Lehet –e őrizni a szenvedélyt egy életen át?

Írta: Király Eszter
2019 augusztus 08

A legelső szerelmes találkozásban százezer perc várakozás rejlik, hormonok tombolása, egymás tekintetében elmerülés, és színtiszta vegytan. A szerelem kezdetben valóban rózsaszín köd, az adrenalin szint az egekbe szökik, a szív kalapál, zúg, tolul a vérben a szerelemhormon. Legfeljebb két éven keresztül állunk e csodavegyület hatása alatt, az emberi szervezet ennyit bír el a pozitív stresszből, nem többet. Folyton ezer fokon égni, mindig őrülten szerelmesnek lenni tehát nagyon egészségtelen volna. A rózsaszín ködbe burkolt szerelem két-három év után megszelídül, átalakul, a kötődés érzése válik meghatározóvá, és bár a kapcsolatunk szoros és meghitt marad, mégsem marad ugyanolyan. Megtanulunk MI-ben gondolkodni, többes számban beszélni, a közös jövőt tervezni.  Szerelmünk észrevétlenül lecsendesül, eljönnek a hétköznapok. Senki nem tökéletes, mégis egymás szemében tökéletessé válhatunk, elfogadjuk egymás hibáit és hiányosságait, esendő emberként szeretjük és tiszteljük egymást. Illúzióinkat jelképesen elégetve, valódi önmagáért szeretjük és értékeljük őt, aki társként mellettünk áll.

Azon túl, hogy a szerelmes szenvedély ugyanúgy jelen van, egy mély, szeretetteljes barátság és bajtársiasság is jellemzi kapcsolatunkat. A kapcsolatunknak értelmet, hagyományt, saját szokásokat adunk, mikrokultúrát teremtünk, ahol az állandóság, az ismétlődő szokások adják a biztonságot. Megtanultunk kommunikálni, a konfliktusokat jól kezelni, vágyainkról nyíltan, félelmek nélkül beszélgetünk. Kialakul egy igazi, realitásokon nyugvó elmélyülés, végleges összetartozás, egy érinthetetlen szövetség, irigylésre méltó, megbonthatatlan harmónia.

Lehet –e őrizni a szenvedélyt egy életen át?

Nem lehetséges ugyanazzal az intenzitással megélni a szenvedélyt egy életen át. Tévedés azt gondolni, hogy a kapcsolat elején megtapasztalt szenvedélynek az együtt töltött évek alatt ugyanolyan hevesnek és forrónak kell lennie, mint kezdetekben, mert ha ez nem így van, akkor az a kapcsolat unalmas, értéktelen és működésképtelen. Ne vágyjuk vissza az első idők intenzitását, ez bármennyire szeretnénk, ez nem lehetséges. Minden jól működő kapcsolat egyik titka, hogy elfogadjuk a tényt: a kötelékünk folyamatosan fejlődik, változik. Kapcsolatunk lényege nem az, hogy örökké a kezdeti szimbiózis, a szenvedély állapotában lebegjünk, hanem hogy minden  életszakaszunkban, életciklus-változásban, és krízisben megtaláljuk az egymáshoz vezető visszautat. A szenvedély, a tűz szelídül, de mégis áthozható, átemelhető a párkapcsolati szakaszokon, ha úgy akarjuk.

Sternberg amerikai pszichológus 1986-ban kidolgozott szerelem háromszög-elmélete szerint   az így létrejövő és fejlődő párkapcsolatok három fontos pilléren nyugszanak.  Az első az intimitás, ami nem a testek, hanem inkább a lelkek egymásba fonódása. A fizikai közelségen túl mély, bensőséges érzelmi kapcsolódás, bizalom és meghittség. Azt jelenti, hogy átadom és megadom magam, mert van bátorságom szeretni és megmutatni a sebezhető énemet. A második pillér a szenvedély, erős fizikai és szexuális vonzódás, intenzív kapcsolódás, ami újra és újra élettel, energiával, fűszerrel tölti meg kapcsolatunkat. Az elkötelezett kapcsolatokban az érzelmi biztonság és szenvedély dinamikájának egyensúlyára kellene törekednünk. Az egyensúly nem terem magától, és nehéz folytonosan megújulni, új oldalunkat mutatni, mégis ez fontos ahhoz, hogy ébren tartsuk a szeretetteljes kötődést és a szenvedélyt.

