Akkor valódi és igaz a kapcsolódásunk, ha nem szűnik meg a kíváncsiság, az éhség, a rácsodálkozás, a figyelem, a folyamatos felfedező vágy egymás iránt, nem érezzük úgy, hogy az a másik ember úgyis ott marad, mindig elérhető, mindig kiszámítható, mindig jelen van. Olyan könnyű mindent a férfiakra fogni. Mert amikor kijelentjük, hogy a férfiak nem tudnak udvarolni, legtöbbször kevés esélyt ad arra a nő, hogy ezt a férfiak megtegyék.
A férfiakra a kisugárzás, és a vonzó külső erőteljes hatással van, de mindezen túl legtöbbször a nő autonómiája, felszabadultsága, függetlensége, vidámsága az, ami igazán lenyűgözi. Gyakran pontosan ezeket a tulajdonságait veszíti el a nő, amikor érzelmileg bevonódik, és ha ez egy szorongó, kapaszkodni vágyó, önfeláldozó, vagy túlteljesítő magatartás irányába mozdul el. Amikor fájó már az egyedüllét, és ki tudja, hányadik idézőjeles igazin van már túl, akkor különösen hamar kereteket szabna egy kapcsolatnak, és kimondatná a férfival a játék nevét, ahelyett, hogy fenntartaná még a vadászösztönét, és engedné hódítani, egy izgalmas, bizsergető bizonytalanságban lebegni. Minél régebben és fájóbban vár a nő arra a bizonyos nagybetűs Párkapcsolatra, amely végre nem csak egy felejteni való liezon, annál nagyobb a veszélye, hogy elrontja a túl korai kapaszkodással.
A férfi amióta világ a világ azon igyekszik, hogy „megszerezze” a nőt. Ugyanez történik az állatvilágban is, a hímegyed arra törekszik, hogy a lehető legtökéletesebb, legtermékenyebb példányt szerezze meg magának, hogy saját génjeit minél nagyobb valószínűséggel tovább örökítse. A férfiaknak tehát életük végéig szükségük van a vadászatra? Szerencsére, képesek leküzdeni ösztönkésztetéseiket, egy érzelmileg érett, egészséges lelkületű férfi hiába érzi minden zsigerében, hogy vonzódik egy nőhöz, nem fog kezdeményezni, ha ő maga érzelmi biztonságban van, és elkötelezte magát. A férjek is vadásznak még, csak szerencsére a tartós párkapcsolatban élő férfiak zöme megelégszik azzal is, ha felkeltheti a nő érdeklődését, kedvesen bókolhat, ártatlanul udvarolhat. Mert bár minden egyes férfi tagadhatatlan velejárója ez a vadászó attitűd, mégis szeretnek egy nyugodt, biztonságos ugyanakkor vágyakkal teli hátországban élni, emiatt aligha kockáztatják a meglévő, boldog állapotot a pillanatnyi hódításért.
Miért felejt el a férfi udvarolni? A túlgondoskodó, túlragaszkodó, énhatárait nem megfelelően kijelölő nő leszoktathatja a férfit az erőfeszítések megtételéről. Az elköteleződés szándéka a férfinél nem azon múlik, hogy a nő mit tesz meg érte, mit terít a lábai elé, hanem sokkal inkább azon, hogy a kapcsolat hatására ő, a férfi mit akar megtenni, vagyis milyen emberré válik. Szüksége van a lehetőségre, hogy kompetensnek érezze magát, hogy tehessen a kapcsolatért, a nőért. A nő akkor sem utasítja el a férfisegítséget, ha ő maga is képes a feladatok megoldására. Az érett férfi egy inspiráló, elkötelezett kapcsolatban határozott, magabiztos társ akar lenni, aki védelmez, gondoskodik és teremt.
Ha egy férfi passzívvá válik a párkapcsolatban, akkor a nőnek nincs más választása, mint erősnek lenni, dominánssá, mindent kézbentartóvá válni. Ebben a biztonság uralta állapotban azon kapja magát a nő, hogy túlteljesít, ő lesz az, aki lefoglalja a nyaralást, szervezi a közös minőségi időt, és még a házassági évforduló estéjét is tökéletesen megszervezi, anélkül, hogy a férfi bármilyen erőfeszítést tenne. Ha egy férfi nem foglal állást, nincs saját véleménye, éppen ezért mindig mindenben a nő hozza meg a döntéseket, az ő vállát nyomja a felelősség súlya, az fárasztóvá válik, egy ilyen kapcsolatban jogosan érzi a nő, hogy egyedül van, nincs mellette férfi. Megváltozik a kapcsolat dinamikája, mintha lenne még egy gyereke, a férfi pedig nagyra nőtt gyerekként kezd létezni, és ezzel a viselkedéssel a szexuális életben is megjelennek a problémák.
Férfias férfiak igenis léteznek még, de ahhoz, hogy valóban lássuk egymást, felszínre kell csalogatni a bennünk rejtőző nőt. Szükség van a férfijelenlétre, a segítségére, a támogató, inspiráló szerelmére és nem azért, hogy a nő támaszkodjon rá, hanem hogy egyenrangú társként, kiteljesedjen általa. Minden nőnek szüksége van becéző, szép szavakra, bátorító ölelésre, fizikai és lelki támaszra, és arra, hogy nőként bánjanak vele. Miközben kifelé sziklaszilárdnak, sérthetetlennek mutatja magát, a felszín alatt ott van a férfigondoskodásra sóváran vágyó, törékeny, gyenge nő.
