Szorongó nemzedék vagyunk, nehezen megy az önszeretet, és ráadásul mindig ott a lapul a gyanakvás minden egyes találkozásban. Ott vannak a félbehagyott mondatok, a bújtatott utalások, hogy nem vagyok még túl az exen, nem állok készen egy komoly kapcsolatra, bonyolult viszonyban élek, és nem merjük megkérdezni a másiktól, hogy akkor mi a csudát keresel itt, és mit vársz tőlem. A lelki egészséghez valóban szorosan kapcsolódik az alkalmasság érzése, hogy szeretve és elfogadva létezhetek valaki mellett, és megérdemlem, hogy a karjaiba zárjon. De néhányan sajnos olyan súlyos önbecsülési krízist élnek meg, hogy a párkapcsolatokba terápiát várva érkeznek, ami helyrebillenti, majd szinten tartja megbicsaklott önbecsülésüket, izmosítja önbizalmukat, és szolgálja az anyagi, érzelmi és szexuális komfortérzetüket.
Önszeretet? Az vajon mi? Hogyan szeressem önmagam, amikor hibát hibára halmozok? Amikor nincs egy normális párkapcsolatom, amikor irigy, kritikus és túlérzékeny vagyok? Amikor újra és újra ugyanarra az elátkozott mintára elrontom az életemet? Amikor soha nem elég jó, amit csinálok, amikor az akaraterőm nulla, mert képtelen vagyok leszokni a dohányzásról, alkoholról, vagy más önpusztító szenvedélyeimről? Az ilyen kérdéssorozatok nem segítenek, és nem visznek előre. Ekkor az áldozat szerepébe helyezzük önmagunkat, aki passzív, cselekvőképtelen, az időt húzza, és csak sajnálja önmagát. Ha elfogadjuk, hogy a dolgok nem csak megtörténnek velünk, hanem minden történésnek igenis köze van hozzánk, akkor máris a cselekvő pozícióba helyezzük magunkat, aki kész változni, változtatni. Az ember veleszületetten társas lény, szüksége van a melegségre, az odaadásra, arra az érzésre, hogy tartozik valahová, valaki számára fontos. A becsontosodott magány megbetegít, boldogtalanná tesz, mégis a fogyasztói társadalom az elidegenedés, a magány felé sodor, az „érezd jól magad egyedül, szeresd önmagad, ragadd meg a pillanatot” attitűdöt sugallja. A párkapcsolatok megéréséhez idő kell, mégis sokan a „használd és dobd el” egyszer használatos, tárgyakra vonatkoztatott, modern időkben trendivé vált értéktudatot viszik át a párkapcsolataikba, mintha mindig csak egy pozitív tulajdonságokkal felruházott ideált látnának, és idővel, a tűz lanyhulásával kiüresedést éreznek, magányt és végtelen unalmat. Szomorúan állapítják meg, már „nem működik a kémia és túl sok a probléma”. Így kapcsolatról, kapcsolatra vándorolnak, mert szerintük azok mindig „sikertelenek”, kihűlnek valamiért, és elvesztik varázsukat. Úgy bánnak az emberekkel akár a tárgyakkal, amelyek, ha meghibásodnak, azonnal lecserélhetők.