Végül a harmadik pillér az elköteleződés, ami olyan döntés, amelyet nap mint nap meghozok a társam jólléte, kapcsolatunk fejlődése, gazdagodása érdekében. Döntés arról, hogy befektetek, invesztálok, időt, energiát, figyelmet, jelenlétet rakok bele, és nem sajnálom, mert a kapcsolatunknak eszmei értéke van, bármit megadok érte, hogy működtessem. Nem valódi az a szeretet, amiből hiányzik ez az odaadó önkéntesség, amellyel minden rezdülésemmel a társam mellett állok, mert a kapcsolatunk odaadás, együtt tervezgetés, fejlődés, és annak az átnyújtása, amik vagyunk, és mindenünk, amink van.

Hol van a perzselő tűz a kapcsolatunkból? Hol az izgalom, a várakozás öröme? Sokan az idő múlásával kiüresedést éreznek, magányt és végtelen unalmat a szerelmi semmittevésben. Szomorúan legyintve állapítják meg, „már nem működik a kémia”, új tűz, új bizsergés után kutatnak. De kár az effajta hanyatlásokért! A szenvedély, az intimitás és az elköteleződés mértéke és aránya a párkapcsolat fejlődési szakaszaiban ugyanis folyamatosan változik. A kapcsolatunk is egy rendszer, működéséhez energia és kommunikáció szükséges. Mégis hogyan lehet megőrizni a szenvedélyt a párkapcsolatban? Természetes folyamatként kell elfogadnunk, hogy a szerelem néhány év alatt átalakul, de ez nem jelenti azt, hogy a szenvedélynek már nem marad hely. Ha nem is minden percben, de olyan bensőséges pillanatokban, amelyben meg tudjuk élni az intimitást, a szenvedélyes együttléteket is át tudjuk élni. Ideje eloszlatni azt a tévhitet is, mely szerint a szexuális vágy és szenvedély magától jön létre, nem kell bele energiát, időt, figyelmet fektetni. Mert a párkapcsolat is egy olyan rendszer, ami belefektetett idő és energia nélkül nem működik, és ha nem vigyázunk, lassan megszűnnek az érintések, és a szenvedély valóban elpárolog, mint a testünkre szórt feromon-permet. Tudatosítsuk magunkban, hogy melyik párkapcsolati szakaszban járunk és azt milyen „hevület” jellemzi szenvedély szempontjából. Így sokkal könnyebben megértjük és elfogadjuk, miért nem reális, ha folyton a kezdeti szimbiózist, az eufórikus szenvedélyszerelmet várjuk a kapcsolattól.

Az a kapcsolat, ahol nincs egyensúlyvesztés, és nem billen a mérleg, ahol felváltva cipelik a „szerelem egyfülű kosarát”, sok mindent kibír. Képes lerúgni magáról az egot, kibírja a távolodást és közeledést, állja a féltékenység vasmarkát, a szenvedély nélküli hónapokat, kibírja az csendeket, és a hangos szitokszavakat. Kibírja az időt, a ráncokat, a változást, a színe vesztettséget, a betegséget, az erőtlenséget, a diszharmóniát, az ideiglenes elfordulást. Kibírja a távolságot, és azt a fajta elengedést, ami ahhoz kell, hogy a másik visszatérhessen.

egyéni konzultáció - Király Eszteregyéni konzultáció - Király Eszter

Meddig tart a kapcsolatunk könyv - Király EszterMeddig tart a kapcsolatunk könyv - Király Eszter

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás