Mi tesz ma egy férfit úriemberré?

Írta: Király Eszter
2018 június 17

Miért használjuk az úriember szót oly ritkán manapság? Pedig ma is találkozhatunk igazi úriemberekkel, és bár a gentleman fogalma történelmi korokon ível át, mégsem vesztette el tiszta, hiteles, jellemes és fedhetetlen mivoltát. Nyugodtan ragaszkodhatunk ahhoz a tényhez, hogy igazi férfiak márpedig léteznek, és nem szökőévben egyszer mutatkoznak. Az úriemberséget meg lehet tanulni, de ha nem párosul belső tartással, gerinccel, akkor csupán egy műmájert kapunk, aki bár elsajátította a száraz protokollt, mégsem hiteles.

Szív nélkül nem lehetsz gentleman, nem elegendő a villantott mosoly, a vasalt ing, és a túltengő tesztoszteron pedig nem a férfiasság csimborasszója. A mai férfi lehet jóképű, határozott, sármos, és intelligens, de sajnos csak pasi marad, ha jellemfejlődése során az úriemberség kritériuma lemaradt félúton. Tudod, van a pasi, a férfi, és az úriember. Úriembernek lenni pedig nem kiváltság, hanem döntés.

Tisztelettel fordul a nők felé,  és ugyanígy viseltetik önmaga, az egészsége, a munkája, és a környezete iránt. Nem arrogáns, agresszív, lekezelő, vagy túlzottan domináns módon nyilatkoztatja ki a férfiasságát, hanem tudja, mi az ösztönös, szívből jövő szeretetteljes gondoskodás. Tudja, hogy egy nő akkor lesz hűséges hozzá, ha felnézhet rá, és tiszteli. Tanít, de nem kiokít, nem esik nehezére a dicséret, és a pozitív megerősítés. Nem birtokol, nem tekinti a nőt tulajdonnak, ha nem ír elő önkényesen számára mindhalálig betartandó életszabályokat. Nem alkalmaz lelki terrort, és nem tárja elő időnként elvárásainak hosszú listáját a nő felé. Tisztában van a férfiszereppel, senki megmentője, támasztéka, kelléke az élethez nem kíván lenni, méltatlan kapcsolatokba nem bonyolódik. A nő mellette nem dekoráció, hanem társ, aki ugyanazokat az értékeket képviseli az életben, mint ő.

„Soha a nőkről csúnyán ne beszélj, nincs oly alantas asszonyi személy, aki ne volna méltó tiszteletre: hisz asszony nélkül férfi sem születne”. Egy úriember arról ismerszik, hogy hogyan bánik a nőkkel, tartja a mondás. Tetteivel bizonyítja, hogy a lovagiasság nem kihalóban lévő  viselkedésforma. Tudja még mi fán terem az udvarlás, és hogy milyen egy olyan igazi, ódivatú randevú. Tudja, miért kell a nő előtt belépnie az étterembe. A lépcsőn felfelé menet mögötte halad, lefelé pedig előtte. Kinyitni az ajtókat egy nő előtt, fel-és lesegíteni a kabátját, kihúzni a széket, fölé tartani az esernyőt nem régimódi, idejétmúlt, avitt gesztusok. Már nem járunk hatalmas abroncsos szoknyában, és könnyedén ki tudnánk mi is nyitni a kocsiajtót, mégis a férfi lovagiasságát bizonyítja, hogy ő tesz ezt meg helyettünk. Egy pasi szemében talán önmagunktól elszállt úri muffok leszünk, de egy úriembernek természetes gesztus, ami nem női gyengeséget hangsúlyoz, hanem azt mutatja, törődik a számára fontos és szeretett ember komfortérzetével. Amikor a nő belép a terembe, ő feláll a helyéről, így várja őt, jelezve, hogy a jelenléte fontos számára, és büszke arra, hogy ők ketten összetartoznak. A világ előtt a nőt felvállalja, tessék, itt vagyunk, ezek vagyunk.

A nőnek nem hízeleg, hanem bókol, és nem ezerszer begyakorolt, unalmas alfahím-allűrökkel dobálózik, mert tudja, hogy a nőt a bók élteti, ettől virágzik, ragyog, és néhány megerősítő mondat újra széppé varázsolja. Egy nő minél pozitívabban látja önmagát, annál boldogabb és derűlátóbb a mellette álló férfi. Egy úriember ajándékokkal kedveskedik. Magunkból, szívből adni nem ünnep, vagy alkalom része. Nem igényel különös felkészülést, nem nehezedik elvégzendő feladatként, óriás felelősségként a férfimellkasra. Az ösztönös, szeretetteljes gondoskodás mögött is a férfi felnőtt, érett felelősségvállalásra való képessége rejlik. Férfias tetteit nem jegyzi meg örökre, nem tart szónoklatot arról, hogy mi lenne velünk nélküle. Egy igazi férfi védi a hölgyét, nem terrorizálja, és nem bántja.

Valóban jelen van, jó hallgatóság, mélyen és őszintén figyel beszélgetőpartnerére. Tiszteletet ad, tud kérni, és megköszönni, Nem harsány, nem röhög, és mondanivalójának hangsúlyozása céljából nem használ bébetűs kötőszavakat. Egy gentleman nem a társaságnak, hanem önmagának borotválkozik, írja Rejtő Jenő. Mindig ápolt, jó illatú, stílusos, igényes. Az igazi úriember nem csak öltözködésében, hanem gondolkodásában is az. Nem hatják meg a dizájner darabok, státusz, vagy anyagi javak, de tiszteli a minőséget, esztétikus megjelenését nem márkalogók villogtatásával hangsúlyozza. Attól még nem lesz valaki úriember, hogy tud nyakkendőt kötni, hátratett kezekkel sétál az utcán, és mindig olyan, mintha skatulyából húzták volna ki.

Nem az erőltetett elegancia tesz úriemberré. Ám tény, hogy úriembernek semmilyen körülmények közt nincs crocs papucsa, (zoknival főleg)  susogós dzsoggingja, levehető szárú nadrágja, sörnyitós kulcstartója, és tépőzáras műanyag pénztárcája. Nem sajnálja az időt arra, hogy megismerje önmagát, sokkal inkább tisztában azzal, mire nincs szüksége, mi jelent számára erényt, és mitől, kiktől kell távol tartania magát. Hű önmagához és az általa képviselt értékekhez. A világ történései iránt érzékeny és tájékozott, intelligens, visszafogott, jó modorú, kellemes beszélgetőpartner, valódi könyveket is olvas. Úriember nem fecseg, nem pletykál, és tud titkot tartani.

 

Facebook Hozzászólások
Kapcsolat

Írj nekem!



Kérem írja be a helyes választ:



anyelfogadom az adatvédelmi nyilatkozatot!

A honlap további használatához el kell fogadni az adatvédelmi nyilatkozatot és a sütik használatát. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát. Az adataid védelme fontos számomra, ezért szeretnélek tájékoztatni frissített Adatvédelmi nyilatkozatomról.

Bezárás