Az érintés gyógyítja a testet, felmelegíti a lelket, a harag is elsimul. A szeretetteljes kézfogás fájdalomcsillapító erejű. A vajúdás fájdalmát átélő nők számolnak be arról, hogy a legnehezebb, pillanatokban mennyi erőt adott számukra társuk érintése, simogatása. Valahogy ösztönösen érezzük, csupán az, hogy fogjuk egymás kezét, testünkre, lelkünkre pozitív hatással van, és úgy tűnik, ez a megérzés tudományos alapokkal bír. Számos kutatás alátámasztja, hogy egészségesebb és harmonikusabb az élete azoknak, akik stabil, örömteli szeretetkötelékben élnek. Nem a tökéletességre törekvés a lényeg, hiszen tökéletes közös élet még a romantikus filmekben sem létezik. Hanem az, hogy a problémákat nyugodtan meg tudjuk beszélni, negatív érzéseinket kinyilatkoztatjuk, és ebben a folyamatban tudunk egymástól támogatást kérni és kapni. A tartós, boldog párkapcsolatokban, házasságban, családban élő személyek azon túl, hogy figyelnek egymás életmódjára, a tudat is fontos, hogy szeretetben, érzelmi biztonságban élnek, fontosak valaki számára, és van kiről gondoskodniuk. Akik ilyen támogató kötelékben élnek, nem csak jobban alszanak, és egészségesebben táplálkoznak, hanem a feszültséget, a stresszt is jobban tudják kezelni. Jól működő, jól működtetett kapcsolatainknak elengedhetetlen szerepe van lelki egészségünk megőrzésében. Szeretetkapcsolataink is olyanok, mint egy rendszer, működésükhöz befektetett energia és megfelelő kommunikáció szükséges. Nem az a cél, hogy mindig mindent tökéletesnek mutassunk kifelé, hanem hogy minden életszakaszunkban, életciklus-változásban és krízisben törekedjünk az egymáshoz vezető visszaút megtalálására.
A lelki egyensúly felborulásával olyan testi tünetek észlelhetők, amelyek hátterében lelki okok, mélyre szorított sérelmek, feldolgozatlan traumák, feloldatlan konfliktusok rejlenek. Te miért nem vagy boldog? Mi okozza a szorongásos tüneteket? És mitől görbül a gerinc, mitől zsugorodik a test? Miért fulladsz, mitől fogy el a levegő? Miért sajog tested női, vagy férfi oldala? Aki önmagát szereti, az stabil, egészséges, autonóm ember, aki képes nemet mondani, ha saját lelki és testi komfortérzete, vagy egészsége forog kockán. Mindenki szert tehet lelki egyensúlyra, és egy teljes, mentálisan is egészséges életre. A belső munka sokszor nem hozza meg azonnal a gyümölcsét, fájdalmas és megrázó is lehet, ilyenkor megrekedünk, elbizonytalanodunk. De az önismeret gazdagodik, a személyiség fejlődik, végül eljuthatunk egy magasabb szintű, lelki harmóniában is bővelkedő új életminőség felé.
A tisztelet felbecsülhetetlen ajándék. Ha valaki képtelen ezt viszonozni, akkor nem érdemli meg, hogy bármit is adjak önmagomből. Tudjak szelektálni, nem kötelező mindenkivel kapcsolatot ápolnom, mert van, aki nem érdemli a figyelmemet. Keressem a „véradók” társaságát, akik nem adnak át negatív gondolatokat, indulatokat, és nem lopnak el reményt, hitet, biztonságot, örömet. Ők nem csapolják meg energiakészletünket. Tudjam, miből nyerhetek pozitív építő energiákat, melyekből töltekezhetem. Tanuljam meg kezelni és a krízishelyzeteket, mindennapi problémákat, konfliktusokat. Ne halogassak, törekedjek a döntések meghozatalára. Engedjem el végleg a múltat.
Legyek nyitott a változásra, ne ragadjak meg a monotónia állóvizében. Változzak Én magam is, fejlődjek érzelmileg, kontrolláljam megfelelően a dühömet, kezeletlen indulataimmal csak fölös energiákat pazarolok.
Túl sokat beszélünk a semmiről, agyalunk, analizálunk, vádaskodunk, és gyanúsítgatunk, miközben semmi másra nem vágyunk közben, mint egy érintésre, ölelésre, hogy a szeretett ember a karjaiba zárjon. Az emberi érintés varázserővel bír, megnyugtatja a háborgó lelket, elsimul a harag. Gyógyítja a testet, és felmelegíti a lelket. Azt jelenti: közünk van egymáshoz. Talán egyszer magunktól is ráébredünk, hogy egy ölelés többet ér bármilyen cizelláltra fogalmazott szónál.
Törekedjek a kiegyensúlyozott, boldog párkapcsolatra. Nincs jobb érzés, mint jól szeretni, szerethetővé válni, szeretve lenni önmagam és szeretetkapcsolataim által.
