Kihez marad hűséges a nő?

Írta: Király Eszter
2018 december 04

A nő először egy misztikumba szeret bele. Egy alkalmas földi halandóba, akire felnéz, aki érdekli, aki a gondolataiba fészkeli magát, akiért képes sutba vágni az örökösen acsarkodó, feleselő egot. Akiért kiabál, akiért veszekszik, akiért megtanul gondoskodni, és női energiákat mozgósítani. Akire figyel, akiért elsajátítja a többesszám használatát, pedig ideiglenes ember fészkeihez már jó ideje egyedül is képes összegyűjteni a gallyakat. Akiért adakozó, és befogadó lesz egyszerre, akiért kiürült érzelemtankok csordultig töltője lesz.

A nő, ha szeret, egyetlen férfinek adja az érintésdózist, nem ad magából másnak. Az arcvonások szabályos, vagy szabálytalanul kedves rendszerébe, a személyiségbe is belefeledkezik, ez könnyed, ösztönös cselekedet. Friss, újonnan szerzett hozzávalókból könnyű valami finomat, különlegest alkotni. De kitartó, és érzékeny odafigyelést igénylő munka ugyanezt a misztikumot fenntartani, évek múlásával is ugyanazt az arcot látni, szeretettel figyelni, szavakkal simogatni. A nő, ha szeret, akkor tiszteli férfit. Abban a pillanatban, amikor nem képes tisztelni többé, megszűnik szeretni. A dédelgető, csókolgató, elvakult szerelmes látásmód néha oly kevés ideig tart, akkor a látomás eloszlik, vége az álarcosbálnak, lehullnak a jelmezek.

Amikor a nő már nem a szívével lát, akkor meglátja a bizonytalanságot, az önzőséget, a hazugságot, a taktikázást, a férfierő helyett a hamis erőt fitogtató erőszakot. És amikor a nő már nem a szívével lát, akkor távolodni kezd. Néz, és lát, megpillant egy erejét, tartását, méltóságát vesztett férfit. Minden férfi és persze nő felelőssége a másik szerelmes látásmódjának fenntartása! Ne ébredjünk, úgy egy reggelen, hogy a másik ember annyi deformitást, annyi beteg gondolatot, csúfos gyávaságot, csalást, hazugságot, jellemgyengeséget hozott a kapcsolatunkba, hogy már nem bírunk el vele. Mert már túl sok, és a másik ember arca már túlságosan emberi a jelen pocsolyájában, semmi misztikum nem maradt már, nincs szerelmes látásmód, a varázslat odalett, elpukkant a szép, szállongó szerelembuborék. Nincs már mit tisztelni benne, mert felelőtlen tékozlóként annyiszor eljátszotta. A bizalmat, a szerelmet tékozolta el.

Ne ébredjünk, úgy egy reggelen, hogy aki ott van mellettünk, már nem ismerjük. Nézzük a másik ember felhúzott, feszült vállait, kifejezéstelen profilját. Az idő csiszol, formál, fényesít minket, én mindig ismerni akarom őt, arca barázdái között mindig meg akarom találni, aki valaha volt. Szemei mindig beszéljenek hozzám, legyen üzenete számomra, ne legyen behomályosodott, befagyott lélektükör, mely mögött üresség van, semmi más. Maradjon mindig ismerős, megnyugtató, befogadó menedék.

Vigyázzunk a szerelmes látásmódra, ne tékozoljuk el. Ő most szép, erős, és vonzó, mint jó, gyógyító energiákat sugárzó barna törzs, úgy ölelem. Enni ad a testemnek, szeretkezik a lelkemmel. Szeretem, és megvédem, egy csapat vagyunk, egy irányba tartunk. Mentséget találok a hibáira, a gyengeségeire, a botlásaira. Nem bánt meg, nem okoz csalódást, sem fájdalmat. Szerelmes látásmóddal figyelem, nem hullik le arcáról a lepel, nem engedi, hogy lehulljon, őrzi tartását, méltóságát, férfierejét. Mindig ismerni akarom, amivé az idő acélozza. Akkor nem kell minduntalan a teste melegéből bizonyságot szerezni, nem kell a bőrébe szippantva feromon mintát venni, egykori lénye biztonságában vágyni a nyugalmat. Nem akarok rá könnyek között értetlenül nézni, nem akarom a hangja tónusát kielemezni, hazugságot vizsgálni, nem akarok kontrolt veszítve neki ugrani, hogy erőszakkal tépjem le az új és hamis, mégis oly élethű álarcát. Nem akarok a körmeimmel gyűlöletstigmát hagyni a testén. Nem akarom elveszíteni hangom lágyságát, hogy ismeretlen, elviselhetetlen rekedt rikácsolássá változzon. Nem akarok elnémulni, a csend burkával önvédelmi sáncot építeni. Nem akarom, hogy a közöny legyen az utolsó, jéggé dermedt halálcsókom. A szerelmes látásmódot akarom megőrizni, csak ő segíthet ebben.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

A nő, ha szeret, akkor tiszteli férfit. Abban a pillanatban, amikor nem képes tisztelni többé, megszűnik szeretni. A nőnek természeténél fogva fel kell néznie a férfira, mert csak így tartható fenn az érdeklődése hosszú távon. Egyetlen nő sem szeretne társául egy célt vesztett, meghasonlott, jellemgyenge férfit. Kibe szeret bele a nő? Egy olyan férfiba, aki kiválasztott lehet, aki megadást kér, azt hogy a nő végre engedje, hogy megfogja a kezét, hogy tisztelje a döntéseit, hogy higgyen a hűségében, hogy el tudja engedni a kételyeit, hogy végre ráébredjen, nem kell mindig erősnek lennie. Ő már megtanulta uralni erejét, indulatait, érzéseit, vágyait, ő már készen áll, mindent a nőért tenne. Kibe szeret bele a nő? Kit nem szűnik meg szeretni? Egy olyan embert, akivel nem sérül a szerelmes látásmód, a tisztelet kiváltsága.

 

Meddig tart a kapcsolatunk könyv - Király EszterMeddig tart a kapcsolatunk könyv - Király Eszter

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás