzés nem végtelen, mert egyszer csak elenged, már nem fáj, nem szorít, a múlt angyala már nem ül a mellkasodon, végre lélegezni, élni enged. Nem kell a jelenben sem szeretnünk, sem gyűlölnünk egymást. Nem kell nosztalgiáznunk, időt vesztegetnünk, és azon tűnődnünk, hogyan fejtsük le egymásról az ördögálarcot, hogy végre meglássuk alatta az ismerős, érzékeny emberi lényt. A szeretlek szó ellentéte nem a gyűlöllek. Hanem a szerettelek, így múlt időben.

Az ember függővé teszi magát, közhangulattól, a külvilág zajától, mások véleményétől, kedvétől, életeseményeitől, hozzáállásától. Talán te is a körülötted lévő zajongó, tomboló, acsarkodó világ marionett bábja lettél, táncolsz idegenül, természetellenesen, ahogyan ők fütyülnek, hallgatod őket, és bólogatsz lelkesen, hiszen szentírás, kőbe vésett, mindhalálig érvényes szó, amit mondanak.

Ha akarod elsajátíthatod a hatékony ignorálás művészetét. Hidd el, hihetetlen jó érzés, amikor elengeded a megfelelési kényszer, az elfogadásért való könyörgés görcsét. Felfrissül a véred, olyan, mint a tudatos légzőgyakorlat, próbáld csak ki. Már nem rángatnak külső erők, már nem függsz tőlük. Hangulatod, önérzeted, önbizalmad foka már nem a külvilág kedélyállapotától függ, hogy bal, vagy jobb lábbal másztak-e ki az ágyból reggel. Belélegzed a külvilág vijjogó, csattogó ingeráradatát, mindazt, ami függővé tesz, és kiengeded a a friss, tiszta, szabad levegőt. Nem zavar már negatív érzelem, innentől szabad vagy, ettől kezdve valódi élettered van, nem lógnak végtagjaidon a kis láthatatlan damilszálak.

Idő kell, míg megtanulsz jól szeretni. Van, aki alárendelődik, behódol, megalkuszik, és mindenféle megalázó, életidegen helyzetekbe sodródik, csak hogy hogy megtartsa a szerelme szeretetét és figyelmét. Van, aki bántalmazóvá válik, kontrollál, követelőzik, elvár, drámázik, és fura nevelési szándékkal csenddel, befordulással büntet, vagy éppen szeretetéhes polipkarokkal fonódik a másikra, szintén azért, hogy megtarthassa szerelme figyelmét. Ők nem szeretnek jól. Az erőszak, a féltékenység, az örökös kontroll is szeretethiányt tükröz, az önszeretet hiányát. Aki önmagával elfogadásba kerül, az tudja, vannak emberek, akik már régen nem tudják elhitetni, hogy a javunkat szolgálják, ezért úgy kell hátra hagynunk őket, hogy vissza sem nézünk a vállunk fölött. Aki önmagával elfogadásba kerül, az már úgy képes szeretni, hogy nem kell folyton bizonygatnia, ő mennyit ér.

Idő kell, amíg megtanulod, hogy az egyedüllét nem magány, hogy nem kell mindig tangó, lehetsz te ösztönösen kreatív, ha nincs alkalmas földi halandó, hogy a partnered legyen, akkor táncolj egyedül. Van, hogy a nő egyedül táncol, mégis gyönyörűen, egy ütemre, önmagával harmóniában mozdul. Aki egyedül táncol, önmagában, szólóban is szép, mert kisugárzása, belső fénye varázsol. Egyedül is képes a lépésekre, tánca lehet ösztönös vagy tudatos, alázatos, vagy kecses, fenyegető, vagy csituló. Nem számít, ha önmagával táncol, nem kutakodik rémülten új táncpartner után. A tánc a lényeg. Az élet szeretete a lényeg.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás