Köszönöm, jól vagyok – nyílt levél a válásomhoz

Írta: Király Eszter
2018 június 30

Kedves válás, bármennyire különös, ez egy köszönőlevél. Nem állíthatom, hogy a legjobb dolog voltál, ami történhetett velem, nem vagy érdemrend, sem billog, nem vagyok megbélyegezve általad, nem gyűlöllek, és nem szeretlek. Egy fontos mérföldkő vagy az életemben, és sok mindenre megtanítottál, rávilágítottál, és amikor melletted döntöttem, tudtam már, hogy a rombolás áldás, mert ez az egyetlen út az újjászületéshez.

Készültem rád, mert sejtettem, hogy kegyetlen agresszor vagy, egy pusztító valami, ami ha egyszer végigsöpör életeken, akkor tör, zúz, átkozottul rombol, elvesz önbecsülést, otthont, biztonságot, talajt a láb alól, de talán nem véletlenül csinálod. Meg akarsz tanítani nekünk egy fontos leckét, modern kori főnixmadaraknak: mi vagyunk a saját életünk kulcsemberei. Készültem rád, mert tudtam, hogy kegyetlenül fájdalmas leszel, egyedül hagysz, és messziről figyelsz, ahogyan a félhomályban összegörnyedve sajnálom, és sajnáltatom magam. Nekem nem volt még emelt főm, amikor lecsengeni látszottál, nem éltem át katartikus érzést, nem voltam felszabadult, hanem inkább iszonyúan rémült. Bár elvettél mindent tőlem, ami a lelki és fizikai komfortérzetemet biztosította, mégis hálával tartozom neked. Tükröt tartottál elém, és nekem nem tetszett, akit ott láttam, meg kellett változnom, újjá kellett alakulnom, és újra széppé, méltóságteljessé kellett varázsolódnom. Mert sokkal többre vagyok képes, kétszáz százalékon is tudom teljesíteni az életem elvárásait, ha az kell. Hihetetlen adrenalin löketet adtál, és ezt köszönöm.

Kénytelen voltam felállni a sarokból, és elkezdeni a romok eltakarítását, és elszállíttatni a múltam szemetét jó messzire. Megtanítottál, hogy csak tiszta, egészséges, lecsupaszított terepre építhetek új életet, és hogy az utánad lévő időszak kizárólag a teljes romeltakarításról szólhat. Szakkifejezéssel élve, kedves válás, kétségtelen, hogy neked rengeteg pozitív hatásod van. Megmutattad, van elég erőm, hogy kívül helyezzem magam mindazon, ami rombolja lelki egészségemet, és elveim ellen való. Azzal, hogy melletted döntöttem, világosan kinyilatkoztattam, mire nincs szükségem.

Bebizonyítottam olyan nő vagyok, akinek tartása van, nem vagyok kapcsolatprosti, sem tehetetlen, döntésképtelen nőnemű lény, és nem viselek el bármit. Miattad igyekeztem minden nap erősebbé, teherbíróbbá, kitartóbbá, önállóbbá, pozitívabbá válni. Tudtam, hogy fájni fogsz, de azt is, hogy csak rajtam áll, mikor gyógyulok ki belőled. Ahogyan helyükre kerülnek gondolataim, és lecsendesül a lelkem, úgy rendeződnek majd el a vonások az arcomon, simul a bőröm. Jól tudtad te, ahogyan az idő múlik, úgy kalapálom ki a szívemen az összes horpadást, és hegesednek a sebeim. 

Már készen áll életem új díszlete, az én kezem alakítja, formálja folyamatosan, te adtál erőt hozzá. Ráébresztettél, hogy korábban alig volt önálló gondolatom, most pedig sziporkázom, csodásan kreatív vagyok, ki sem fogyok az ötletekből, és egyedül is képes vagyok rengeteg mindenre. Tudom, legyek óvatos, billegő padlón egyensúlyozom, ne lépjek ki a női szerepemből, nem kell fát vágnom, vagy kerítést festenem. Mert lehet, hogy most büszkén és örömmel teszem, az évek múlásával azonban majd testidegen lesz, nem esik jól. Haragudtam rád, mert miattad feküdtem terápia jelleggel idegen férfiak ágyában, lélektelen ölelésüket gyógymódként használtam, aprópénzre váltottam a nőt, aki voltam, nagyon fázott a lelkem. Később megmutattad, ezek csupán tüneti kezelést nyújtanak, nem építenek, csak a múlt szemétdombját hizlalják, nem kell ez nekem. Én gyűlöltelek ekkor válás, gyűlöltem, hogy erre vetemedtem.

Hiányzott a hagyományos családról szőtt álmom, a többes szám biztonsága, nem volt nekem semmim, egyedül voltam, mint az ujjam. Utáltalak, mert pánikoltam a problémáktól, és éjjelente sunyin mellém bújt a szorongás, és a gyász, nem hagytak aludni. A tükröt újra és újra felém tartottad, mert volt, hogy visszaestem, mert nem voltam én olyan erős lány, mint amilyennek hittem magam. De megtanítottál, hogy nincs választásom, nem eshetek szét, inkább a megoldásokra koncentráljak, és rúgjam jó messzire az agóniát és a kétségbeesést, az én életemben ezeknek most igazán nincs helyük.

Ha mégis megkérdeznéd, hogyan érzek irántad, válás, azt válaszolnám, hálás vagyok, mert piszokul jó tanítómester vagy. Bár halálra voltam rémülve, volt bátorságom nyitni egy új, tiszta lapot, ezzel én megtettem az első lépést egy másik életminőség kapuja felé. Aztán jöttél te, mint egy szélvihar, zúztál, téptél, szakítottál. Végül rend lett. Barátságos, napfényes, madárcsicsergős, szerelmes, szeretetteljes  tisztaság. A múlt emlékei összegyűjtve, fájlokba rendezve, felcímkézve, így már egyáltalán nem is ijesztőek, ha akarom, előveszem őket.

Tudtad előre, hogy így lesz. Nagy spíler vagy te, válás.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás