Megállapodni nem azt jelenti, megrekedni. Nem ugyanaz, mint leállni, stagnálni, visszamaradni, nem fejlődni tovább. Megállapodni nem azt jelenti, hogy a biztonság örömlánya, a megtalált komfortzónám kis kegyeltje lettem. Mert a biztonságom én magam vagyok, én vagyok önmagam biztosítéka, akkor is, ha a Jóisten kiborít a kosarából, és betapasztja a fülét, meg ne hallja a fohászomat. Ilyenkor zavaros vizeken kell partot érnem, de mély levegőt veszek, és kijutok onnan is, akkor is.
Nem a te feladatod a ringatásom, a jóllétem, az érzelmi komfortom, az életben maradásom. Tudom, hogy úgy szeretsz, ha más ringatna holnaptól, azt kívánnád, ilyen ringatással ringasson engem, így szeressen. Ne csorbuljon a komfortérzetem, ugyanúgy takarjon be, borítson be a gondoskodó szerelem.
Megállapodni inkább azt jelenti, nem létezik olyan, hogy kátyúban reked a kapcsolatunk. Így nem kell azt onnan nekiveselkedve, fújtatva kijuttatnunk, nem kell mindenáron külső ingerekkel, csinnadrattával, közösségi portálos, retusált boldogság-bizonyítékokkal élesztgetnünk. Megállapodni nem azt jelenti, hogy a külvilág számára aktiváljuk a like generátort. Megállapodni azt jelenti, fészket rakunk. Arcod a nyakamba fúrva, kezed pedig a csípőmön, így alszunk el, mert az éjszakáinkat ugyanúgy akarjuk élni, mint a nappalainkat. Megállapodni azt jelenti, hogy az arckifejezésemből tudod, mit mondanék éppen. Mintha némafilmet gyártanál, és csak az lenne a dolgod, hogy feliratot szerkessz. Hogy csinálod? Ördögi módon, mindig eltalálod a szövegemet.
Megállapodni olyan, hogy nem utazol már. Nem száll fel többé a vasmadár, és te nem repülsz többé, nem nézel már vágyakozva az ég felé. Nem látom többé a körvonalad, ahogyan poggyászt cipelsz, mert megállapodni pontosan azt jelenti, hogy lerakod végre azt az ilyen-olyan múltcsomagot, hogy neked is helyed lesz végre, nem csupán életeid. Első, második, harmadik életed, különböző helyszíneken, más és más arcokkal, női illatokkal, otthon ígéretekkel. Ugyanúgy az én életeim, melyeket nélküled éltem, azok is szakaszokra, korszakokra bonthatók, olyan, mint a katalógus a könyvtárban, ha nem húzom ki a fiókot, soha nem ugranak elő in memoriam filmek. Nem akarok már emlékkockákat egymáshoz illesztgetni és régen elfelejtett, sutba dobott arcokat üdvözölni. Nem kötelező elfogadással üdvözölni a múltat, tudod? Nem kötelező, Pál apostoli szeretettel mindent eltűrni. Előfordul, hogy valakivel kényszeredett udvariasságban élsz meg minden egyes percet, de akad olyan, akivel örökre némasági fogadalmat teszel, mert nem érdemli meg egyetlen szavad sem.
Megállapodni azt jelenti, hogy fészket rakunk. Hogy véget ért egy életünk, meghaltunk benne, por és hamu sem maradt belőlünk. Megállapodni olyan, hogy teljes erőből, és szabad akaratból benne élünk ebben a másikban, hogy kötődünk egymáshoz biztonságosan, végérvényesen, és bízom benned annyira, hogy becsukott szemmel, hátravetve magam, bele tudok zuhanni a karjaidba. Megállapodni azt jelenti, hogy belefojtjuk a szót minden kételkedőbe, és ólálkodó, ártó személybe, életünk egykori szereplőibe, akik egykor keselyűként belőlünk ettek, vérünket szívták, energiánkat rabolták, időnket pazarolták. Nekik az otthonunk tiltott zóna, idővel feladják majd, pedig kitartóan küzdöttek, közös életünk mozijának, minden egyes bicsaklását hahotázva, tapsikolva fogadták.
Megállapodni azt jelenti, hogy arcunkat, vonásainkat a szelídült szerelem szépíti, finomítja. Nem nézünk többé vágyakozva az ég felé, mert eleget repültünk már, és toporogtunk tétlenül a terminálban, nincs B terv, nincsenek kiskapuk, kidolgozott menekülési útvonalak.
Mégsem sérül a szabadságunk, mert megállapodni nem azt jelenti, hogy rablánccal a lábunkon járunk-kelünk. Inkább azt, hogy van egy a bázisunk, onnan indulunk csodatévő utakra, és oda térünk haza. Megállapodni azt jelenti, szeretni egymáshoz szegődünk, de nem azért, hogy időt nyerjünk, vagy üres, magány-hézagokat tömjünk be szép szavakkal, együttléttel. Megállapodni azt is jelenti, hogy felállunk, és otthagyjuk a múltunk moziját, mert semmi kedvünk még egyszer végignézni. Ami volt, elmúlt, és ami lesz, úgy lesz. Nem manipulálom egyetlen mozdulatommal, sem szavammal a jövőt. Mert megállapodni azt jelenti, állok elébed. Ha megállapodtam, döntöttem, közös már a sín, aminek a szélén eddig csak gubbasztottunk. Szomorú fekete-fehér kép volt. Ideje örökre színesre váltani.
